"Hajni 24 éves és sokszázezer lengyel – és egyre több magyar – kortársához hasonlóan Angliába készül. Egy kisvárosba megy egy barátnője után, aki már szerzett neki takarítói állást abban a szállodában, ahol ő is dolgozik. Hajni a jászberényi főiskolán végzett andragógia alapképzést, egy évig a városi könyvtárban dolgozott, majd Pestre költözött és majdnem két évig egy fénymásolók javításával foglalkozó cégnél dolgozott telefonügyeletesként. Volt egy pasija több mint egy évig, de négy hónapja összevesztek, azóta senki. Két hónapja a cégtől is kitették, mert nem tudták fizetni, a főnök ült a helyére a telefon mellé" - olvasható az OktpolCafén. 

"Felvesz egy könyvet érettségiző húga földre dobált cuccai közül, rárakja a papírt és felírja az mp3-ast. Megakad a szeme a könyvről lesöpört nagyon hivatalosnak látszó kísérőlevélen, felveszi és olvasni kezdi. Szórakozottan olvassa, olyan, mint egy dögunalmas igazgatói tanévzáró beszéd a gimiben. Aztán jön egy mondat, amitől összeszorul a gyomra. Újraolvassa: „Bátorítson a hazához való hűségre akkor is, ha nem könnyű itt élni, és nagy a csábítás, hogy anyagi javakért, akadálymentes karrierért elhagyjátok!” Hajni először megütközik, mi az, hogy ő „hűtlen”? És egyébként is, mi az, hogy „akadálymentes karrierért” megy el, miféle karrierje lehet ott egy Angliában semmit nem érő végzettséggel egy szállodában takarítva?" - Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár érettségizőknek címzett leveléről az OktpolCafén olvashattok.