Fontos szerepet játszott a Holdra szállásban és a NASA egyik teherűrhajója is a nevét őrzi: ő volt Katherine Johnson, vagy lánykori nevén Katherine Coleman, aki azt vallotta, hogy sohasem egyedül, hanem mindig csapatban érte el az eredményeit.
Fontos szerepet játszott a Holdra szállásban és a NASA egyik teherűrhajója is a a nevét őrzi: ő volt Katherine Johnson, vagy lánykori nevén Katherine Coleman, akinek a szerénysége is példamutató, hiszen azt vallotta, hogy mindig is büszke volt a munkájára, de sohasem egyedül, hanem mindig csapatban érte el az eredményeit.
10 évesen már középiskolába járt
Katherine Coleman 1918. augusztus 26-án született Nyugat-Virginiában, déli fekete családban. Katherine szülei eltökéltek voltak abban, hogy gyermekeiknek főiskolai diplomát kell szereznie, és minden lehetőséget megragadtak, hogy őt és testvéreit a legjobb iskolákba járassák. Katherine kiválóan teljesített, így már 10 évesen elkezdte a középiskolát. Hihetetlenül okos volt, így már 13 évesen leérettségizett, majd beiratkozott a West Virginia State-re, abba a felsőoktatási intézménybe. ahol feketék is tanulhattak.
A West Virginia State College-ban találkozott mentorával, Dr. William Claytor matematikaprofesszorral. Ő gyújtotta meg Katherine-ben a szikrát azzal, hogy azt mondta neki, hogy egyszer majd jó kutató - matematikus lesz belőle. De lányt nemcsak a számok, hanem a zene is vonzotta, hiszen a főiskolai évek alatt kórust is alapított. Katherine végül 1937-ben, mindössze 18 évesen summa cum laude minősítéssel diplomázott.
A vérében volt a tanítás
Diploma után tanítani kezdett és ekkor találkozott első férjével, James Goble-lal, aki nagyon szerette a zenét, akárcsak ő. Katherine vérbeli pedagógus volt, és mindig azt szerette volna, hogy a gyerekek a legjobbat hozzák ki magukból abban, ami érdekli őket. Nem próbált senkit sem egy bizonyos út vagy megoldás felé terelni, hanem arra bátorította őket, hogy tegyék a tőlük telhető legjobbat, és minél több információval bővítsék az elméjüket. Gyakran korrepetálta a diákokat, és zongorázni tanította a környékbeli gyerekeket.
Első férjével 1939 novemberében házasodtak össze, és három közös lányuk született. James 1956 decemberében halt meg, kétéves szenvedés után. A házaspár mindent megtett, hogy a férfi betegségét eltitkolják a lányaik elől.
Joylette, a legidősebb, örökölte Katherine viselkedését, és osztozott a zene, különösen a zongora, és természetesen a matematika iránti szenvedélyében. Édesanyja nyomdokaiba lépett, és a NASA matematikusaként dolgozott. Connie, a középső gyermek, örökölte édesanyja rettenthetetlenségét. Ő volt a család fenegyereke; egy szabad szellem, aki bármit kipróbált. Kathy, a legfiatalabb, édesanyja nyomdokaiba lépett, hiszen több mint 30 évig tanár és tanácsadó volt.
Három évvel első férje halála után Kathrine újból férjhez ment. Második férjével, James "Jim" Johnson kapitánnyal egy kóruspróbán ismerkedett meg. A férfi "kölyöknek" szólította Kathrine-t, annak ellenére, hogy Jim volt a fiatalabb. Katherine és Jim együtt öregedtek meg. Még a 90-es éveikben is, amikor mindketten egy idősek otthonában éltek, megkérték a segítőiket, hogy fordítsák össze a kerekesszéküket, hogy minden este lefekvés előtt meg tudják érinteni egymást.
Papíron is kiszámolta, hogyan kell pályára állítani az űrsiklót a Hold körül
Kathrine az 50-es évek közepén kezdett a NASA-nak dolgozni, kezdetben alacsony bérért végzett bonyolult matematikai feladatokat. Az első amerikai űrhajós 1962-ben kerülte meg a Földet és töltött több órát a világűrben, mindez kulcsfontosságú pillanatot jelentett az USA és Oroszország közötti űrversenyben. A színfalak mögött Katherine fontos szerepet játszott abban, hogy az űrhajós a földre szálljon. A küldetés koreográfiájához használt pályaegyenleteket feltöltötte egy számítógépre, de az 1960-as évek elején az elektronikus számológépek még nem voltak teljesen megbízhatóak, ezért azt kérték tőle, hogy kézzel is végezze el az összes matematikai feladatot. A repülés zökkenőmentesen lezajlott.
Ezután a NASA parancsot kapott John F. Kennedy elnöktől egy még ambiciózusabb küldetésre: egy személyzettel ellátott űrsiklót kellett a Holdra küldeni. Ez az út még több számítást igényelt és az asszony ismét jelentős szerepet játszott benne. A NASA mérnökökből álló csapatával együtt dolgozott azon, hogy pontosan meghatározzák az indulás időpontját és helyét, amely az űrhajósokat a Holdra juttatja. Az Apollo program sikeres volt, és vitathatatlanul az űrutazás történetének egyik leghíresebb eseménye lett a Holdra szállás.
A NASA-nál töltött későbbi pályafutása során Katherine dolgozott az ügynökség korai Mars-küldetési tervein is. 1986-ban ment nyugdíjba, évtizedekkel azelőtt, hogy a NASA nyilvánosságra hozta volna a vörös bolygó elérésének részletes tervét. Munkájáért egészen 2015-ig nem kapott komolyabb elismerést, már több évtizede volt nyugdíjas, amikor Barack Obama az Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki, 100 éves születésnapján pedig szobrot emeltek neki egykori egyetemén.
101 éves korában halt meg
Egészen haláláig friss maradt szellemileg, 99. születésnapját dalok éneklésével, és matematikai tények ismertetésével töltötte barátai körében.
"Természetesen soha nem számítottam dicsőségre. Csak azt csináltam, amire szerződtettek. Mindig büszke voltam a munkámra, de az isten szerelmére, nem csináltam semmit egyedül, mindig csapatban dolgoztam."
- értékelte pályáját Kathrine Johnson, aki életének 101. évében hunyt el.
