Bár plüssállatnak, illetve dísznek szánták, sok gazda madárijesztőnek használta a földeken, annyira élethű volt.
Minden időszaknak megvannak a maga sláger ajándékai, általában valamilyen társas, LEGO esetleg játékbaba, de a 19. században egy igazán szokatlan dolog hódította meg az amerikaiak szívét. Olyannyira, hogy az első megjelenését követő karácsonykor közel 200 ezer darabot adtak el belőle. Ez pedig nem más, mint egy macskaalakú párna.
A párna keletkezésének történetet a The Victorian House egy posztban mesélte el, ami egészen 1890-es évek elejéig nyúlik vissza.
A párna szemből
A New York állambeli Ithacában élő játékkészítő és varrónő, Celia Hazlitt Smith úgy döntött egy napon, hogy készít egy párnát, amihez saját macskájuk, Caesar Grimalkin adja az ihletet. Megkérte a sógornőjét, Charity Smith-t, aki egyébként egy tehetséges gyerekkönyv-illusztrátor és festő volt, hogy segítsen neki a párna megtervezésében. A folyamat nem ment olyan könnyen.
A macska nem volt hajlandó egyhelyben maradni a festményhez, így végül el kellett vinni egy fotóstúdióba.
Caesar Grimalkin
A kép segítségével Charity megfestette és végül ez alapján Celia elkészítette a szabásmintát a párnához. Egy apró részletet azonban lehagytak, ami a macska fontos jellemzőjének számított. Caesar polidaktil volt, a mellső mancsain hét-hét lábujjal született. Ezt azonban Charity túlságosan zavarónak találta, így ezt az apróságot már csak azok tudhatták, akik ismerték a párna történetét.
Caesar hét-hét mellső lábujját a párna mintájához lecsökkentették az eredeti öt-öt darabra
A mintát végül 1892-ben szabadalmaztatták Ithaca Kitty néven, nemsokára pedig Celia eladta a terveket a Massachusetts állambeli Arnold Print Works-nek. Döbbenetes 10 cent/darabáron gyártották le a szabásmintákat, hogy aztán az emberek össze tudják varrni otthon maguknak a párnát és azzal tömhessék ki, amivel szeretnék.
Az ötlet nem várt sikert hozott: az 1892-es karácsonyi időszakban közel 200 ezret adtak el belőle, az 1893-as chicagói világkiállításon való bemutatkozása után pedig ez a szám csak tovább nőtt, az Egyesült Államokban pedig kezdetét vette a plüssjáték-láz, ami egészen az 1910-es évekig kitartott.
A vásárlók egy része viszont nem játékként, vagy lakásdekorációs elemként tekintett az Ithaca Cat helyett rövidesen már Tabby Cat néven árult termékre: az ugyanis annyira élethű volt, hogy sok gazda madárijesztőként használta a földjén, a rendőrségi épületekben pedig egereket akartak elriasztani vele.
Egy korabeli kép, ahol a párnával (jobb alsó sarokban) egy kávézó egereit akarják elriasztani
