6. AZ INFORMATIKA TANTÁRGY OKTATÁSÁNAK
FOLYAMATA
6.1 A motiváció szerepe az informatika
oktatásában
6.2 A tanulók ismeretszerző tevékenységének
megszervezése
6.3 Az ismeretek megszilárdítása
6.4 Az ismeretek gyakorlati alkalmazása
6.5 A tanulók tudásának ellenőrzése és
értékelése
Oktatási folyamatnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során az egyes tantárgyak éves vagy több éves tananyagának feldolgozására kerül sor. Ilyen értelemben beszélhetünk az informatika oktatásának folyamatáról is. Az oktatás folyamatában különböző didaktikai feladatokat oldunk meg, figyelembe véve mind a tanulók életkori sajátosságait, fejlettségi szintjét, mind pedig a tantárgy sajátos vonásait.
Ezek a didaktikai fő feladatok voltaképpen a
tanítási-tanulási folyamat újra meg újra megismétlődő mozzanataihoz: a
motivációhoz, a tanulók ismeretszerző tevékenységének megszervezéséhez, az
ismeretek megszilárdításához, az ismeretek gyakorlati alkalmazásához, illetve
az ellenőrzéshez és értékeléshez kapcsolódnak.
A továbbiakban ennek megfelelően az informatika tantárgy tanítás-tanulási folyamatának szerkezetét is úgy vizsgálhatjuk, mint a didaktikai fő feladatok megoldásának folyamatát. Persze a valóságban e fő feladatok - ugyanúgy, mint az oktatási folyamat mozzanatai - számos variációban jelentkeznek, tehát a tárgyalási sorrendjüket nem szabad merev sablonként és kizárólag lineárisan értelmezni.
Az ismeretszerzésben különös jelentősége van a belső
indítékoknak, a megfelelő motivációs bázis kialakításának, hiszen motiváció
nélkül nincs eredményes tanulás. Az érdeklődés és a figyelem felkeltése és
fenntartása, a tanulásnak az oktatás eszközeivel való motiválása olyan alapvető
didaktikai feladat, amelyet az egész oktatási folyamatban szem előtt kell
tartani.
A szakképzésben, így az informatika szakmacsoportos
szakközépiskolai képzésben is érvényes az a tapasztalat, hogy a tanulók a
szakmai tantárgyakban jobb eredményeket érnek el, mint a közismereti
tárgyakban. A nagyobb eredményesség itt is a választott pálya iránti
érdeklődéssel magyarázható.
Az informatika tantárgy ilyen szempontból sajátos
helyzetben van: hiszen közismereti és szakmai orientációs tárgy is egyben.
Mivel még a közismereti tantárgynak minősülő része is szorosan kapcsolódik a
választott, napjainkban divatosnak tekinthető szakterülethez, ezért a tanulók
érdeklődése eleve nagyobb iránta, mint a többi közismereti tárgy iránt.
A közismereti tárgyak tanításából ismeretes az a
tény, hogy egy új tantárgy oktatásának első óráján motivációs tényezőként a
nyomdatechnikailag jól kivitelezett, színes, problémákat felvető tankönyv jól
használható. Tekintettel arra, hogy az informatika oktatásában a
szakközépiskolák számára írt tankönyvekre nem támaszkodhatunk, így ez a motivációs
lehetőség kevésbé érvényesíthető. Ennek megfelelően az év eleji tanulói
motiválás során elsősorban a választott pálya iránti érdeklődésre építhetünk,
rámutatva az informatika tárgynak a képzés szempontjából való jelentőségére.
A tanítás során egy-egy új témakörre áttérve az új témakörbe való beilleszkedés, az átállás biztosításához van szükség a tanulói érdeklődés felkeltésére. Ilyenkor rámutathatunk a témakörnek a mindennapi élet, a szakmai gyakorlat szempontjából való fontosságára (például a „Segédprogramok” című témakörnél a tömörítés vagy a vírusmentesítés oktatásának jelentőségére).
