A paragép

480 pontja van, de meggyőződése, hogy őt egyetlen egyetemre vagy főiskolára sem fogják felvenni. Falfehér arccal járkál július 24-én, és mindenkinek azt mondogatja: biztos benne, hogy az idei ponthatárok sokkal, de sokkal magasabbak lesznek, mint a tavalyiak. Aztán persze simán bekerül az első helyen megjelölt szakra, és ezen nagyon meglepődik.

A laza

Van ám ilyen típus az egyetemen is, csak őket örök egyetemistának hívják. Nem izgatja, hány pontja van, nem is számolta ki, az pedig eszébe sem jutott, hogy változtasson a szakok sorrendjén (amit egyébként február 15-én, három perccel a leadási határidő előtt, találomra állított össze). Fogalma sincs, miről szól az a szak, amire jelentkezett, de ez egyelőre nem zavarja.

Az eminens

Biztos benne, hogy be fog kerülni a kiválasztott szakra (mondjuk 500 közeli pontszámmal nehéz lenne bármiről is lemaradni), ennek ellenére nem adja át magát az ünneplés örömének. Pedig ő aztán mindenféle stresszelés nélkül, csak a buli kedvéért mehetne ki a Pont Ott Partira. Már most tudja, milyen tantárgyai lesznek az első félévben, és arról is pontos információkat szerzett, milyen profokat kell elkerülni az egyetemen.

A csodaváró

Épphogy sikerült elérnie a minimumponthatárt, de azért nagyon bízik abban, hogy sikerül bekerülnie a megjelölt szakra. Sírós-izgulós este elé néz július 24-én, viszont mások sikerének nagyon örül.

Az információhalász

Még nem is tudja, bekerült-e az egyetemre, már ott nyüzsög az egyetemek-főiskolák standjainál a Pont Ott Partin. Mindent tudni akar, a pótfelvételiről szóló hosszú előadást akkor is meghallgatja, ha eszébe sem jut jelentkezni - "jobb tudni" alapon. Elsőévesként igazi kincs lesz: amikor ti még a tanulmányi osztályt sem találjátok, ő már az ügyintéző beosztását is ismeri.