Itt találjátok a középszintű töriérettségi második részének nem hivatalos, szaktanár által kidolgozott megoldását. A történelemérettségi nap támogatását köszönjük a Pázmány Böcsészet- és Társadalomtudományi Karának!

Itt van a középszintű töriérettségi hivatalos megoldása.

Itt van az emelt szintű töriérettségi hivatalos megoldása.

Az első rész megoldásait itt nézhetitek meg.

13. feladat

A XI. századi Európában a megerősödő Német-Római Birodalom a hatalmának kiteljesítése érdekében arra törekedett, hogy az egyházi méltóságok kinevezésének és beiktatásának a jogát (invesztitúra jog) megszerezze. Ez a jog a római pápát illette, amely tekintélye és befolyása megőrzése miatt ragaszkodott is hozzá. 

VII. Gergely pápa (1073-1085) pedig az egyház megerősítése szellemében (Cluny mozgalom) a pápaság egyetemes uralmának igényével lépett fel, így konfliktusba került IV. Henrik (1045-1106) császárral. A pápa kiátkozta a császárt, ami abban a korban a törvényenkívüliséget jelentette, de Henrik bűnbocsánatot kapott, mikor Canossa várához zarándokolt (Canossa-járás). A viszály ezután hosszú ideig (másfél évszázadig) folytatódott, bár az invesztitúra kérdésében megállapodás  született (Wormsi konkordátum 1122) oly módon, hogy a kinevezés a pápa joga, a beiktatás pedig a császár joga.

Ez azt eredményezte, hogy a pápa nevezi ki azt a személyt, aki az egyházi méltóságot betölti, de a hűbérúri jog az egyházi földek felett a császáré. A háború a császárság szétesésével és az egyház győzelmével, felemelkedésével ért véget (III. Ince 1198-1216).

14. feladat

Az első ipari forradalom a XVIII. század végén bontakozott ki Angliában. Kezdetben a textilipar gyors fejlődése jellemezte, majd mikor a megnövekedett mennyiségű textilipari termékek szállításáról gondoskodni kellett, előtérbe került a közlekedés szerepe.

A közlekedési találmányok James Watt gőzgépét használták (1781-ben tökéletesítette) és működésük a víz szénenergia általi felforralásán nyugodott. A vasút a szárazföldi közlekedés és szállítás vezető eszköze lett, feltalálása Stephenson nevéhez fűződik (1814 a gőzmozdony, ill. 1825- Stocton és Darlington között az első vasútvonal). A szállítás forradalma az új találmány révén valósult meg, gyakorlatilag egész Angliát behálózták két évtized alatt a vasúti sínek. A vasútfejlesztéshez elsősorban új eszközökre (sínek, mozdonyok, vasúti kocsik stb.) és szénenergiára volt szükség.

Az új eszközök készítéséhez is szükséges volt a szén, hiszen az acél készítésének egyik alapanyaga (vasérc+ szén), míg a mozdonyok meghajtásához csak ezt az energiaforrást használták. Mindezt bizonyítja a mellékelt diagram, amelyen leolvasható, hogy az egy főre eső energiafogyasztás Angliában az 1800-as évek közepén szinte megduplázódott (52.000 megajoule-ról 97.000 megajoule-ra nőtt), oly módon, hogy a szén szerepe az összes energiafelhasználásában, mintegy 90%-os mértékű.

15. feladat

A tatárjárás 1241-42-ben zajlott Magyarországon. Ebben az időben IV. Béla (1235-1270) volt Magyarország királya, aki a mongol pusztítás előtt folytatott politikája során számos területen összeütközött a magyar nemességgel. A Batu kán által vezetett mongolok pusztítása következtében az ország lakossága felére csökkent (2 millió főről, 1millióra) és teljes országrészek néptelenedtek el.

Az uralkodó az elnéptelenedett területek benépesítése érdekében külföldieket hívott az országba, számukra pedig adózási kedvezményeket biztosított. Így telepedtek le nagy számban németek, franciák, itáliaiak nyugatról, délről és északról szlávok, délkeletről pedig megkezdődött a románok (vlachok) bevándorlása Erdély területeire. A nyugati telepesek főleg a várfallal körbevett városok benépesítői lettek és olyan kiváltságokat kaptak, mint a korábban Fehérvárra betelepülő hospesek.

Emellett fontos kiemelni, hogy visszatelepítette a tatárjárás előtt Magyarországot elhagyó kunokat, akikkel együtt betelepedtek az iráni nyelvű jászok (alánok)is. A kunokkal és a jászokkal a hadsereg szempontjából is számolt, mert továbbra is tartott attól, hogy a mongolok újabb támadást intéznek Magyarország ellen. Azért hogy a kunokra hosszabb távon tudjon számítani a kun fejedelem lányát, Erzsébetet összeházasította fiával, Istvánnal. IV. Bélát a második honalapítónak is nevezi az utókor, mert újranépesítette Magyarországot, bár ettől az időtől fogva az idáig nyelvileg és etnikailag homogén ország soknemzetiségű lesz.

