Mert a következő néhány hónap nem lesz könnyű. De nem is fogjátok elfelejteni soha.
Ráébredni
arra ...
... hogy még a legirritálóbb osztálytárs is hiányozni fog, a legjobb barátokról - akik közül sokan külföldön, sokan más városokban fognak tanulni - nem is beszélve.
Elismerni
azt ...
... hogy bármennyire is cikinek tűnt korábban csárdásozni/keringőzni/bénábbnál bénább koreográfiákat előadni, az ember saját szalagavatója valahogy mégis más.
Elfogadni
azt ...
... hogy senki (de tényleg senki) nem fejezheti be úgy a középiskolát, hogy legalább egyszer végig ne hallgassa (vagy énekelje) az Ilyenek voltunk c. Ákos-remeket, hogy ne nézzen végig legalább egy vetítést a saját osztálya emlékezetes pillanatairól.
Legalább egy olyan emberrel
beszélgetni...
... aki szerint tanulás nélkül meg lehet csinálni a középiskola utolsó évét, az érettségi pedig smafu.
Aztán rájönni
arra...
... hogy ez nem igaz.
Halogatni a nyelvvizsga
megszerzését...
... aztán ráébredni arra, hogy sokkal egyszerűbb lett volna tizenegyedikesként vagy a tizenkettedik év első félévében megszerezni a bizonyítványt, amikor még nem tűnt olyan közelinek az érettségi.
Ráébredni
arra...
... hogy át kellett volna olvasni a felvételi pontszámítás szabályait, mielőtt eldöntitek, hogy milyen tárgyból fogtok emelt szintű érettségit tenni, milyen nyelvből szereztek nyelvvizsgát, és milyen versenyeredményt számíttattok be. Hogy ha angolból nyelvvizsgátok és emelt szintű érettségitek is van, csak az egyikért kaptok pluszpontot? Hogy nem minden tárgyból fogadják el az emelt szintű érettségit a felvételin? Hoppá.
Végigtanulni
egy...
... éjszakát. Ha eddig nem próbáltátok ki, majd most.
Átélni
...
... a gyomorgörcsöt. Még az is megtapasztalja, milyen érzés, aki egyébként soha, de soha nem idegeskedik. Melyik tételt húzzátok a szóbelin? Hol húzzák meg a ponthatárt a kiválasztott szakon? Lesznek itt izgalmas pillanatok.
Rájönni
arra...
... hogy milyen tudtok bulizni az osztály- és évfolyamtársakkal. Ennél jobbat már csak az egyetemi csoporttársaitokkal fogtok.
