"Fontos döntés, de nem élet-halál kérdés" - vélemény a középiskolai felvételiről Közoktatás
Vendég

"Fontos döntés, de nem élet-halál kérdés" - vélemény a középiskolai felvételiről

A nyomás és a bizonytalanság nagy, épp ezért a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője most összeszedte 10 pontban, hogy mit tanácsol a középiskolai felvételihez.

Tavaly több mint 65 ezer diák felvételizett középiskolába, valószínűleg idén sem lesznek kevesebben. Azonban az idei felvételi minden eddiginél komolyabb tervezést, ráérzést és tudatosságot követel nem csak a diákoktól, hanem a szüleiktől és tanáraiktól is. Ráfordultunk a célegyenesre, hisz akik idén nyolcadikosok – esetleg hat vagy nyolcosztályos iskolában mennek – hamarosan vizsgáznak. A hajrá azonban idén más, nehezebb, hisz a járványhelyzet miatt elmaradnak a nyílt napok, személyes felvételivel kapcsolatos tapasztalatgyűjtések. Sokan már hónapok óta offline vagy online felvételi előkészítőket gyűrnek, és január 23-án a központi írásbeliken - melyet a jelenleg helyzet miatt még két pótidőpont követ majd – minden kiderül. Az idei felvételi játékszabályait Tibenszky Móni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője, foglalta össze nekünk, aki a Hovatovább - Középiskolai Felvételi Nyílt Napok szakmai háziasszonya is egyben.

1. Családi közelharcban is tiszteld a másik véleményét! - Avagy kinek a döntése a felvételi?

Balatoni József, alias Jocó bácsi az ismert influencer történelemtanár a Felelős Szülők Iskolája szakértője véleménye alapján legyen ez a diákok döntése. Én ezzel csak részben értek egyet. Szerintem legyen közös döntés a felvételi, miért? Mert a szülőnek menedzselnie, háttérinformációkkal kell megtámogatnia ezt a kiválasztási folyamatot, amiben közös szempontok igencsak szerepelnek, pláne most, amikor extra csatornákat kell bevetni, annak érdekében, hogy eljusson a kellő minőségű és mennyiségű információ a diákhoz.

Mutassunk neki olyan szakmákat, karriereket, életutakat bemutató videókat, hagyjuk beszélgetni olyan ismerősökkel – ha nincs, keressünk – aki a diák érdeklődésének megfelelő szakterületen, cégnél dolgozik. Belegondoltunk-e például abba, hogy egy szakács, egy cukrász – ami egyébként a TOP szakmák között szerepel a HVG Szakképzési kiadványában is – milyen fizikai terhelésnek van kitéve, nap mint nap? Mennyire viseli el a gyermekünk, hogy a konyhában – ahogy sok más szakma esetében is – végig kell járni a ranglétrát és a demokrácia fogalmáról itt egyáltalán nem beszélhetünk. Ezen nagyon érdekes és értékes szempontok jöttek elő, amikor a Gundel tankonyháját kapcsoltuk be egy ismertető videónkban és ott beszélgettünk diákokkal, az iskolaigazgatóval a szakma kihívásairól. 

Nézzük meg az alap paramétereket, ami igen is hozzátartozik a családi és a diák szokásaihoz, életviteléhez és ehhez nem csak az iskola távolsága, a tanulható nyelvek kínálata, de mondjuk a közlekedés, a logisztika is hozzátartozik, mert jó esetben több évre választunk iskolát és ezen adottságokkal fogunk élni nap, mint nap. 

2. "Kémkedj!" A hiteles információ = hatalom! - Miként lehet információhoz jutni, mi a hiteles és hogyan lehetne még biztosabb véleményt megtudni az iskolákról?

