A kutatók egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a mikroműanyagok nemcsak a környezetet, hanem a szervezetünket is átalakíthatják – akár a gondolkodásunkat is.
Az utóbbi években a tudósok szinte mindenhol találtak mikroműanyagokat: a vérben, a tüdőben, a méhlepényben, sőt, az emberi agyban is. Egy becslés szerint az agyunkban akár 5 gramm – vagyis egy teáskanálnyi – műanyag is lehet.
Dr. Christian Pacher-Deutsch, a grazi egyetem kutatója a Guardiannak adott interjújában elmondta, hogy a mikroműanyagok még a bélflóránkat is megváltoztathatják. Amikor öt egészséges ember bélbaktériumait különböző mikroműanyagoknak tették ki, a baktériumok összetétele és az általuk termelt vegyületek is megváltoztak.
Ezek a változások hasonlítanak azokhoz a mintázatokhoz, amelyeket depresszióval vagy vastagbélrákkal hoztak összefüggésbe
– mondta a kutató.
Megoldást találhattak a gyerekkori vakság kezelésére
Jelentősen nőtt a mikroműanyagok mennyisége az emberi szervezetben
Dr. Jaime Ross, a Rhode Island-i Egyetem neurobiológusa szerint a mikroműanyagok minden vizsgált emberi szövetben megtalálhatók – és az elmúlt húsz évben a mennyiségük drámaian nőtt.
Kísérletei szerint azok az egerek, amelyek mikroműanyaggal szennyezett vizet ittak, szorongóbbak és zavartabbak lettek – és az agyukban csökkent egy, az egészséges agyműködéshez szükséges fehérje szintje.
A viselkedésváltozás hasonlított ahhoz, amit idősödés vagy neurológiai betegségek esetén látunk
– mondta Ross.
Az emberi kutatások is aggasztóak: műanyag-részecskéket találtak demens betegek agyában és szívbetegek érfalaiban is. Az utóbbiaknál a mikroműanyagok jelenléte ötszörösére növelte a stroke vagy szívroham kockázatát.
200 ezer műanyag-részecske egyetlen ember vérében
Egy új, 144 fontos (kb. 65 ezer forintos) vérteszt, a Plastictox kimutatja, mennyi műanyag kering a szervezetben. A cikk szerzője, Linda Geddes saját vérmintáját is elküldte – a labor négy mikroszkopikus műanyag-részecskét talált, ami 200 ezer darabot jelenthet a vérében.
A cég szerint ez az átlagosnál kevesebb, de mivel nincs „biztonságos” szint, az eredmény nehezen értelmezhető. „Nem tudjuk, mi számít rossznak vagy jónak, milyen típusú műanyagokról van szó, és mit csinálnak a testünkben” – mondta Stephanie Wright, a londoni Imperial College kutatója.
Egyelőre nincs bizonyíték, de van ok az aggodalomra
A kutatók hangsúlyozzák: a mikroműanyagok hatásait még nem lehet egyértelműen bizonyítani, de a helyzet kísértetiesen emlékeztet a légszennyezésre. „Történelmileg tudjuk, hogy a túl sok részecskének való kitettség ártalmas” – mondta Wright és hozzátette: „Most azt kell kiderítenünk, vajon ezek a műanyag-részecskék különösen veszélyesek-e.”
Mit tehetünk mi?
Bár elkerülni nem lehet, a szakértők szerint sok apró lépéssel csökkenthető a kitettségünk:
- Ne melegítsünk ételt műanyag edényben, és ne öntsünk forró italt műanyag pohárba.
- Használjunk üveg vagy rozsdamentes acél edényeket, fakanalat és fa vágódeszkát.
- Kerüljük a szintetikus anyagokat az ágyneműben, ruhákban, és válasszunk természetes rostokat.
- Figyeljünk a kozmetikumok összetevőire – egyes arckrémek, testápolók vagy rúzsok még mindig tartalmazhatnak mikroműanyagokat.
Egy kis remény
A kutatók szerint van egy jó hír: az idősebb emberek vérében nincs több műanyag, mint a fiatalokéban, ami arra utal, hogy a szervezetünk talán képes megszabadulni tőlük. „Ez optimizmusra ad okot – talán van mód arra, hogy a testünk természetes úton megtisztuljon” – mondta Ross.
