Évek óta az Egyesült Királyság és a skandináv országok a továbbtanulni vágyó magyarok legfontosabb célpontjai, bár a brit uniós kilépés, továbbá a szomszédos országok egyetemeinek növekvő népszerűsége a jövőben némiképp átrajzolhatja a térképet.

Business as usual, vagyis minden maradt a régiben – üzente néhány hete a brit kormány a szigetország EU-ból kilépése miatt bizonytalankodó reménybeli diákoknak. Mindez azt jelenti, hogy az oda egyetemre vagy főiskolára jelentkező uniós polgárok a következő tanévben is változatlan feltételekkel számolhatnak. Nagy-Britanniában ez a business tényleg nagy biznisz: becslések szerint a külföldi – ezen belül a százezres létszámot jócskán meghaladó uniós – egyetemista tömeg évente több mint 2 milliárd font bevételt hoz az országnak.

A külföldön továbbtanulni vágyó magyarok szemében az Egyesült Királyság felsőoktatási intézményei kívánatos célok. A számítások szerint összesen 5–10 ezer fő lehet a külföldi egyetemeken tanuló magyarok száma, ebből pedig legalább 2–2,5 ezren brit egyetemekre, főiskolákra járnak. A legtöbben Angliában, ezen belül Londonban, de népszerű például a skóciai Edinburgh egyeteme is. Mindennek megértéséhez persze jó tudni, hogy Angliában és Walesben kormánydöntéssel évi 9 ezer fontban maximálták a tandíjat, s az intézmények ennyit, vagy valamivel kevesebbet fel is számítanak. Kivétel a Cardiffi Egyetem, ahol az EU-s polgároknak ingyenes a tanulás, illetve minden Skóciában található intézmény, az Észak-Írországba készülőknek pedig 3500 font éves tandíjjal kell kalkulálniuk.

Ráadásul Nagy-Britanniában a megélhetés is sokba kerül. Tapasztalatok szerint a nagyobb városokba vagy a fővárosba készülők legalább a tandíj összegével megegyező költségekkel számolhatnak, de a nagy egyetemi városokban, Oxfordban vagy Cambridge-ben a horribilis szállásköltségek miatt még ez is kevés lehet. Igaz ugyanakkor, hogy az Európai Unió országaiból érkezettek nem csak egyetemi ösztöndíjakra, hanem a magyar diákhitelhez hasonló konstrukciójú kölcsönre is jogosultak – ezt az összeget a tandíj kiváltására egyenesen az intézményekhez utalják, a visszafizetés pedig a diplomaszerzés után válik esedékessé.

A magyar érettségizettek számára továbbra is kézenfekvő célország Ausztria, bár egy bécsi vagy grazi egyetemen szerzett oklevél rendszerint kevésbé mutat jól, mint az, amelyiken valamelyik angol csúcsintézmény pecsétje díszeleg. Igaz az is, hogy az osztrák egyetemekre csak a Magyarországon kevésbé beszélt német nyelv ismeretével érdemes pályázni, az angol nyelvű kurzusok száma igencsak korlátozott.

A számítások szerint ma megközelítőleg kétezer magyar diák tanul Ausztriában. Nagy vonzerő ugyanis a szomszédságból fakadó helyismeret és az angliaihoz képest jóval olcsóbb megélhetés, amire nagyjából havi ezer euróval érdemes kalkulálni. A legfőbb érv mégis inkább az, hogy az osztrák egyetemeken az oktatás általában ingyenes, mindössze névleges összeget, félévenként 20 eurót kell befizetni a helyi önkormányzatnak, illetve szintén félévenként közel 400 eurót, ha valaki legalább egy évvel túllépi a kurzusra megállapított tanulmányi időt. Az egyetemi képzések többségére ráadásul felvételizni sem kell, bár e szabály alól kivételek épp a legnépszerűbb szakok, így például az orvosi karok, a közgazdaságtan, a marketing vagy a média.

Számos további európai országban is megspórolható a tandíj, legalábbis az állami fenntartású egyetemeken. Ingyenes oktatást kínál a már említetteken túl például Görögország, Csehország, Szlovénia, Írország, Finnország, Svédország, Norvégia és Dánia. Az északi országok iránti érdeklődésnek az szabhat határt, hogy ott nagyon magasak a megélhetési költségek, helytől és szállástípustól függően legkevesebb havi 300–350 ezer forintból lehet kijönni. Közülük Dánia a legnépszerűbb a magyarok körében, talán a legkevésbé zord klíma miatt is: az oda készülők sok angol nyelvű képzés közül választhatnak, és az állam központilag szervezett, igen intenzív marketinggel, toborzókampányokkal igyekszik felhívni a figyelmet az ottani továbbtanulási lehetőségekre.

A magyar érettségizők népszerűségi listáját évek óta a brit és az osztrák egyetemek vezetik, néhány év múlva azonban akár át is alakulhat a toplista. Ennek fő oka a Brexit, azt ugyanis ma senki sem meri megjósolni, milyen továbbtanulási feltételeket kínál majd Nagy-Britannia az uniós országok diákjainak. Másrészt, ha lassan is, de nő az érdeklődés az egyre jobb hírű távol-keleti, például koreai, kínai, tajvani egyetemek iránt, bár ezeknél az intézményeknél nagyon szigorúak a felvételi követelmények. Megfigyelhető továbbá, hogy a Magyarországon élő diákok az utóbbi években egyre nagyobb számban igyekeznek a szomszédos országokba – főként Romániába, azon belül leginkább Kolozsvárra – azokra a magyar nyelvű képzésekre, amelyek vagy helyi intézmény vagy magyarországi székhelyű egyetem kihelyezett tagozataként működnek, hiszen így egyszerre élvezhetik az uniós polgároknak járó tandíjmentességet, és azt, hogy az anyanyelvükön tanulhatnak.

Az Európában angol nyelven továbbtanulók számára a legkézenfekvőbb választás az IELTS-nyelvvizsga, míg a tengerentúlra készülőknek a szintén itthonról letehető TOEFL ajánlott (ez utóbbit egyébként az európai egyetemek többsége is elfogadja). Ennél azonban nem árt tudni, hogy a vizsga mindössze két évig érvényes, ezt követően a nulláról kell újra kezdeni a vizsgaeljárást.

A németországi és más területeken tájékozódni kívánók a teljes cikket a HVG rangsor - Diploma 2017 című kiadványban találják - a kiadványt megrendelhetitek a kiadónál.