A felvételi algoritmus a jelentkezőket intézményenként és szakonként sorrendbe állítja a pontszámuk alapján: a legjobb eredményű felvételizőtől kiindulva sorolja be őket, figyelembe véve a diákok preferenciáit is, vagyis hogy ki melyik képzést tette az online jelentkezési lap első, második, harmadik stb. helyére.

Ha az első helyen szereplő szak már „betelt” olyan jelentkezőkkel, akiknek egy adott felvételizőnél magasabb volt a pontszáma, a diák már csak a második helyre sorolt szakra juthat be. Ha ott sem jár sikerrel, jön a harmadik helyen lévő képzés és így tovább. Egy szak ponthatára annak a felvételizőnek az összpontszáma lesz, aki utolsóként „befért” az adott képzésre.

Ha az adott szak költségtérítéses változatát sokan írták be első helyre, azért mert azt gondolták, hogy alacsonyabbak lesznek a ponthatárok, azonban az érettségijük jobban sikerült, mint ahogyan azt előre gondolták, akkor könnyedén előfordulhat, hogy a fizetősön magasabbak lesznek a ponthatárok.

Tavaly például a Debreceni Egyetemen 159 ponttal volt magasabb a ponthatár a gépészmérnöki önköltséges képzésen, mint az államin, de az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus szakán is 150 pont volt az eltérés.