Megírta a ChatGPT a magyarérettségi novellaelemzését és témakifejtő esszéjét, de a témája "valamilyen másik Örkény lehetett" Érettségi-felvételi
Gál Luca - Székács Linda

Megírta a ChatGPT a magyarérettségi novellaelemzését és témakifejtő esszéjét, de a témája "valamilyen másik Örkény lehetett"

Örkény István novellája a "groteszk és abszurd világlátását tükrözi". A történelem eseményeinek megjelenésére az irodalomban pedig Závada Pál „Jadviga párnája” című regényét kapjuk példának. Megírattuk a ChatGPT-vel az idei középszintű magyarérettségi második részét, de a magyartanár szerint ezek egyelőre hagynak némi kivetnivalót maguk után.

A ChatGPT megoldotta a középszintű magyarérettségi II. részének feladatait, amin a vizsgázók két feladat közül választhattak. Vagy

  • Örkény István Meddig él egy fa? című novelláját kellett elemezniük, vagy pedig
  • a történelmi események irodalmi feldolgozásáról kellett írniuk egy általános témakifejtő esszét.
Ezt az esszét írta a ChatGPT a novellaelemzésre:

"Örkény István: Meddig él egy fa? – Elemzés

Örkény István groteszk és abszurd világlátását tükrözi a Meddig él egy fa? című novella is, amely egy látszólag egyszerű, mindennapi eseményből – egy fa kivágásából – bontja ki az élet és halál, természet és történelem, egyén és hatalom ellentmondásos viszonyát. A novella ellenpontozó szerkezete, motívumai és elbeszélésmódja mind a mű jelentésrétegeit gazdagítják, és hozzájárulnak a groteszk hangulat megteremtéséhez.

A novella alaphelyzete egy ismerős élethelyzet: a főhős egy nap reggel az ablakából kinézve észreveszi, hogy a háza előtti akácfát kivágják. Ez az esemény egyszerre vált ki nosztalgiát, tiltakozást, értetlenséget és beletörődést az elbeszélőből, aki végül lemegy, hogy megkérdezze: „Meddig él egy fa?” A kérdés azonban nem csak a konkrét növényre vonatkozik, hanem filozófiai és társadalmi távlatokat is nyit.

A novella szerkezete határozottan ellenpontozó: a fa és az ember, a természet és a történelem, az egyén és a kollektívum ellentéteire épül. Az akácfa az állandóság, az élő múlt, a természet erejének szimbóluma, míg a favágók a változást, az erőszakos beavatkozást, a hatalom döntését testesítik meg. A főhős visszaemlékezéseiben a fa több évtizedes élettörténete bontakozik ki: túlélte a háborút, a villámcsapást, szerelmi találkozások színhelye volt, és végigkísérte a lakók életét. Ezzel szemben áll a gépies, érzelemmentes kivágás, amit nem kísér megértés vagy empátia. A favágók érdektelenek, a hivatalos döntést hajtják végre – ez a racionalitás és érzelem ellentéte is.

A fa motívuma tehát kulcsszerepet játszik a novella jelentésének megalkotásában. A fa az élet és az idő múlásának metaforája, amely túlélte az embereket és az eseményeket, de mégsem kerülheti el a végzetét. A motívum a természet ellenálló képességét is szimbolizálja: a fa túlélt bombázást, kiszáradást, mégis most, békeidőben, papírrendeletre pusztítják el. Ez ironikus feszültséget teremt: míg a természet túlélte az emberi pusztítást, végül mégis az emberi rendszer – a bürokrácia, a racionalizált társadalom – lesz az, ami végez vele.

Az elbeszélésmód sajátossága szintén jelentésképző elem: az elbeszélő egyes szám első személyben meséli el a történetet, személyes emlékekkel átszőve. Ez az elbeszélői technika intim hangulatot teremt, és a fához fűződő érzelmi kapcsolatot emeli ki. A novella első fele szubjektív, emlékeket felidéző, nosztalgikus hangulatú, míg a második részben egyre inkább teret nyer a groteszk elem: a főhős próbálja értelmezni, elfogadni a történteket, de végül tehetetlen marad. A novella vége különösen abszurd: a főhős kényszeresen felteszi a kérdést, mintha egyetlen gondolatba kapaszkodna: „Meddig él egy fa?” A kérdés válasz nélkül marad, így válik metafizikai problémává, amely túlmutat a konkrét eseményen.

Örkény a groteszk egyik legjelentősebb magyar képviselője, és ebben a novellában is kiválóan alkalmazza az abszurd eszközeit. A humor és tragikum együttese, a jelentéktelennek tűnő helyzet felnagyítása és metafizikai szintre emelése mind az abszurd irodalom jellegzetességei. A novella nem nyújt megoldást vagy vigaszt, inkább kérdéseket vet fel: meddig él az, ami fontos számunkra? Meddig őrizhetők meg az emlékek, és mi történik, ha a világ körülöttünk kérlelhetetlenül változik?

Összegzésként elmondható, hogy Örkény novellája nemcsak egy fa kivágásáról szól, hanem az emberi emlékezésről, az idő múlásáról, az értékek elmúlásáról is. Az ellenpontozó szerkezet, a szimbolikus motívumok és az egyéni elbeszélésmód mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Meddig él egy fa? ne csak egy szomorú történet legyen, hanem filozófiai kérdéseket felvető, gondolatébresztő alkotás."

Értelmezhetetlen

Az Eduline által megkérdezett magyartanár, Németh Nikolett szerint a ChatGPT által megírt Örkény-novella elemzése értelmezhetetlen.

