A Magyar Helsinki Bizottság 78 oldalas elemzése 19, 2011 és 2024 között készült ombudsmani jelentést foglal össze, amelyek gyermekotthonokban, javítóintézetekben és más gyermekvédelmi intézményekben végzett vizsgálatok eredményeit rögzítik - írja a hvg.hu.

Magyar Péter hétfői bejegyzésében úgy fogalmazott: „Újabb brutális, következmények nélkül maradt, gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeket tárt fel a kormány számára készített hivatalos ombudsmani vizsgálatok alapján egy tegnap nyilvánosságra hozott jelentés.”

Óriási forráshiány a gyerekvédelemben

Az elemzés felidézi azt a 2021-ben készült, 47 oldalas szakmai dokumentumot is, amely szerint hivatalos adatok alapján minden ötödik, állami gondozásban élő gyereket ért bántalmazás. A jelentésben szerepel az is, hogy a gyámok mindössze 10 százaléka állította, hogy a rájuk bízott gyermekek egyáltalán nem voltak érintettek bántalmazási ügyben. Ugyanakkor a gyámok 38 százaléka tudott olyan esetről, amikor a gyerek a szakellátás ideje alatt szexuális bántalmazás áldozata lett. Ezeknek az ügyeknek mintegy 25 százaléka soha nem jutott el a hatóságokig.

A most közzétett, Intézeti bántalmazások következmények nélkül című anyag a jogvédők szerint rendszerszintű problémákat mutat ki. Bár az ombudsmani jelentések nyilvánosak voltak, „sokszor nem lett olyan hatásuk, ami az érintettek számára hatékony védelmet vagy jogsérelmeik orvoslását biztosította volna”. A szerzők kiemelik: „Ennél is súlyosabb helyzet, ha a jogsértések egyáltalán nem kerülnek felszínre”, például a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet esetében, ahol szerintük külső kontroll sem érvényesült.

Az elemzés egyik legsúlyosabb statisztikai megállapítása, hogy az ombudsmani ajánlások között egyetlen esetben sem szerepel feljelentés megtétele, holott több ügyben súlyos testi vagy szexuális bántalmazás gyanúja merült fel. Emellett az ajánlások nem térnek ki arra sem, hogy a gyermekvédelmi rendszer krónikus forráshiánnyal küzd, amelyen

csak az állami finanszírozás jelentős növelése segíthetne.

A 2011-es átfogó vizsgálat szerint már akkor megjelentek olyan jelenségek, mint a gyermekprostitúció szervezett formái: „bűnszervezetek települnek a gyermekek prostitúciójára”, miközben „a jelzőrendszer működése kifogásolható, nincs jelzés”. Egy 2018-as országos vizsgálat tovább súlyosbította a képet: eszerint egyes speciális gyermekotthonokban és javítóintézetekben elhelyezett gyerekek 25–40 százaléka érintett a prostitúcióban.

Mint az ötvenes években

A jelentés számos konkrét esetet is bemutat. A Kossuth Lajos Gyermekotthonban dokumentálták, hogy a nevelők fizikailag bántalmazták a gyerekeket, míg a Cseppkő Gyermekotthonban a szakdolgozók elmulasztották a jelzési kötelezettségüket gyermekprostitúció gyanúja esetén. A Debreceni Javítóintézetben kollektív büntetéseket alkalmaztak, amelyeket az ombudsman „megalázó bánásmódnak” minősített, az intézeti szabályokat pedig „az ötvenes évekbeli büntetőtáborokra emlékeztetőnek” nevezte.

A zalaegerszegi intézményben készült jelentés szerint a gyerekek beszámolói alapján a bántalmazás rendszeres volt, és a vizsgálók több gyereken is látható sérüléseket találtak. Egy 2023-as rákospalotai ügyben pedig az derült ki, hogy egy gyermekfelügyelő szexuális szolgáltatást kért egy 15 éves lánytól, miközben az intézmény vezetése nem tett feljelentést azonnal.

Az összegzés szerint a statisztikák és az egyedi esetek együtt azt mutatják: a gyermekvédelmi rendszerben nem elszigetelt visszaélésekről van szó, hanem tömeges, rendszerszintű problémákról, amelyek feltárása ellenére is gyakran elmarad a felelősségre vonás.