Rutinos fesztiválozóként általában úgy vágok neki a Szigetnek vagy az ehhez hasonló nagy zenei rendezvényeknek, hogy indulás előtt bőségesen megebédelek, a táskámba pedig bedobok mindenféle, a nyári melegben és a tömegben a túléléshez szükséges nassolnivalót, például müzliszeleteket, pogácsát vagy egyéb péksütiket, kisdobozos üdítőt és egy üres palackot. Nem kifejezetten szeretek ugyanis fesztiválokon enni-inni. Egyrészt azért, mert nem vagyok oda a gyorskajákért, másrészt az esetek többségében helyet találni is nehéz, ló pedig nem vagyok, hogy állva egyek. A legnyomósabb indok ugyanakkor szinte minden évben az, hogy egyszerűen drága öt vagy hat napon keresztül itt étkezni.

Idén viszont akarva akaratlanul változtattam a szokásaimon; idő szűkében csak egy könnyű ebédet ettem, mielőtt útnak indultam a Sziget első napjára, a túlélőkészlet pedig kimaradt a táskámból, mert az elmúlt napokban nem volt időm boltba menni.

Szóval a Papa Roach 20:45-ös kezdése előtt a Revolut Stage-en a megkorduló gyomrom olyan este hét tájékában engem és a baráti társaságom a Sziget egyik ételudvarába csábított, ahol árgus szemekkel vizslattuk a kínálatot. Pizzákat, sült húsokat, kebabot, különféle tépett sertéshúsos szendvicseket, minden jóval megpakolt akkora krumplikat, mint a fejem, kolbászokat és hamburgereket.

Mivel a Sziget 1-2 évvel ezelőtt bevezette a "budget foodot", vagyis a mindenki számára jó áron elérhető egytálételeket, amikből legalább egyfélét minden kitelepülőnek biztosítania kell, tudtam, hogy ha még nagyjából ezer forinttal többért is, mint tavaly, de nem esélytelen valami olyan laktató ételt találni itt, ami nem forgat ki a nemlétező vagyonomból alig pár nappal azt követően, hogy megjött a fizetésem.

És azt kell mondanom, kellemeset csalódtam, a Sziget árai ugyanis már egyáltalán nincsenek elszállva az átlagos budapesti árakhoz képest. Persze, akadt egy-két olyan dolog (például közel háromezer forintos sült krumpli, pizzaszelet vagy hotdog), aminél kétkedve - és kissé talán ítélkezve - húztam fel a szemöldököm, majd indultam tovább a következő büfékocsi kínálatát böngészni, de átlagosan 3500 és 5000 forint közötti áron már bőven jól lehet itt lakni.

Találtam például 3400 forintért két darab grillkolbászt kenyérrel, mustárral és ketchuppal, 3500-4000 forint között héjában sült, krémes, hússal, zöldségekkel, szósszal megpakolt krumplit, 4000-5000 forintos áron hamburgereket és poké bowlt valamivel több mint 6000 forintért - igaz, ez már kongatja nálam a "nagyon drága" határát.

Ennyi pénzt ugyanakkor simán, és tulajdonképpen szájhúzás nélkül kifizetek akkor is, ha csak a belvárosban ülök be egy ebédre a barátaimmal, vagy ha egyszerűen csak lusta vagyok főzni és rendelek valamit, vagy lecaplatok a sarki gyrosozóba élelemért, amihez azért hozzá kell tenni, hogy az esetek többségében ilyenkor nem zenélnek a hátam mögött zenekarok tucatjai.

Hogy vajon a Sziget lett olcsóbb, vagy Budapest drágult hozzá a fesztiválhoz, azt nem tudom, mindenesetre idén talán először nem sajnáltam huszonéves fiatalként a fesztiválon letelepedni egy sörpadra és az éjszakai élet megkezdése előtt egy jót vacsorázni a baráti társaságommal.

Persze, ha valaki kint sátrazik és nem akarja elhagyni a fesztivál területét, annak jóval többe kerül a napi étkezés, kiváltképp, ha mind a hat napot kint tölti. Abban az esetben viszont, ha valaki csak egy napra érkezik, vagy azt csinálja, amit én, hogy délután kimegy, majd valamikor éjszaka hazakeveredik, de otthon reggelizik és ebédel, annak egy kiadós vacsora elköltése nem kell, hogy tízezrekbe kerüljön a Szigeten.