Hamarosan mindenkinek megint lesz egy halom új (tan)könyve - a kérdés a tanévkezdés és a tankönyvosztás előtt még aktuálisabb. Ma arra válaszolunk, mitől van különleges illata a könyveknek - ha ti is szeretitek szagolgatni őket, jó ha tudjátok, erre már szakszó is van.

A könyvek illata mögött nincs varázslat - ezt egy egyszerű Google-kereséssel bizonyíthatjátok. Ez csak hétköznapi kémia, mégis nagyon érdekes, hogyan lehet az új könyveknek "új könyv-illatuk". Kétség sem fér hozzá, hogy a frissen nyomtatott könyvek papír-, ragasztó és tintaillatúak - ez az pár egyszerű hozzávaló azonban emberek millióit képes újra és újra magával ragadni.

Ehhez nem kell könyvmolynak lenni, a könyvesboltok és könyvtárak illatát az is érzi, aki nem falja a könyveket. Emlékeztek, hogy az iskolakezdés előtt a frissen felmatricázott és bekötött tankönyveknek is van egy jellegzetes illata? Erre tudományos megnevezés is van:

a könyvek illatát és az ezt övező rajongást is bibliosmiának hívják.

Persze nem csak az új könyveknek van illata. Amikor a fent említett összetevők és anyagok idővel megöregszenek, reagálnak a fényre vagy a nedvességre és elkezdenek "lebomlani", illékony szerves vegyületeket szabadítanak fel, amelyek szintén különleges illatot hoznak létre: a régebbi könyveknek sokszor édeskés, pézsma illata van. A kemény tudomány emögött például a benzaldehid és a furfural (amelyeknek egy picit mandulás illata van) vagy az etil-benzol és a toluol (ezeknek édeskés illata van).

Ezek után az a kérdés is nagyon sok embert érdekel: "miért van olyan jó illata a könyvtáraknak", vagy "normális-e a könyveket szagolgatni?". Ne izguljatok, ha ti is szeretitek szagolgatni az új könyveket, nem vagytok egyedül. Legyen szó vadonatúj tankönyvekről, regényekről vagy akár régi újságokról, tudjuk, mit éreztek.