A motiváció problémája leggyakrabban az egyes
tanítási órákon jelentkezik. Az érdeklődés felkeltésére az óra témája is
alkalmas lehet, ha az problémafelvetést tartalmaz (például az ábra szövegbe
illesztése a „Szövegszerkesztés” tanításakor). Motiváló hatású a koncentrációs
lehetőségek kihasználása az üzemlátogatáson, szakmai gyakorlaton szerzett
tanulói tapasztalatok, a tantárgy addig tanult témakörei vagy más tárgyak vonatkozásában
(ez utóbbira ad lehetőséget például az „Algoritmusok és adatok” című 10.
évfolyamos témakör és a 11. évfolyamos, többek között a C-nyelvű programozás
alapjait is tanító „Számítástechnika” tárgy közötti kapcsolat bemutatása).
Az informatika tantárgy esetében, hasonlóan más tárgyakhoz, az érdeklődés felkeltésében és fenntartásában jelentős szerepe van a tanári személyiségnek, a kedvező tanár-diák viszonynak. A következetes, jóindulatú, de teljesítményt igénylő, igazságos tanári személyiség kedvező feltételt jelent a tanulásban.
Az oktatás folyamatában az érdeklődés felkeltése után a tanítási anyaggal való megismerkedés következik. A megismert tények, technológiai eljárások, folyamatok elemzésétől juthatunk el a tanítási-tanulási folyamat egyik legfontosabb mozzanatához, az általánosításhoz, a fogalmak kialakításához.
Az
ismeretszerzés három alapvető, ismétlődő mozzanata:
·
A
tények megfigyelése,
·
Az
analízis, és
·
A
szintézis.
A
tényanyagnak a tanulók elé tárása kétféleképpen történhet:
a) Közvetlen tanulói megfigyelés útján (ez történik például egy Novell helyi hálózat, vagy egy multimédia PC tanár általi bemutatásakor, vagy akár a zeneszerkesztő programcsomag tanulmányozásakor),
Közvetett tanulói megfigyelés formájában: a pedagógus magyarázata, előadása, film, ábrák, rajzok bemutatása, a tankönyv tanulmányozása útján. (például a tanórán a tanár egy program szerkezetének bemutatása céljából a táblára felrajzolja annak folyamatábráját, vagy pedig a számítógép-generációk tanításakor a tanulók megtekintik az Interneten a „Computer Museum” nevű honlap vonatkozó anyagait.
A szemléletesség alapvető fontosságú, mivel nélküle csak formális, alkalmazásra képtelen szabályismeret alakulhat ki.
Az eredményes tanulói megfigyelés érdekében célszerű bizonyos követelményeket szem előtt tartani:
a)
Világos
legyen, hogy mit kell megfigyelni,
b)
Lehetőleg
a teljességre (az egész technológiai folyamat, eljárás megfigyeltetésére)
törekedjünk,
c)
A
megfigyelés épüljön a korábban szerzett ismeretekre,
d)
A
megfigyelés tudatos, tervszerű és rendszeres legyen (például megfigyelési
szempontok kiadása révén), hogy az ún. AV (audiovizuális) hatás elkerülhető
legyen,
e)
Gondoskodni
kell a megfigyelés eredményének szóbeli megfogalmazásáról is (itt ügyeljünk a
szakszerű tanulói szóhasználatra!).
A megfigyelés során különös jelentősége van a figyelemnek. Az önkéntelen figyelem elsősorban a tárgy érdekességéből származik. Bár arra törekszünk, hogy a tanítás érdekes legyen, nem szabad csak az „érdekes dolgok” tanítására hagyatkoznunk. A tanulóknak a kevésbé érdekes dolgokra is figyelniük kell, mégpedig tudatos figyelemmel. Ezt a tanulás motiválása útján érhetjük el (Gondoljunk például a 10. évfolyamos „Az informatika alapjai” című témakörre, a témakör jelentőségének bemutatása után ez a nem hardveres beállítottságú tanulók számára feltehetően nem túlságosan érdekfeszítő anyag is elsajátítható a tudatos figyelem segítségével.).