Most szinte kizárólag az online térben tudunk tájékozódni, vagy mégsem?! Menjünk el a falig és a falon túlra, persze keressünk rá az Oktatási Hivatal oldalán az összes paraméterre, az iskola távolságára, szakokra, nyelvtanulási opciókra…Hiteles információs forrásokról, tájékozódási pontokról itt olvashattok. Ezután nyilván elkészül egy szűkített lista, utána kattintsunk az iskolák csilli-villi, vagy néha épp kicsit szűkszavúbb és kevésbé impozáns weboldalára, közösségi oldalára és gyűjtsünk információkat, de ne álljunk meg itt!

Hívjuk fel, kérjünk telefonos vagy akár online videós beszélgetésre időpontot a kiszemelt sulitól, leendő osztályfőnöktől, hogy lássuk, találkozik-e a diák elképzelése és az iskola, a szakma, a gimnázium által kínált valóság. Ugyan nyílt napok nincsenek, de az iskolák rendkívül készségesek, és ha esetleg nem, akkor az is egy információ az adott intézményről.

3. Legyen B és C... tervünk is! - Újratervezés, lehetőségek a felvételi időpontok, szakok, gimnáziumok mátrixában

"Fontos döntés, de nem élet-halál kérdés!" – kérlek, ezt a mondatot minden szülő, diák és tanár is fogadja el, mert különben akkora lesz a nyomás, hogy szinte biztos, hogy nem sikerül jól dönteni, pláne nem eredményes központi felvételit írni. A jelenlegi helyzetben – ami nem csak az iskolák digitális oktatására és a diákok sok esetben való társas izolációjára van hatással – egy biztos, a változás. Napról napra új információkat kapunk, új érzések törnek ránk. Adjuk meg magunknak és gyermekünknek is a választás és változtatás jogát és ahhoz próbáljunk a lehető legjobban alkalmazkodni.

A felvételi mérföldkövei nem változnak – ehhez alkalmazkodnunk kell – január 23-án, így vagy úgy, de megírják a központi felvételit, aki beteg, vagy más okból nem tud megjelenni, ők a másik két opcionális időpontban. Február 19-ig pedig le kell adni a választott iskolák, szakok listáját, de mindig van mód ezek után a sorrendváltoztatásra, de kizárólag a leadott iskolák és szakok közötti mozgástérben.

4. Merj nagyot meríteni! – A választható iskolák, szakok száma szinte végtelen

Mitől nem választhatnánk akár 10 iskolát, 10 szakot is, amit utána még alaposabban körbejárunk, meglátjuk miként, milyen eredménnyel sikerül a felvételi, mik az elmúlt évek felvételi átlagai a kiszemelt intézményben és hogy lesznek-e szóbeli felvételi beszélgetések, ahol jó esetben szépíthetünk. Mindezen információk birtokában alkotunk akár egy új sorrendet és a mindenki számára szabad lehetőséggel élve beadjuk a sorrendváltoztatást. Olyan nincs, hogy valaki valahova ne kerüljön be, olyan van, hogy nem sikerül az álomsuli, de azért akkor is van megoldás. Az iskolák közötti átjárás egyre elfogadottabb, pláne a szakképzés átalakulásával. Ne legyen ciki változtatni, ha kiderül, hogy valami akár csak mentálisan is "sok" a gyereknek, ha nem egyezik valamely szemlélet, elvi vagy szakmai sík, akár a család, akár a diák szempontjaival.

Nem a felelősség alól szeretném felmenteni a diákokat, sem a szülőket, sem a tanárokat. De azt a lehetőséget adjuk meg mindannyiunk érdekében, hogy a gyermek, a diák érdekét, önmegvalósításának és boldogságának, boldogulásának szempontjait tesszük mindenek elé és ennek az egyik kulcsa az újratervezés, a változás, változtatás lehetőségének megléte.

 5. Más gyerek, más igény, más oktatás! - "Extra" gyerekek - sportolók, zsenik, "papíros gyerekek" felvételije

Őket még nagyobb szeretettel és elfogadással készítsük fel a felvételire és keressük meg együtt számukra az ideális életutat, szakmát, iskolát. Mit értek ezen?

