Szaktanár által kidolgozott, pontos és teljes tételkidolgozás magyar nyelv írásbeli érettségire.
Témakör: Nyelv és társadalom
Tétel: Nyelvjárások
Feladat: Keressen az alábbi szövegben olyan szavakat, melyek valamilyen szempontból eltérnek a mai magyar köznyelvben használatos formától! Milyen nyelvtani jellegzetességek figyelhetőek meg e szavak kiejtésében és leírt változatában?
„Vót egy szegény ember. Hórom fióvál, feleségivel még égy kis viskóvál. Á kis viskóbá’ lócá, ásztál még égy nágy keménce semmi több., Á keméncén áludták. Hót egyszer csák ázt mondjá a szegény ember: Édes fijajim! Ma’ nem birok nekték kenyeret keresni. Menjeték szolgólátbá! Jó’ van, édesapónk, elmenünk. Hot el is méntek. Fálujok hatóróbá meg á kiét nágyóbb összesúgott, hogy á csák á kisebb tud olvásni. Májd á jobb óllóst káp. Verjük mé’, vágy esküdtessük mé’, hogy ki ne mondjá senkinek, hogy ő tud olvásni. Mégkápjók á kistestvériket két ódálró’, hogy most vágy ágyonverünk, vágy mégesküdsz, hogy nem mondod ki sénkinek, hogy te tudsz olvásni! Jáj, né bóntsátok, mégesküdök, ném mondom ki sénkinek! No mégesküdött, így engedték oszt velik. Méntek á vósórbá, kikióllották á cselédfogádórá. Áhogy ott óllanák, mégy egy kis feketé várózsló (j)embér. Tat ők nem tudták. Odámegy, mondjá á nágyobbnák: Fijám el jössz-e hozzóm szolgólátbá’? El bijon édes öregápóm, el bijo’! Áhogy ménnek, á vóros szélin égy kis hózho’ vézette. Ázt mondjá neki: Fijám, tudsz-é olvásni? Hű, tudok bijo’, tudik bijo’! Mikor bevezetyi a hózbá, a hózbá réngeteg sok könyv, de nágyon porosák vulták. Égyet vétt, kinyittá, ásztálrá tette, mondjá: No olvásd fijám!”
Készítette: Papp Attila szaktanár
2009