"Nem tudom, miről ír. Ez valami másik Örkény lehet" - fogalmazott; hozzátéve, hogy az, amit a mesterséges intelligencia magáról Örkény Istvánról ír, az rendben van, a novella értelmezése azonban nem megfelelő.

A témakifejtő esszére pedig az MI az alábbi megoldást készítette:

Történelem és irodalom: A múlt nyomai a művészetben

"A történelem és az irodalom szorosan összefonódik: amióta az ember történeteket ír és olvas, azóta próbálja megérteni, feldolgozni, vagy újraértelmezni saját múltját. Az irodalom nem csupán a fikció világa, hanem lenyomata annak, amit az emberiség kollektívan átélt – háborúk, forradalmak, társadalmi változások vagy sorsfordító események. Azért válik a történelem visszatérő irodalmi témává, mert az egyéni és közösségi emlékezetet is formálja, és lehetőséget ad az események mélyebb, emberközpontú megértésére.

A történelem irodalmi feldolgozása lehet objektív és hiteles, de gyakran szubjektív, érzelmileg átitatott is. Az irodalom nemcsak rögzít, hanem értelmez is. Az események mögött emberek sorsa, fájdalma, dilemmái állnak, amit a történettudomány szárazabb módon nem tud mindig kifejezni. Az irodalom emberközpontú: a történelem eseményeit úgy mutatja be, hogy azok hatását az egyén sorsán keresztül láttatja.

Az egyik legismertebb példa erre Arany János „Toldi” című elbeszélő költeménye, amely a középkori Magyarország világát idézi meg. Bár Arany műve nem konkrét történelmi eseményt dolgoz fel, hanem inkább a népköltészet hősi hagyományait eleveníti fel, mégis történelmi ihletésű. A középkor társadalmi rendje, az udvari élet, a nemesi erkölcsök mind megjelennek benne, és az idealizált, de konfliktusos hősi világon keresztül képet kapunk egy letűnt korszak emberképéről és értékrendjéről. Toldi alakján keresztül a magyarság múltja és erkölcsi hagyománya válik elbeszélhetővé.

A 20. században a történelem különösen megrázó eseményei – például a világháborúk – mély nyomot hagytak az irodalomban. Radnóti Miklós „Töredék” című verse a második világháború borzalmait örökíti meg, különösen a munkaszolgálat embertelen körülményeit. A költemény a halál árnyékában született, és éppen ezért különösen hiteles és megrázó. Nem a harcok leírása a fontos, hanem az, ahogyan a háború az emberi méltóságot, életet és jövőt eltörli. A vers egyszerre személyes és történelmi dokumentum, ahol a lírai én a történelem áldozataként szólal meg.

Más típusú történelmi feldolgozást képvisel Kertész Imre „Sorstalanság” című regénye, amely egy kamasz fiú szemszögéből mutatja be a koncentrációs táborok világát. A regény különlegessége abban rejlik, hogy a főhős nem ítélkezik, nem lázad, hanem megfigyel, értelmez, alkalmazkodik. Ez a szemlélet megdöbbentő módon világít rá a totalitárius rendszerek természetére: arra, hogyan válik a rendkívüli hétköznapivá, hogyan veszíti el az ember önmagát egy értelmetlen rendszerben. Kertész műve nemcsak a holokausztot dolgozza fel, hanem az emberi identitás és szabadság kérdését is vizsgálja – mindezt történelmi háttérrel.

Végül említhetjük Závada Pál „Jadviga párnája” című regényét is, amely a 20. század első felének magyar történelmét – Trianontól a második világháborúig – egy család történetén keresztül mutatja be. A naplóformában írt mű személyes élményeken keresztül érzékelteti a nagy történelmi fordulatok hatását a magánéletre. A történelem itt nem háttér, hanem aktív alakítója a szereplők sorsának. A kollektív események és az egyéni érzések összeszövődnek, így a múlt eseményei nem elvont fogalmakként, hanem átélhető tapasztalatként jelennek meg.

Összegzésképpen elmondható, hogy a történelem nem véletlenül visszatérő témája az irodalomnak: az írók és költők feladata nem pusztán az események rögzítése, hanem azok értelmezése, emberi arcuk megmutatása is. Az irodalom képes arra, hogy a történelem rideg tényeit érzékenyen, árnyaltan és személyesen mutassa be. Így válik a múlt nemcsak emlékké, hanem tanulsággá is az olvasó számára."

Nem vette figyelembe, hogy különböző korszakokra kellett volna példát hozni

Ezt az MI által megírt esszét is kijavította számunkra a magyartanár, aki szerint ez ugyan jobban sikerült, mint a novellaelemzés, azonban a ChatGPT nem vette figyelembe, hogy példának 3-5 különböző korból származó szerzőt kellett volna részleteznie; Závada Péter, Kertész Imre és Radnóti Miklós ugyanakkor mind 20. századi.

"Felmerül ebben az esetben is, hogy mi lesz a javítókulcs szempontja, mi számít történelmi eseményeket bemutató műnek, ahol ténylegesen megjelenik valamilyen esemény, vagy az is, ahol csak körülmény" - mondta.

Magyarérettségi 2025

Kövessétek a holnapi matekérettségit is nálunk az Eduline oldalán!

 

„Gyeses anyuka gyereke nem szokott augusztusban oviba jönni” Közoktatás Kurucz Tünde

„Gyeses anyuka gyereke nem szokott augusztusban oviba jönni”

Menjen nyáron oviba vagy maradjon otthon? Nehéz helyzetbe kerülnek június előtt a 3-6 évesek szülei, hiszen sok óvoda a szabadságolások miatt csak kevesebb gyereket tud fogadni, azonban a családoknak a munka vagy a családi helyzet miatt szükségük lenne a felügyeletre.