Megvannak a középszintű magyarérettségi hivatalos megoldásai.
Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldásait is közzétették.

Folyamatosan frissülő tudósításunkat itt találjátok a magyarérettségiről.

Címszereplő elnevezése:

- A „mosolygó” állandó jelzőként arra utal, hogy a női főhős tündérként (az emberi dimenzió felett állóként) érzéketlen az emberi fájdalomra, szenvedésekre: a férfi anyjának és gyermekeinek halálára. Ezért az emberek meggyűlölik, eltaszítják őt.

Főszereplők párkapcsolata:

- A férfi nem küzd meg, nem áll ki próbatételeket a nő megszerzéséért. Szokatlan, hogy a nő nem családból jött: múlt- és kontextus nélküli személy.

- A szerelemben jelen van a testiség, nemiség, sőt az agresszió is: a férfi megcsalja, megveri, végül megöli a nőt.  

- A mese Csongor és Tünde történetére reflektál. Vörösmartynál Tünde (az égi szépet képviselő tündér) mond le pozíciójáról és száll le a földi, emberi szintre Csongor kedvéért. Balázs Bélánál a tündéri, isteni természetet (mely a szüntelen mosolygásban nyilvánul meg) meghazudtolni nem képes Ilona viselkedése a férfit teljesen kifordítja önmagából, agresszívvá teszi. Ezért a szerelmesek nem hogy az égi szférában, de az emberi, humánus párkapcsolat szintjén sem lehetnek egymáséi. Ilonával csak Guidobaldo lova, a mesékből ismert táltos paripa (aki a végén a lány sebeit meggyógyítja) viselkedik megértően, emberien.   

Cselekmény:

- A cselekmény nem követi a szokásos mesei sémát (hagyományos séma: a főhős útnak indul – próbatételeket áll ki - mellékszereplők segítik és akadályozzák – a végső próbatétel után elnyeri jutalmát). Ilona nem a végső próbatétel jutalmául, a történet végén lesz a férfié. A cselekmény egy korai pontján beteljesül szerelmük, majd a férfi önimádata miatt ér véget, aki nem bírja elviselni, hogy Ilona még az ő elvesztésének gondolatára sem fakad sírva.  Szokatlan, hogy a főszereplők közül az egyik meghal a történet végén illetve a címben olvasható műfaji megjelölés („meséje”) sem tipikus.

Előadásmód:

- A szerelmesek beszélgetéseiben a hagyományos udvarlási formulák, metaforikusság megjelenése helyett a 20. századi irodalomnak nyelvhasználatában megjelenő szókimondás jellemző. Pl.: „ [a férfi] meg is pillantotta a fehér hattyúruhát... és rálépett...

- Nem adom vissza – felelte Guidobaldo. – Mondd meg a nevedet, szépséges tündérlány, mert most már az enyém leszel.”

Ezt a szövegértési feladatot kapták az érettségizők magyarból.

Választási témát is kaptak a magyarból középszinten érettségizők.

Nehéz szöveget kaptak a diákok a középszintű magyarérettségi szövegértési részében.

Az érvelés és a hivatalos levél írása sem okozhat gondot a magyarból középszinten vizsgázóknak.

József Attila- és Szabó Lőrinc-verset is kellett elemezni a magyarérettségin.