Megoldási javaslatok az érettségi szövegalkotási részéhez Érettségi-felvételi
Eduline

Megoldási javaslatok az érettségi szövegalkotási részéhez

A megoldási javaslatok lehetséges válaszelemeket tartalmaznak, ezektől eltérő, de a feladat utasításainak megfelelő példák és szempontok is elfogadhatóak.

A teljes feladatsort megoldásokkal itt találod, a következőkben azt mutatjuk meg hogy mire is kellett figyelni a szövegalkotási feladatoknál.

Érvelés

A feladat színvonalas megoldásához – a szöveg megfelelő kidolgozásán kívül - releváns példák és átgondolt, világos szempontrendszer alkalmazása szükséges. A feladat meghatározásából nem követezik, hogy az irodalmi példák csak a középiskolai tananyagból választhatók.

Lehetséges példák és szempontok:

- a tér és a szereplő léthelyzetének kapcsolata
 - pl. eltévedés, kiúttalanság, dezillúzió –  szövegek: Ady: Az eltévedt lovas, Kafka: A per, Beckett: Godot-ra várva, Kosztolányi: A kulcs

- a tér fizikai jellemzői: szűkösség és tágasság – szövegek: Móricz: Barbárok (a puszta tágassága), Dosztojevszikj: Bűn és bűnhődés (Raszkolnyikov szobája, Pétervár utcái); Kosztolányi: Hajnali részegség (a szobákba zárt emberek); Boldog, szomorú dal
 
- idő és tér kapcsolata: Gyulai: Egy régi udvarház utolsó gazdája, Mikszáth: Beszterce ostroma (téren és időnkívüliség)

- határhelyzet (választás, hovatartozás, gyermekkor-felnőttkor, stb.) – szöveg: Ottlik: Iskola a határon, Golding: A legyek ura

- a tér és a tárgyak mint társadalomrajz:  Maupassant: Gömböc, Balzac: Goriot apó, Kosztolányi: Édes Anna, Flaubert: Bovaryné

- a tér és a tárgyak szimbolikus jelentései: Ibsen: Vadkacsa, Ady: A magyar Ugaron, Csehov: Három nővér, Camus: Közöny, Rowling: Harry Potter-könyvek

- a személyiség változásai a tér változásának tükrében: Kafka: Átváltozás

- a személyiség attribútumai: Camus: Közöny, Arany: Toldi estéje, Móricz: A hét krajcár, Ottlik: Iskola a határon

- a tér mint a személyiség kivetülése: Brontë: Üvöltő szelek, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Hoffmann: Arany virágcserép

Egy mű értelmezése

Az értelmezés középpontjában a feladat leírásának megfelelően az elbeszélői nézőpont, hang és értékítélet szempontjaira, valamint azok változásaira kell kitérni. Az alábbi javaslat az egyik lehetséges értelmezési utat kínálja.

1. Nézőpontok
a) a novella első felében külső nézőpontból ismerjük meg „a főszereplőt”
  - az elbeszélő: semleges, kissé iróniába hajló (2. bekezdés) 
  - direkt jellemzéssel és az asszony cselekedeteire használt szavakkal mutatja be („fordul, zökken”)
  - a nagyságos asszony megszólalásai: távolságtartó, enyhén lekezelő, ugyanakkor elfogadó

b) a novella második felében a főszereplő személyes megnyilatkozásai révén a saját nézőpontja is megjelenik
  - szóhasználata (a sztenderdtől eltérő nyelvhasználata) megerősíti a nagyságos asszony sugallta jellemrajzot
  - megszólalásainak tartalma: megerősíti az egyszerűségéről kialakult képet; ugyanakkor emberibbé és szánalomra méltóbbá, egyben tragikomikussá teszi
  - viselkedése (fizikai és lelki ki- és levetkőzés)
  - nagyságos asszony nézőpontja a mű végére azonosul az olvasóéval és megértővé válik – a nagyságos asszony viselkedése is Imcsikné tragikomikus vonásait tükrözi

2. Az elbeszélői és olvasói megítélés változásai
- első mondat Imcsiknéről az elbeszélőtől: „Sajnos, ez az Imcsikné semmit se lopott olyan szívesen, mint az italt.”
  - a sajnálat, gúny jelenléte
  - első megismert tevékenységei: lopás, ivás
   - ellenszenvet válthat ki az olvasóban

- az utolsó mondat: „már megcsaltak annyiszor, de – ó, balga emberi szív – éppen most fáj neki a legjobban: az estéli lángoláskor”
  - örök és mély, tragikus emberi érzések jelennek meg: öregség, csalódás, szerelmi bánat, hiszékenység
  - a főszereplő minden jellemhibája ellenére az elbeszélő és az olvasó megítélése a novella végére együttérzéssé alakul, mert megismert vonásai emberivé teszik  még a hibáit is
 
- a kétféle megítélés között a változást a novella felénél az „Imcsikné sírva fakadt” mondat jelzi.
 - az elbeszélő a konkrét esethez kapcsolódó érzéseit mutatja be
 - a továbbiakban újabb részletekkel árnyalja Imcsikné jellemrajzát

Összehasonlító elemzés

A feladat megoldásához a paródia (és esetleg irodalmi karikatúra) műfajának jellegzetességeit, a konkrét művek sajátosságait, hasonló és eltérő vonásait és a komikus hatás érvényesülését kell számba venni.

- paródia jelentősége: kritika, ítélet, játék – Kosztolányit és Karinthyt összakapcsolja
- mitől felismerhető a paródia?
  - stílusjegyek
  - szóváltozatok (szinonimahasználat), rímelés, ismétlődés, rím- és ritmusparafrázis, szerkezeti arányosság hasonlósága, képi világ
  - alkotó személyisége, világképe
  - Kosztolányi: haláltudat, hétköznapi jelenségekhez kötött életigazságok, fanyar mélabú, az élet csoda, homo aestheticus és homo ludens, a nyelvszeretet, nyelvi játékok
 
- komikus hatás
 - megőrzött, felnagyított és felismerhető formai sajátosságok
 - játékosság a szavakkal
 - a téma és a forma közti feszültség (kis edény – lírai elemek)


„A tananyag is jobban megmarad, ha valamilyen élményt vagy emléket tudnak hozzá kötni” Közoktatás Székács Linda

„A tananyag is jobban megmarad, ha valamilyen élményt vagy emléket tudnak hozzá kötni”

Bóják között szlalomozó, alagutakon átbújó macskák. Így is lehet irodalmat tanulni vagy épp kötelező olvasmányokból számot adni a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány rendhagyó irodalomóráján. A tanulás így nem csak szórakoztató, de észrevétlen is lehet, és olyan gyerekek is bevonódnak az órákba, akik általában vagy nem szólalnak meg, vagy a zavaró viselkedésükről ismertek.