A konkrét tények megismertetése során a megfigyeléshez és az ezt követő elemzéshez szükségszerűen kapcsolódik a megfigyelés eredményeinek megállapítása, szóbeli megfogalmazása, azaz az ítéletalkotás feladata. Különösen a vállalati oktatás alacsonyabb szintjein fordul elő ennek a feladatnak az elhanyagolása. A dolgozó ilyenkor bemutatni ugyan tudja a végrehajtandó tevékenységet, de megfogalmazni már nem. E hiba elkerülése érdekében ügyeljünk arra, hogy a tanulók a megfigyeléseik eredményeit szóban vagy írásban meg tudják fogalmazni.
A konkrét tények megismertetése során, a tiszta, világos fogalmak kialakítása érdekében, igen lényeges a helyes képzeteknek szemléltetés, magyarázat, tanári vezetéssel folyó megbeszélés révén való létrehozása. Ennek elmulasztása például formális, alkalmazásra képtelen szabályismeretben mutatkozik meg (például a tanuló „tudja” ugyan, hogy mi a teendő vírusfertőzés elhárítása esetén, de az adott esetben cselekvésképtelenné válik).
Az oktatási folyamat másik visszatérő eleme az analízis, a megismert tények, a tapasztalatok részekre bontása, elemzése. Ilyenkor megvizsgáljuk a szóban forgó gép, technológiai eljárás vagy munkaművelet elemeit, kiemeljük a lényeges és a lényegtelen jegyeket, feltárjuk az ok-okozati összefüggéseket. Az analízis elvégzése után a részeket ismét egésszé állítjuk össze, azaz a szintézis műveletét végezzük el. A multimédia elemeinek tanításakor például az MPC-től (Multimedia Personal Computer) mint egésztől elindulva a részeinek (a multimédia hardver eszközeinek) ismertetésén keresztül jutunk el az egészhez, az MPC fogalmának kialakításáig.
A tények elemzése során nagy jelentősége van a tanár és a tanulók együttműködésének, együttgondolkodásának. Ebben meghatározó szerepet töltenek be a tanár kérdései. Úgy kell kérdeznie, hogy ennek hatására a tanulók hasonlóságokat, különbségeket fedezzenek fel, így a kérdések nyomán a tények lényegét ismerhessék fel. Az ilyen kérdések alkotó munkát igényelnek a tanulóktól, és fokozzák érdeklődésüket, aktivitásukat.
Az oktatási folyamat egyik legfontosabb eleme a szintézis, az általánosítás, a fogalomalkotás, hiszen egyrészt biztosítja a tudományos ismeretek alapjainak elsajátítását, másrészt a tanulók megismerő-képességének fejlesztését. A megfigyelés, tapasztalás útján összegyűjtött tényanyag ekkor a gondolkodás során összefüggő egésszé kapcsolódik össze. Az ismeretszerzésnek ebben a fázisában alakulnak ki a tanulókban a fogalmak, és ezekre támaszkodva válik lehetővé nagyobb összefüggések, törvények, szabályok elsajátítása. Az általánosítás tehát voltaképpen definíciók, törvények, szabályok, normák megfogalmazását jelenti. (A számítógépek programozásának oktatása során például megismertetjük a tanulókkal a „kifejezés” fogalmát és a műveletvégzés sorrendjére vonatkozó precedencia szabályt.).
Az általánosítás, fogalomalkotás szakaszában mind az indukció, mind a dedukció művelete megfigyelhető. Mindkét következtetési forma egyaránt fontos, bár - az alsófokú oktatáshoz hasonlóan - még a középfokú szakképzésben is az induktív út a gyakoribb.
