1987 januárjában Magyarországon olyan tél érkezett, amelyre ma is sokan emlékeznek. Három nap leforgása alatt az ország megtelt méteres hótorlaszokkal, a közlekedés összeomlott, iskolák és munkahelyek zártak be, a főváros utcái pedig járhatatlanná váltak.
1987 január 10-én kezdődött az a rendkívüli hóesés, amely három napon át szinte szünet nélkül hullott. A meteorológusok szerint a heves havazást egy sarkvidéki hideg levegőt szállító anticiklon és egy nedvességben gazdag mediterrán ciklon együttállása okozta a Kárpát-medence felett.
A napok alatt országszerte 20-70 centi közötti hóréteg alakult ki, de a viharos, akár 70-100 km/órás szél miatt rengeteg helyen 2-3 méteres hótorlaszok képződtek.
Budapesten az utcák és terek gyorsan járhatatlanná váltak: a félméteres hóréteg alatt parkoló autók eltűntek, a tömegközlekedés súlyosan akadozott, és még az elővárosi vonatközlekedés is fennakadásokat szenvedett.A fővárosban az emberek többsége arra ébredt, hogy az éjszaka alatt beállt kemény hideg és a folyamatos hóesés alaposan átalakította a mindennapi rutint. A hőmérséklet gyakran -15 °C alá süllyedt, és Budapesten is olyan hideg volt, amit csak a legritkább téli napokon mértek.
Bezártak az óvodák és az iskolák
Az oktatási intézmények zárva maradtak, és számos munkahely megközelítése is veszélyessé vált. A közlekedés leállása miatt tömegek maradtak otthon, és az emberek szinte újra felfedezték a gyaloglás erejét a városban. A budapesti BKV-nél is komoly problémák adódtak: a hó és a fagy miatt több járat nem közlekedett, és a metró felszíni szakaszain is fennakadások voltak, amelyekre a városi infrastruktúra nem volt felkészülve.
Mentés, segítség és közösségi összefogás
A katasztrófa gyorsan kezelhetetlen helyzetet teremtett: a főutak, autópályák és vasútvonalak nagy része használhatatlanná vált. A Magyar Néphadsereg és a honvédség lánctalpas járművei már a havazás idején is részt vettek a mentési munkálatokban, ellátmányt és segítséget juttatva el az elszigetelt településekre.
A közlekedési miniszter vezetésével operatív bizottság alakult, amely felhívta a lakosságot a közlekedés korlátozására és a tömegközlekedés előnyben részesítésére.
A havazás elmúltával sem tért vissza az élet azonnal a normális kerékvágásba: a hótakaró csak hetek múltán olvadt el, és az infrastruktúra helyreállítása hosszabb időt vett igénybe. Sok budapesti máig emlékszik 1987 „mesetélként” emlegetett, de egyben félelmetes téli napjaira – amikor a város szinte mozdulatlanná vált a hó alatt.