Elsőként is, hogy felelős szülőként ezt ne éljük meg stigmaként, se pro, se kontra. Minden gyermek más és más, és a szülő ismeri legjobban a gyermekét, merjük ezt felvállalni és kiállni mellette, akkor is, ha sztársportoló és ezért kell extrán bánni vele – értsd jól – pl. extra vizsganapokat adni, vagy másként igazolni a hiányzásait – vagy azért, mert kicsit ábrándozóbb, vagy épp hirtelen haragú, lassabban tanuló, mint a többiek. Ezt ismerjük fel, ha kell kérjnük szakmai segítséget – nem ciki – akár mentálhigiénés szakembertől, akár iskolapszichológustól, fejlesztőtől, de Pedagógiai Szakszolgálatoktól is.

Számtalan olyan diákról beszélhetünk, aki aktív sportoló, akár heti belföldi és külföldi versenyekkel és ezt kell összeegyeztetni a napi tanulási rutinnal, ami egy teljesen más életforma az egész családnak.

Vagy épp "papíros gyerek”, sajátos nevelési igényű, lassabb, könnyebben téveszt – pl. diszlexiás, diszgráfiás. Itt a pedagógiai szakszolgálatoknál érdemes érdeklődni a bemeneti és kimeneti követelményekről, mert például lehet, hogy ugyanazzal a részképesség zavarral felveszik a suliba, de például már a végzettségét nem kaphatja meg e hiányosság birtokában. Ezzel is külön foglalkozunk a Hovatovább – Középiskolai Felvételi Nyílt Napok, Expo és Börze január 14-28. közötti ingyenes online nyílt napja keretében, mely minden felvételiben érintettnek hasznos lehet.

6. Harcold ki, ami neki jár! - Nincs problémás gyerek, a gyerek van, akinek van egy problémája vagy más adottsága.

Tudomásul kell venni, hogy nem minden gyermek integrálható, hogy nincs mindenhol megfelelő számú fejlesztőpedagógus, de vannak kimondottan olyan intézmények, ahol teret és lehetőséget biztosítanak ilyen extra gyerekek számára is. Szülőként nem kell megváltoztatnunk egy-egy intézmény profilját, hanem meg kell keresnünk azt, aki pl., a sport-oktatás dinamikáját úgy kezeli ahogy ezt egy sportszülő elvárja.

A felvételi kapcsán is fontos tisztában lennünk azzal, hogy amennyiben a gyermekünk pl. diszlexiával, diszgráfiával diagnosztizált akkor például extra időt kell, hogy kapjon a központi felvételi megírásánál, hisz neki így fog működni. Ezeknek járjunk utána és éljünk vele.

 7. Egy hajóban evezzetek, mindig! - Mi való az én gyerekemnek? Segítő családi attitűd, beszélgetések, külső mentorok

Sokat segíthet a pályaorientáció, egy-egy tanár, edző, mentor véleménye, akire hallgat is a gyermekünk és más szempontot tud adni a továbbtanulás kérdésében. Ne féljünk mások jó segítségét igénybe venni, de arra figyeljünk, hogy aki hozzászól, véleményez, az hiteles-e, támogatólag van-e jelen a gyermekünk életében. Sokszor beszélgessünk, ha kell ugyanarról és vonjunk be mentálhigiénés szakembert, tanulás segítőt, vagy akár a nagyszülőket is. A fókusz mindig a gyereken és az ő önazonos, támogató, értékteremtő motivációján legyen.

