A távolságot és a gyaloglás gyakoriságát mindig az adott korszak közlekedési infrastruktúrája és a családok földrajzi elhelyezkedése határozta meg.

Hány kilométert tettek meg a gyerekek?

A 19. század végén és a 20. század elején, különösen vidéki területeken, a gyerekek gyakran több mérföldet is gyalogoltak naponta az iskolába. Ha a gyaloglás túl hosszúnak vagy fárasztónak bizonyult, a „kid hack” nevű lóvontatású járművek segítettek, hogy a gyerekek mégis elérjék az iskolát.

A modern időkben a gyaloglás gyakorisága csökkent. Az Egyesült Államokban például 1969-ben a 5–14 éves korú gyerekek 48%-a gyalogolt vagy biciklizett iskolába, míg 2009-re ez az arány 13%-ra csökkent. A változás mögött a távolságok növekedése, az iskolabuszok elterjedése és a közlekedési infrastruktúra fejlődése állt.

Az iskolabuszok megjelenése

Az első iskolabuszok szintén lóvontatású járművek voltak, később pedig motoros buszokra váltottak. Az iskolabuszok megjelenése forradalmasította a gyerekek iskolába járását, különösen a vidéki településeken, ahol a hosszú gyaloglás már nem volt praktikus vagy biztonságos.

Ma már sok országban szabályozzák, hogy milyen távolságra kell lakni az iskolától, hogy a gyerek jogosult legyen iskolabuszra. Minnesotában például általában akkor biztosítanak buszt, ha a gyermek legalább két mérföldre lakik az iskolától.

Itthon van, ahol még hosszan gyalogolnak a gyerekek

Magyarországon is találkozhatunk olyan településekkel, ahol a gyerekeknek hosszú utat kell megtenniük nap mint nap. Tiszavasváriban például reggelente több száz gyerek indul gyalog az iskolába: sokuknak 7–8 kilométeres utat kell megtenniük hóban, fagyban vagy kánikulában. A bűdi városrészből a település másik végén lévő iskolába járnak, miután bezárták a helyi intézményt.

Arról is beszámoltunk az Eduline-on, hogy Délegyházán a Hunyadi János Általános Iskolában a tankerületi központ váratlanul megszüntette a több éve működő buszjáratot, amely a gyerekeket hóban, sárban és fagyban szállította volna.