Iskolai erőszak: 'Nálunk ne legyenek boot camp-ek'
Két héttel ezelőtt egy amerikai iskola biztonsági őre lelőtt egy késsel rátámadó diákot, szeptemberben pedig egy német iskolában, egy ámokfutó diák baltával és Molotov - koktéllal négy társát sebesítette meg. Az utóbbi években nem csak a nyugat - európai vagy amerikai iskolákban elkövetett hasonló cselekményektől volt hangos a média, egyre több erőszakoskodásról hallani itthoni iskolákban is.
Október elején Magyarországon járt a világhírű Egyesült Államokbeli szociálpszichológus Elliot Aronson, akinek nemrégiben jelent meg a "Columbine után – Az iskolai erőszak szociálpszichológiája" (Nobody left to hate: teaching compassion after Columbine) című könyve, melyben nem pusztán a történtek társadalmi-lélektani hátterét boncolgatja, hanem az iskolai erőszak visszaszorítása érdekében gyökeres megoldásokat javasol. A Colorado állambeli Columbine középiskolában, tíz éve két ámokfutó diák mészárolta le 12 társát és egy tanárt, megsebesítettek 21 embert, majd önmagukkal is végeztek.
Bár szerte a világon - Argentínától Németországig - sok a hasonló eset, a columbine-i mészárlás felkavarta mind az amerikai, mind a nemzetközi közvéleményt, a biztonsági rendszerek által rögzített sokkoló felvételeknek is köszönhetően.
Amerikában számos iskolában különböző biztonsági intézkedéséket hoztak, hogy megelőzzék az ehhez hasonló brutális eseményeket. A legtöbb iskolában biztonsági kamerákat, beléptetőrendszereket vezettek be, de akadt olyan iskola is, ahol a diákok minden reggel egyesével elhaladnak egy tanár előtt, aki mindenkinek a szemébe néz, haragot, dühöt, elkeseredést kutatva.
Azonban mint a kutatások és a nyomozás során kiderült, a probléma nem a biztonsági rendszerek hiányosságában volt. Bár mindkét gyilkos diák hordozott deviáns és pszichopata tulajdonságokat, e mellett rendszeresen szenvedtek társaik lelki vagy fizikai terrorjától. A megfélemlítések és zsarnokoskodások az iskolai kultúra szerves részei voltak, ez volt a kulturálisan elfogadott viselkedés, amely ellen a tanárok egyáltalán nem léptek fel.
Ámokfutás – élőben
Az eddigi legsúlyosabb iskolai mészárlás 2007 áprilisában történt Virginiában. A koreai származású Seung-Hui Cho összesen 32 embert ölt meg, 15-öt pedig megsebesített az állam műszaki egyetemének kollégiumában, majd végzett magával is. Az ámokfutó szinte mindenkire lőtt, aki mozgott, volt aki úgy maradt életben, hogy halottnak tettette magát. Az eseményt élőben közvetítette több tv csatorna. Mint később kiderült, Seung-Hui Cho magányosan élt és pszichés zavarokban szenvedett, a házkutatások során a rendőrök antidepresszánsokat találtak a gyilkos lakásásban.
Ezekre a szélsőségesen brutális esetekre a Társas lény (The Social Animal) szerzőjének sincs receptje, de állítja: a fokozódó iskolai verseny a legfőbb oka annak, hogy egyre agresszívabbak a diákok. Minél élesebb a versengés egy általános vagy középiskolai osztályban annál inkább erőszakosabbak lesznek a gyerekek egymással és a felnőttekkel. Szerinte az iskolai erőszak, az általa sikeresen alkalmazott mozaikmódszerrel megelőzhető. A módszer lényege, hogy a diákok az órán csoportokban dolgoznak. Egy-egy témakörnek minden csoportban megvan a felelőse, a „szakértője”. Az ő munkájukból épül fel mozaikként a teljes anyag.
A kooperáció eredménye az, hogy a diákok megtanulják elfogadni egymást. „A tanulmányi eredményeik javultak, jól érezték magukat az iskolában. Nemcsak teljes integrációt tapasztaltunk, hanem a tinédzserek empátiára való készsége is nőtt” - összegezte tapasztalatait egy interjúban a tudós, aki szerint ez a fajta együttműködés nemcsak az iskolában, a társadalomban is képes az agresszió csökkentésére.
Tanár vagy biztonsági őr?
A kaposvári diákok a bíróságon
A helyzet sokkal jobb itthon, de korántsem megnyugtató: az elmúlt években a figyelem középpontjába kerültek a tanárok, diáktársak elleni iskolai erőszakoskodások, tavaly pedig az osztálytársukat brutálisan meggyilkoló két kaposvári diák esete sokkolta a közvéleményt.