 8. Időkérés - segítség, kamasz! -  Makacs kamasz, hagyjuk-e, hogy a feje után menjen?

A kamaszévek igencsak megkeseríthetik a mindennapokat, de ez megelőzhető és újrakeretezhető, ha a libikókán nem csak mi, szülők akarunk fent ülni és onnan, elnyomóan szemlélni. A kamasz a megnyúlt kezeivel, lábaival, divat és énkép hóbortjaival, lustaságával és néha motiválatlanságával épp olyan, mint egy metamorfózisban lévő lepke. Lesznek a realitástól teljesen elrugaszkodott ötletei, de lesz, hogy egész nap csak aludna, mert egyébként megjegyzem olyan hormonális turbulencia zajlik benne, ami ezt indokolja. És igen, lesz olyan, hogy szülőként nem tudunk hatni rá, mert a média és a kortársak véleménye, idoljai sokkal jobban hatnak rá. Nem baj.

Legyünk jelen, legyünk elérhetőek és ha ő eldöntötte hogy pék, informatikus vagy épp táncművész szeretne lenni, keressünk olyan embereket, videókat, cikkeket, ami ezt bemutatja számára és ad egy nem mázas képet erről az életútról. Az ő élete, nem a szülők be nem teljesített vágyát kell, hogy betöltse. Beszélgessünk vele és ha kell, hagyjuk, hogy hozzon egy kevésbé jó döntést, nyilván a szakadékig ne engedjük. Ebből tanul, ez az önállóság útja és igen néha rossz és fáj, de akkor is legyünk mellette, mert a csalódás is sokat adhat a személyiségfejlődéshez. Ha társasjátékban lennék, akkor most azt írnám, hogy Kedves Olvasó, ugorj feljebb és olvasd el a Legyen B és C… tervünk is! című fejezetet.

9. Kell egy kis áramszünet! - avagy felvételi para, félévi osztályzatok, teljesítménykényszer és a digitális oktatás idegrendszeri terheltsége

Minden megmérettetés feszültség, idegesség, pláne maszkban, állandó fertőtlenítéssel. A központi írásbeli felvételi egy pillanatban mért tudás eredménye, szükséges rossz, mert nem tükrözi sem a felkészültséget, sem a diák képességét, készségét arról, hogy mennyire tud rendszerekben, összefüggésekben gondolkozni, pláne nem azt, hogy a soft skillekkel hogy áll – mennyire kreatív, együttműködő, empatikus stb.

Ezen nem lehet változtatni – bár vannak olyan sulik, ahol ezt az eredményt tulajdonképpen nem is kérik -, ezt meg kell csinálni. Amit tehetünk, gyakoroljuk az elmúlt évek felvételi feladatait időre, mert a rutint csak így lehet elsajátítani. Ha most kezdjük el, az már talán késő, de jobb későn, mint soha. Beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy miként fog az egész zajlani, ha előre elképzelik, lejátsszák a saját belső képernyőjükön a történéseket, sokkal kevésbé lesznek feszültek.

Vigyenek magukkal innivalót, előző napokban időben pihenjenek, aki tud sportoljon, mozogjon előtte (is), legyenek a szabad levegőn és ne menjenek csak az ünneplő kedvéért egy számmal kisebb ruhába, mert az is frusztrálni fogja őket. Bármi is lesz az eredmény, azzal utána lesz csak dolgunk.

10. Ünneplés

Ünnepeljük meg egy finom hétvégi ebéddel, hogy túlestek rajta, süssünk nekik palacsintát és veregessük meg a saját vállunkat is, hogy idáig eljutottunk. Aztán ismét lehet az előző pontokhoz visszalépkedni és újratervezni, hisz azért még sok finomhangolás van hátra. De jó hírem van, mindenki túléli és amikor süt a nap, tavasz van és a lelki és testi bezártságunk is kap egy kis fényt, akkor minden könnyebb lesz. Arra figyeljetek, hogy mindennek van jó oldala, azt találjuk meg és erről is beszélgessetek, lehet, hogy nem könnyű elindulni ezen az úton, de egy megosztott tábla csokival és egy mosollyal első lépésként tuti megteszi.

A cikk szerzője Tibenszky Moni Lisa, újságíró, Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hirdetés