A gyerekek korán megtanulják azokat a bizonyos csúnya szavakat. A szülőtől függ, hogyan reagál ezekben a helyzetekben.
Egy 2013-as amerikai tanulmány szerint mire a gyerekek iskolába mennek, átlagban 42 csúnya szót ismernek. Arra azonban nincsen bizonyíték, hogy káromkodás, és ezzel párhuzamosan a gyerekek káromkodása az elmúlt években gyakoribbá vált volna - írja a Sciencealert.
A gyermekek káromkodására adott szülői reakciók általában kulturális kontextusba ágyazottak, és attól is függnek, hogy más hallja-e, és ha igen, hogyan reagál rá. Egyes esetekben szidást kaphat a gyerek, máskor meg a fenőttek csak nevetnek rajta. Az ellentmondásos reakciók zavaróak lehetnek a gyerekek számára.
Nem mindenki káromkodhat
Az angol nyelvű kultúrában is vannak olyan ki nem mondott társadalmi szabályok arra vonatkozóan, hogy ki mit mondhat kinek és milyen szituációban. Kutatások szerint a férfiak nagyobb valószínűséggel káromkodnak nyilvánosan, mint a nők, és náluk kisebb az esélye, ha véletlen kicsúszik egy f*ck, hogy negatívan ítélik meg őket. A gyerekek esetében már más a helyzet, mert hozzájuk történelmileg az "ártatlan" és a "jó" feltételezés társul.
Azonban nem szabad elfeledkezni, hogy a káromkodás is a nyelv része. A többi szóhoz hasonlóan ezekkel is érzéseket, gondolatokat lehet kifejezni. Ebben az értelemben, ha egy gyerek száján néha kicsúszik egy-egy csúnya szó, az nem feltétlen rossz, hanem csak egyfajta fejlődési-tanulási folyamat része, amelynek során a gyerek feszegeti a kommunikációs határait.
Miért káromkodik a gyerek?
Amikor egy kisgyerekek káromkodik, nagy valószínűséggel csak kísérletezget. Ha viszont egy idősebb, akkor az inkább a szociális-és érzelmi fejlődéshez kapcsolódik, amelynek során a fiatal megtanulja kezelni az érzelmeit, és ki tudja fejezni az identetitását. Azt sem szabad elfelejteni, ha otthon a családban egy gyerek sok csúnya szót hall, akkor nagyobb eséllyel próbálja az iskolában, óvodában utánozni.
Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen esetben mit tehet a szülő? Egyrészt fontos, hogy a gyerekek előtt a lehető legkevesebbet káromkodjon, másrészt pedig a káromkodásra mindig következetesen reagáljon. Ha meghall egy-egy kósza csúnya szót, akkor kérdezze meg, miért használja a gyerek azt a szót, kifejezést, és próbáljon felajánlani egy kevésbé durva alternatívát.