16. feladat

Hunyadi Mátyás uralkodása idején (1458-1490) Magyarország európai nagyhatalomnak számított. Mátyás trónra lépése előtt elfogadta a nemesek követeléseit, de koronázása után nem sokkal új politikába kezdett. A fontosabb tisztviselőket lemondatta (Garait, Újlakit), illetve leváltotta, és helyükre a hivatalokba saját híveit nevezte ki. Ezek az új tisztviselők gyakran alacsonyabb származásúak voltak pl. Ernuszt János, a kincstartóság élén.

Új hivatalokat hozott létre, ilyen volt a nagykancellária, amely a legfontosabb államügyeket intézte a bárói befolyás alatt álló királyi tanács helyett. Szakképzett titkárai, jegyzői és írnokai bonyolították le az ügyeket és készítették az okleveleket. A kincstartóság az állami bevételeket kezelte, ez hajtotta be a királyi jövedelmeket. A királyi személyes jelenlét bírósága volt az igazságszolgáltatás legfőbb szerve. Élén a személynök állt. Előnye, hogy a nádor, vagy az országbíró bíróságával szemben ez folyamatosan működött. Az ügyintézők szakképzett tisztviselők voltak, akik munkájukért rendszeres fizetést kaptak.

Mátyás újjászervezte az államháztartást. Mivel a Károly Róbert idején bevezetett kapuadó alól sok földesúr szerzett mentességet a jobbágyai számára az összes addigi adót eltörölte, ill. más néven vezette be. A kapuadó, új neve királyi kincstár adója lett, s most már nem telkenként, hanem háztartásonként („füstpénz”) kellet fizetni évi húsz dénárt. A telkes jobbágyokon kívül a zsellérek és a jobbágytelken ülő nemesek is fizették. Eltörölte a harmincadvámot, mert ez alól is sokan mentesültek és bevezette a koronavámot, amit már minden kereskedőnek fizetnie kellett.

A Legfontosabb adónem a rendkívüli hadiadó lett, amit szintén háztartásonként szedett, gyakran évente kétszer is. Ennek összege 1 aranyforint volt (kb. egy hízott disznó ára) és erre építve évente 500.000 Ft-os jövedelemből gazdálkodott, illetve a kétszeri beszedés esetén évi 750.000 Ft-ból. Ez a király számára csaknem négyszer akkora jövedelmet jelentett, mint Luxemburgi Zsigmond korában. Mátyás korában a jobbágyok király udvar felé teljesítendő adókötelezettségei ugyan megnövekedtek, de ügyelt arra, hogy a földesurak ne szedjenek jogtalan pénzeket. Többször megerősítette a jobbágyok szabad költözési jogát. Megmaradtak természetesen az egyéb jövedelemforrások / pl. városok adói, só bevételek, zsidók, szászok adói stb./. Ezekkel, az adókkal az állami bevétel elérte az évi 750 ezer forintot.

Állandó zsoldossereget állított fel („fekete sereg”), amelynek katonáit rendszeresen fizette. A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20000 lovasra emelkedett. A nehézlovasok, a huszárok (könnyű lovasok) és a gyalogság eltérő díjazásban részesült. Ezzel a jól felszerelt haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Ismert vezérei a fekete seregnek Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Frantisek Hag, Jan Haugwitz voltak.

A központosító politika miatt 1471-ben bárói összeesküvés indult Mátyás ellen, melynek élére Vitéz János és Janus Pannonius álltak. A szervezkedés azonban lelepleződött, Mátyás az összeesküvőket megbüntette. Ettől kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést. Az irányítást saját hivatalaira bízta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott.

Az erős királyi hatalom halála után (1490) összeomlott, mert nem a gazdasági társadalmi szükségszerűségek terméke volt, hanem egy erős uralkodói személyiségre alapozódott.

17. feladat

A dualizmus korszaka 1867-től 1918-ig tartott, és az Osztrák- Magyar Monarchia fennállásának időszakát jelenti. Az új állam megteremtette a gazdasági fejlődés politikai kereteit, illetve a gazdasági kiegyezés révén (1868) megvalósult a közös vám- és külkereskedelmi rendszer, a közös pénzrendszer, postaügy stb.  A szabad munkavállalás feltételei biztosítottak voltak a monarchia területén és egységesek voltak a cégalapítás szabályai is.

