A most 13 éves gyermek és édesanyja Nagykanizsán, Becsehelyen majd Zalakomárban éltek. Az óvodában a gyermek 2006 szeptemberétől rövid idő alatt 53 nap igazolatlan hiányzást halmozott fel, ezért az anyát szabálysértési eljárásban figyelmeztették, hogy gondoskodjon a gyermeke rendszeres óvodáztatásáról.

Ő ennek nem tett eleget: a mulasztások miatt 2007-ben eljárás indult, de az anya a hatósággal nem működött együtt, nem jelent meg a tárgyalásokon, ezért a jegyző védelembe vette a gyermeket. 

A vádlott ezután egy ideig óvodába, majd iskolába járatta gyermekét, ezért megszüntették a védelembe vételt. A nagykanizsai iskola azonban 2011 elején jelezte, hogy ismét halmozódnak az igazolatlan órák, ezért a jegyző újból védelembe vette a kiskorút, az igazolatlan hiányzás azonban így is 168 óra lett, a gyermeknek évfolyamot is kellett ismételnie.

A további mulasztások elkerülése érdekében az iskola engedélyezte, hogy a gyermek a 2011-2012-es tanév második félévétől magántanuló legyen, ezzel együtt újból megszüntették a védelembe vételt. A gyermek 2013 szeptemberében a zalakomári általános iskolába került, ahol már nem lehetett magántanuló, de iskolába sem járt, 2014 februárjáig 246 óra igazolatlan hiányzást halmozott fel, ezért ismételten védelembe vették.

A Nagykanizsai Járási Ügyészség kiskorú veszélyeztetésének büntette miatt emelt vádat a Nagykanizsai Járásbíróság előtt, mert az anya a nevelési kötelezettségét súlyosan megszegte, a gyermek érzelmi-pszichés fejlődését veszélyeztette. A vád szerint a gyermek amiatt, hogy közösségbe nem járt, kortárs kapcsolatait nem élhette meg, izolálódott, kapcsolat nélkülivé és magányossá vált, illetve eddigi és további élete is sérült a szociális kompetencia, a kapcsolatteremtés, a szociális létben való rugalmas eligazodás, valamint a kötődés síkján.