Gyakori, az is, hogy a szülők erőszakosan lépnek fel a tanárok ellen vélt vagy valós igazuk érvényesítésére. „A szülők megjelentek a szülői értekezleten, de nem azért, hogy meghallgassák a gyerekkel kapcsolatos mondandómat, hanem, hogy megfenyegessenek. Az apa azt mondta: valamelyik este megvárjuk tanárnő, ha ez még egyszer előfordul” – mondja Judit, aki egy budapesti iskolában tanított. "A gyerekkel nem lehetett már mit kezdeni, nem használt se szép szó se rábeszélés, se kiabálás, így megszorítottam a karját” – teszi hozzá a megfenyegetett pedagógus.
„Az országban régiónként óriási különbségek vannak a kérdésben, ám azt biztosan állíthatjuk, hogy a gyerekek magatartásbeli állapotát tekintve négy-öt évenként romlik a helyzet”- mondja Vajda Zsuzsanna pszichológus, egyetemi tanár. „Folyamatos a gyerekek általános fegyelmi leépülése, romlik a neveltségi szintjük és az iskolai motivációjuk, amihez persze hozzájárulnak a családokon belüli szociális és egzisztenciális tényezők”- tette hozzá a szakember, aki szerint a pedagógusok túlságosan korlátozva vannak, nem tudnak kreatív megoldásokat kitalálni, mivel nincsen eszközük arra, hogy fegyelmet tartsanak.
Egy pest megyei iskolában, - több más oktatási intézményhez hasonlóan - biztonsági őröket fogadtak fel, hogy fenn tudják tartani a rendet, sőt egy idő után a rendőrök is rendszeresen járőröztek az iskola környékén, tanítási időben. „A gúnyos megjegyzések, szemtelenségek már szinte leperegnek rólunk. Az indulatok időnként úgy elszabadulnak a diákok között, hogy a tanárnak azzal szemben már nincs semmilyen eszköze” – mondja az intézményben tanító, neve elhallgatását kérő pest megyei tanár.
„A mi társadalmunk tekintélyelvűségen alapul, de igyekszünk a nyugati normákhoz alkalmazkodni, ami sokkal inkább a kooperáción, az együttműködésen alapul. A két dolog összeegyeztethetetlen, ami az oktatási rendszeren nagyon jól látszik. A tanártól elvárják, hogy tartson rendet, de nem akármilyen eszközökkel, ugyanakkor legyen megengedő is. Közvetítsen magas színvonalú tudást, de nyugati módszerekkel. Nem a gyerekeket kellene elsősorban hibáztatni, hanem a fejekben kellene rendet teremteni” – taglalja az oktatási rendszer hibáit a pedagógus.
Nevelés = erőtér?
2008 májusában az oktatási minisztérium szakmai bizottságot hívott össze a témában, melyen a résztvevők hangsúlyozták, hogy meg kell újítani a pedagógusképzést, meg kell erősíteni az iskolapszichológusi hálózatot, az iskolákat nyitottabbá kell tenni, a társadalmi környezettel való kapcsolatait kell erősíteni.
Fővárosi kezdeményezésre megalakult az Agressziókezelő Munkacsoport - mely az iskoláskorúak között terjedő agresszió megelőzését és kezelését célzó projekteket valósít meg - és az Erőszakmentes és Egészségtudatos Iskola Mozgalom.
„A társadalmi attitűd a pedagógusokkal szemben ma a gyanakvás, az emberek úgy tekintenek az iskolákra, mintha az önkény egyedüli letéteményesei lennének. Az iskola és a pedagógusok státuszát kellene megváltoztatni, amin a törvényi szabályozás segíthetne” – mondta el Vajda Zsuzsanna. „Ma a pedagógus alapvetően nem áll magasabb szinten, mint a gyerek. A módszertan és a pedagógiai eszmerendszerek nem készítik fel a tanárokat a fegyelmezésre, pedig a pedagógusokban tudatosítani kellene azt, hogy a nevelés egyfajta erőtér, amiben ki kell harcolnia azt a pozíciót, amiben a diákok később hallgatni, és referenciaként fognak tekinteni rá” – ecsetelte a megoldási lehetőségeket az egyetemi oktató.
„Nem szeretném, ha nálunk is boot camp-ek létesülnének” – utalt a szakember arra az általa felfedezni vélt nyugtalanító tendenciára, hogy az angolszász példák nyomán, a diákok fegyelmi kérdéseit nálunk is egyre inkább a hatóságok fogják kezelni, és nem a szakemberek.
Schäffer Dániel
eduline
