Főiskolánkon a módszertani felkészítés a nappali
tagozaton korábban (a 70-es évek közepétől kezdve) a közlekedésgépész műszaki
pedagógusképzés céljait szolgálta. Az iskolarendszerű szakképzés területén a
műszaki alaptárgyak (műszaki rajz, mechanika, anyagismeret és technológia) és a
közlekedésgépészeti szaktárgyak (gépjármű-szerkezettan,
gépjármű-villamosságtan), valamint a szakmai gyakorlatok oktatására készítette
fel a hallgatókat. Emellett a 80-as évektől foglalkoztunk a vállalati oktatás
módszertani kérdéseivel is. Az általános képzés területén ekkor egyedül a
technika tárgy oktatásának módszertana szerepelt a kínálatban, választható
tantárgyként.
A levelező tagozaton a pedagógusjelöltek szakmai
előképzettségüktől függően tanulták a gépészeti, a vasútüzemi vagy a postaüzemi
alap- és szaktárgyakat, illetve az ipari szakmai gyakorlatok oktatásának
módszertanát.
A képzési profil a 90-es években megváltozott: a
levelező képzés megszűnt, a nappali tagozaton pedig megindult az informatikus
mérnöktanár-képzés. Ez egy új módszertan, az informatika oktatásának
módszertana kidolgozását tette szükségessé.
„Az emberi erőforrások fejlesztése” világbanki
projekt „A szakmai tanárképzés fejlesztése” című alprogramja keretében az
együttműködő felsőoktatási intézmények 1994-ben kidolgozták az új rendszerű,
kompetencia-alapú szakmai tanárképzés kerettantervét. E kerettanterv alapján
készültek el az egyes felsőoktatási intézmények tantervei és
tantárgyprogramjai. A módszertan tantárgyprogramok kialakítása során értelemszerűen
figyelembe kellett venni a vonatkozó szakközépiskolai szakmacsoportok (gépész
és informatikai) tantervének tartalmát. Jegyzetünk első kiadása is az
informatika szakmacsoportos szakközépiskolák tantervét vette alapul 1995-ben.
A világbanki programban részt vevő szakközépiskolák
tananyaga újszerű volt, a korábbi, meglehetősen eklektikus tartalmú, egységes
tantervi koncepcióval nem rendelkező számítástechnika oktatástól lényeges
eltéréseket mutatott. Ez a tény a módszertan-oktatás számára is komoly kihívást
jelentett, hiszen a tanárjelölteket már ezekben az új típusú
szakközépiskolákban való nevelőmunkára kellett felkészíteni.
A módszertan-oktatás e kihívásnak csak úgy tudott
megfelelni, ha tartalmában megújul, figyelembe véve a megfelelő, új típusú szakközépiskolai
szakmacsoportok tantárgyai oktatásának célját és feladatait, tananyagát,
illetve eszközrendszerét.
A világbanki programban részt vevő szakközépiskolák
„informatika” tantárgya teljesen új tárgynak volt tekinthető, így vele
kapcsolatban oktatási tapasztalatok még alig halmozódtak fel. Bár korábban is
oktattak már a szakközépiskolákban számítástechnikát, illetve elektronikát, az
eltérő tantervi célok és a tartalmi különbözőségek miatt azok tanításának
tapasztalati anyaga csak részben volt használható. Ebből következik az, hogy
egy teljesen új módszertan létrehozására kellett kísérletet tennünk.
A világbanki program első üteme az első négy
évfolyam tantervének elkészítését tűzte ki célul. A tantervek a Profil nevű
oktatástervező szoftver formátumában készültek el 1993-94-ben. A tantervi
követelményrendszert de Block taxonómiája alapján kellett volna megfogalmazni.
A világbanki programiroda azonban nem tudta vagy nem is akarta elérni, hogy a
tantervkészítésben korábban járatlan középiskolai tanárok megfelelő színvonalú
tanterveket állítsanak össze. A tantervi követelményrendszer ennek
következtében elnagyolt, nem elég szakszerű. Az érettségi utáni technikusképzés
tanterveinek elkészítését eleve egy későbbi, második ütemre halasztották.
Mivel a tervezett második ütem indítása éveket
késett, az iskolák egyénileg, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő
számítástechnikai képesítések követelményei alapján készítették el a helyi
tanterveiket és tanmeneteiket. Ennek következtében a „világbanki tanterv” napjainkra
már a múlté, eredeti formájában már nem használják. Helyette - központi
szabályozás hiányában - évről évre változó iskolai tanmenetekkel lehet
találkozni.
Időközben, többszöri átdolgozás után 1995-ben
megjelent a Nemzeti Alaptanterv (NAT). A NAT megfogalmazta az informatika
elnevezésű műveltségi terület (számítástechnika, könyvtárhasználat) tananyagát,
fejlesztési követelményeit és minimális követelményszintjét. Mivel a NAT nem
határozott meg tantárgyakat, így az egyes iskolák tantervei továbbra sem közeledtek
egymáshoz.
Magyarország 1997-ben csatlakozott az Európai Unió
által támogatott ECDL (European Computer Driver Licence) mozgalomhoz. Az ECDL
jogosítvány megszerzése fokozatosan divattá vált. Az iskolák a beiskolázások
növelése érdekében 1998-tól az ECDL vizsgákra való felkészítést is céljaik közé
iktatták. Ez csak a tanmenetek további, néha nehezen indokolható átalakításával
volt lehetséges.
Napjainkban már zajlik a világbanki program második
üteme, és végre elkészültek a közismereti tárgyak központi
kerettanterv-tervezetei is. Mivel az informatika tantárgy közismereti tárgy,
ezért a kerettantervek kiadása várhatóan az egységesítés irányában hat. A
kimenet-orientált szabályozás viszonyai között egyelőre ennél többre nem lehet
számítani.
Ebben a jegyzetben arra vállalkozunk, hogy a Nemzeti
Alaptanterv, a ráépülő kerettantervek, az informatika szakmacsoportos
szakközépiskolák tanterve, az OKJ és az ECDL vizsgák követelményei alapján
elemezzük az informatika tantárgy oktatásának néhány jellegzetes módszertani
problémáját, hozzájárulva ezzel egy új módszertan alapjainak lerakásához.
Az elektronikus jegyzet a terjedelmi korlátok miatt
csak vezérfonalul szolgálhat az egyéni felkészítéshez. Az itt leírtak
kiegészítésére, bővebb kifejtésére az előadásokon nyílik lehetőség. A vizsgákon
az előadások anyaga hangsúlyozottan szerepel.
A jegyzet minden fejezetének a végén tartalmaz megoldandó feladatokat (önellenőrző kérdéseket). Ezekkel a zárthelyikre és a félévvégi számonkérésre való felkészülést kívántuk elősegíteni.
Győr,
2000-07-08
A
szerző