Napi tudomány: évszázados régészeti és történeti kérdést oldottak meg az ELTE kutatói Campus life
Gál Luca

Napi tudomány: évszázados régészeti és történeti kérdést oldottak meg az ELTE kutatói

Több mint száz éve várt megoldásra az a rejtély, kinek a maradványai kerültek elő a Margit-szigeten 1915-ben. Az ELTE kutatói most genetikai és igazságügyi vizsgálatokkal igazolták: a csontok az Árpád- és Rurik-dinasztiához is köthető macsói bán, Béla herceghez tartoztak.

Egy évszázados történelmi kérdést oldott meg az ELTE kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport, ugyanis sikerült azonosítani Béla macsói herceg, IV. Béla király unokájának földi maradványait. A fiatal férfi csontjait még 1915-ben tárták fel a Margit-szigeti domonkos kolostorban, de eddig sem a technológia, sem a tudományos módszerek nem tették lehetővé a pontos azonosítást.

A 2018-ban indult kutatásban számos szakember, köztük antropológusok, genetikusok, és régészek dolgoztak együtt. A genetikai vizsgálatokat az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében végezték, és több, egymást erősítő bizonyíték is megerősítette, hogy a maradványok III. Béla király ükunokájáé, Béla hercegé volt, aki 1272 novemberében esett gyilkosság áldozatául.

A csontvázon 26 harci sérülést azonosítottak, amelyek alapján a herceg három támadóval szemben, sisak és páncél nélkül próbált védekezni. A sebek szablyától és hosszúkardtól származhattak.

 

A koponyán és vázcsontokon megfigyelt, halál körüli időpontban elszenvedett sérülések (CL= lézió a koponyán; PL: lézió a vázon)

A kutatásból kiderült, hogy az agresszió intenzitása, valamint az arcra mért vágások és ütések intenzív érzelmi érintettségre (pl. hirtelen dühre, gyűlöletre) utaltak, emellett mivel számos olyan sérülés is található az áldozaton, melyeket összehangoltan okoztak, így előre eltervezett gyilkosságot valószínűsítenek. Bár a macsói Béla herceg ellen végrehajtott merényletet részben vagy teljesen előre eltervezték, azt azonban semmiképp sem hidegvérrel hajtották végre – írja az egyetem.

A projekt egyedülálló példája annak, hogyan segíthetik a modern természettudományos módszerek a történelmi rejtélyek megoldását, és hogyan tárható fel több száz év távlatából is egy ember tragikus sorsa.