A magyar ipar eddig az időszakig jelentős elmaradást halmozott fel a nyugati országokhoz képest, de még az osztrák és a cseh versenytársakhoz képest is. Ennek az volt az oka, hogy a XVIII. századi és a XIX. század eleji Habsburg gazdaságpolitika a birodalomban Magyarországnak a mezőgazdasági ellátó szerepet szánta.  A kiegyezés utáni magyar kormányok nemzeti liberális gazdaságpolitikát folytattak. Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején (1875-1890) a magyar ipar fejlesztése érdekében megszaporodtak a vállalkozásoknak nyújtott állami kedvezmények.

Az új gyárak elsősorban az élelmiszeripari és könnyűipari ágazatokban 15 éves adómentességet kaptak, a közlekedés fejlesztése érdekében pedig bevezette a kormányzat a kamatbiztosítást, amely garantálta a befektetőnek a befektetett tőke megtérülését. A fejlődésben fontos szerepet játszott a gyorsan fejlődő hitelszervezet, amely kedvező hiteleket biztosított a vállalkozások számára. Az iparfejlesztés révén Budapest Európa malomipari központja lett, és a magyar ipar (főleg az élelmiszeripar fejlődése révén) megkezdte felzárkózását a fejlett államok szintjére.

18. feladat

Kossuth Lajos köznemesi származású családban született a Zemplén megyei Monokon (1802). Jogi tanulmányokat folytatott, majd az 1832-36-os Országgyűlésen vett részt először. Fontosnak érzi, hogy az Országgyűlés munkájáról tájékoztassa a közvéleményt, ezért megírja az Országgyűlési Tudósítások címen megjelentetett kézzel írott, majd kőnyomatos újságját. Ezután a Törvényhatósági Tudósítások megjelentetésével a megyei közgyűlések munkájáról próbálta tájékoztatni a közvéleményt.

A Metternich által vezetett Habsburg politika azonban Kossuth Lajost és az akkori reformmozgalom több vezetőjét (Lovassy, Wesselényi) börtönbe vetette. Kossuth a börtönben angolt és közgazdaságtant tanult, majd mikor kiszabadult rábízták az bécsi titkosrendőrség ügynöke (Landerer) által felügyelt Pesti Hírlap szerkesztését. Kossuth a lapot politikai mozgalmának szócsövévé tette. Vezércikkeiből – amelyekben a közéleti témákat személyes hangnemben közelítette meg- kirajzolódott politikai programja, amelynek alapelvei az érdekegyesítés, a kötelező örökváltság, a hazai ipar fejlesztése és a nemzeti függetlenség iránti fokozatos elkötelezettség voltak.

A programjának kifejtése során számos területen voltak nézetkülönbségei Széchenyivel, akit tiszteletteljesen a legnagyobb magyarnak nevezett. Széchenyi az osztrákokkal együttműködve kívánta a társadalmi és gazdasági haladást, míg Kossuth nem tartotta elképzelhetetlennek a velük való szembefordulást. Kossuth úgy vélte, hogy a kiváltságokat ki kell szélesíteni, tehát politikai jogokat és országgyűlési képviseletet (népképviselet) kell adni a társadalom szélesebb rétegeinek (azok ne csak a nemességet illessék, hanem mindazokat, akik egy bizonyos vagyonnal rendelkeznek). Ez az érdekegyesítés programja, amelyhez szorosan kapcsolódik a kötelező örökváltság is, aminek során állami kárpótlás segítségével kell megváltani a jobbágyságot és így a termelésben érdekelt szabad parasztság jön létre. Fontosnak érezte, hogy a nemesség is adózzon és ezáltal szerepet vállaljon a terhek közös viselésében.

Programja tehát a polgári tulajdonviszonyok és a jogegyenlőség megteremtésének a gyors lefolyását tűzte ki célul, amely épp radikalizmusa miatt nem volt Széchenyi kedvére. A program megalkotása során fontos szerepet kapott a nemzeti önállóság fokozatos megteremtése amelynek az alapját a hazai ipar fejlesztése teremthette meg, így társaival megalkotta a Védegyletet (1844), amelynek tagjai vállalták, hogy hat éven keresztül csak akkor vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik. A program nem terjedt ki a nemzetiségek szerepére, illetve őket, mint a magyar nemzet tagjának tekintette. A közvélemény fokozatosan Kossuth mellé állt, így 1848-ra ő vált a liberális köznemesség vezéralakjává.

