A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának két végzős orvostanhallgatóival beszélgettünk a középszintű feladatlapokról.

A Romhányi Szakkollégiumba járó hallgató szerint a feladatok nem voltak nehezek, de egy sor körülmény lehetett buktató a megoldásoknál.

Kiemelték például rögtön az első feladatnál, hogy egy csomó kép is tartozik a feladathoz, ám ezeknek nincs funkciójuk, így zavaróak is lehetnek. Ennél szerintük a halmaz sem volt egyértelmű, sok idő mehetett el a közös rész megtalálásával. A második feladat hetes pontjában szintén sokat kellett tanakodniuk, mire értelmezni tudták a grafikont.

A hallgatók szerint az is zavaró lehetett, hogy egy-egy feladatban a szem különböző részeinek, valamint a különböző állati csontoknak a neve latinul is meg volt adva. Persze a feladat nem várta el, hogy a diákok tudják a latin kifezéseket, de pont ezért érthetetlen is, mit kerestek ott. Pláne, hogy a leendő orvostanhallgatók, akik számára ez fontos lehet, emelt szinten érettségiztek.

A hallgatók megjegyezték, a feladat megoldása sokszor nem a tudáson múlt, inkább csak azon, hogy felismerték-e a diákok a feladatokat, és hagyták-e magukat megtéveszteni az ábrákkal.