19. feladat

Nagy Imre az 1956-os Forradalom és Szabadságharc előtt 1953-55-ig Magyarország miniszterelnöke volt és az ebben az időszakban kifejtett nézetei, illetve kormányprogramja a magyarországi reformellenzék vezéralakjává tette. 1956 október 23-án a változásokat követelő tömeg a parlament épületéhez vonul és hozzájuk intézett beszéde csalódást kelt. A résztvevőket arra kérte hogy békében távozzanak és ne zavarják meg az ország nyugalmát 

Október 25-i rádióbeszédében már mint kormányfő is ellenforradalomként minősíti az eseményeket, azonosulva az MDP vezetőinek akkori álláspontjával, de felismerve azokat a hibákat amik ezt a fegyveres felkelést kiváltották  (személyi kultusz, gazdasági torzulások). Reformokat ígér és a rend helyreállítását. Október 28-re azonban az események olyan irányt vettek (a reformer kommunisták és a tömeg közötti együttműködés, a parlament előtti mészárlás, szovjetek elleni fegyveres ellenállás), hogy Ő maga is a forradalmárok követelései mellé áll.

Meggyőzte a népakarat és a kormányalakítása után néhány nappal már azt ígéri, hogy segíteni fogja a demokratikus átalakulást, a nemzeti egység megteremtését és a néhány nappal ezelőtti eseményeket népmozgalomként definiálja, majd többpárti koalíciós kormányt hoz létre, elkészült a pártprogram, bejelenteti a kilépésünket a Varsói Szerződésből, és az ország semlegességét. Megkezdődtek a tárgyalások az orosz csapatok magyarországi kivonásáról. Okt. 31-én Király Béla vezetésével megalakult a Nemzetőrség. Nov. 1-én az MDP felvette az MSZMP nevet. A forradalmat végül a szovjet erők Kádár együttműködésével leverik.

A két világháború közötti Magyarország története a Horthy korszakba (1920-1944) illeszkedik. A korszak társadalmi viszonyait alapvetően meghatározta a Trianoni békeszerződés, melynek  következtében a társadalom soknemzetiségű jellege megszűnt. A nem magyar anyanyelvűek aránya 45,5%-ról, 10%-ra zuhant. Kb. 7%-ra tehető a nemzetiségek aránya a lakosságon belül. Csak a németek és a szlovákok száma haladta meg a 100 000-et. A zsidók számaránya kb.: 5%, többségük a városokban, főleg Budapesten (20%) magas. A nemzetiségi kérdés kiiktatódott a társadalmi problémák közül.

A mezőgazdaságban dolgozott a lakosság mintegy 55%-a. Az iparban, bányászatban kb. 30%. Magyarország a közepesen fejlett agrár-ipari országok közé volt sorolható.
A társadalom alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyai nem változtak. A különböző rétegek közötti hierarchikus, ill. kasztszerű, az életmódban, vagyoni helyzetben, művelődési szokásokban megmutatkozó különbségek megmaradtak változatlanul. Az egyes csoportok egymással alig keveredve élték a maguk külön életét.

A nagybirtokosok száma lecsökkent. A régi életvitelt az új helyzetben már nem lehetett fenntartani. A nagybirtok gazdasági súlya ennek ellenére növekedett. A nagybirtokos arisztokrácia a Horthy-korszak politikai életének is meghatározó tényezői közé tartozott, politikai vezető szerepe a kormánypozíciókkal, a főispáni tisztségek betöltésével, illetve a felsőházi tagsággal volt biztosított. Az egyház szerepe is igen fontos a korszakban hiszen ideológiája összefonódik a kormányzati gondolatrendszerrel. A nagypolgárság vagyonilag egyenrangúvá vált a nagybirtokosokkal. Származásukat tekintve magas a zsidóság aránya, viszont a legkiválóbbakkal  Bethlen együtt vadászott. A néhány száz fős nagypolgárság vezető magját hagyományosan 50-60 monopoltőkés família alkotta.

A két háború között is van agár-merkantil ellentét. Az ipar javára billen a mérleg. Az ún. középosztályba mintegy 360 000 kereső, az eltartottakkal együtt pedig  780 000 fő (a népesség 9%-a) tartozott. A 200-1000 hold közötti úri középbirtokosok – mintegy 2200 család – jelentős része, továbbá az államapparátus vezető tisztviselői – ugyancsak néhány ezer család – lényegében a nagybirtokosság és a nagypolgárság mellé emelkedtek, s az 1920-as évek elejétől az uralkodó elit harmadik nagy csoportját alkották. Közülük került ki Horthy is, s ők tartották a kezükben a hadsereg, a csendőrség és a közigazgatás számos kulcspozícióját is. 

Továbbra is gondtalanul és jómódban élt a városi középpolgárság. A 10-100 munkást foglalkoztató üzemtulajdonosokat, az 5-20 segédet alkalmazó üzletházak tulajdonosait, a nagyobb bérházak birtokosait ide sorolva számuk mintegy 6-7000 főt tett ki. Vagyonuk általában elegendőnek bizonyult az időnként felmerülő nehézségek áthidalására, és a minden tekintetben úri életvitel zavartalan folytatására.

Az utolsó, 20. feladat megoldási javaslatának teljes szövegét innen tudjátok wordben letölteni.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!