Induktív úton jutnak el a tanulók az egyes tantárgyak szabályaihoz, törvényszerűségeihez. A deduktív út akkor fordul elő, amikor a tanuló a gyakorlás során felismeri, hogy az adott feladat, probléma megoldása során mely tanult szabályt, előírást kell alkalmaznia (például egy programozási feladat megoldása során rájön arra, hogy a sztring függvényeket célszerű használnia, vagy egy programhiba-keresési feladatban megtalálja a hibás elemeket, felismervén azt, hogy milyen szabálynak nem tesznek eleget).
A dedukció és az indukció szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a valóságban a dedukciót mindig megelőzi az indukció, csak esetleg nem az adott foglalkozáson belül. Az ugyanis magától értetődő, hogy a szabály érvényesülésének felismerését meg kell, hogy előzze a szabály elsajátítása.
Megjegyezzük, hogy a tényanyag megismertetése, az analízis és a szintézis általában nem válik el élesen egymástól. A három mozzanat szétválik akkor, ha a tények bemutatása film, videofelvétel, vagy tanulmányi kirándulás keretében történik. Oktatói magyarázat esetén az említett mozzanatok nem szoktak élesen elkülönülni.
Az oktatási folyamat következő eleme az ismeretek
megszilárdítása, rögzítése, mint az oktatómunka sikerének egyik fontos
előfeltétele. A koncentrációs lehetőségek kihasználása érdekében a tanárnak
ugyanis mindig a már eddig tanultakra kell építenie az új ismereteket. Ehhez
azonban a tanított ismeretek megszilárdítása szükséges.
A megszilárdítás főbb formái:
·
Az
elsődleges rögzítés,
·
Az
otthoni tanulás,
·
Az
ismétlés.
Az elsődleges rögzítés a lényeg megszilárdítására irányul táblai vázlat, az áttekintést megkönnyítő felosztás (például a „Multimédia” témakörnél az információ megjelenési formáinak ábrája) és a hozzá kapcsolódó szóbeli megszilárdítás segítségével. A szavakban való megfogalmazás a már meglévő, régi ismeretekre támaszkodva a fogalmak tisztázására, rendszerezésére készteti a tanulót. A táblai vázlat és a szóbeli kifejtés együttes alkalmazása ugyanakkor a párhuzamos információ-felvétel révén elősegíti a megszilárdítást.
A tanítási órán az ismeretek megszilárdításában
fontos a részösszefoglalással való rögzítés, ezt szakaszos rögzítésnek is
szokás nevezni. Ilyenkor elsősorban azokat a lényeges jegyeket emeljük ki,
amelyek az általánosításhoz szükségesek. A részösszefoglalás általában tanári
lényegkiemeléssel vagy kérdezéssel történhet. Ha a vonatkozó tananyag
terjedelme lehetővé teszi, akkor feladatmegoldás is elképzelhető.
Elsődleges rögzítésnek tekinthető az óra végi
összefoglalás, ismétlés, rendszerezés is, amellyel a rögzítésen túl még azt is
eldönthetjük, hogy milyen szinten értették meg, illetve sajátították el a
tanulók a tananyagot. Az óra végi összefoglalás történhet tanári összegzéssel,
kérdezéssel vagy akár feladatmegoldással is.
A megszilárdítás második lépcsője az otthoni
tanulás. A tanórán elhangzott tananyag illetve a megfigyelésből szerzett
tapasztalatok felidézése a tanulók írásbeli feljegyzéseinek, a tankönyvek,
illetve a számítástechnikai szakkönyvek szövegének tanulmányozása, valamint a
házi feladatként végzett gyakorlás jelentik a másodlagos rögzítést az ismeretek
megszilárdításában.
A megszilárdítás harmadik lépcsője az oktatás
folyamatában az ismétlés, amelynek alapvető célja, hogy felfrissítse, szilárdan
emlékezetbe vésse és rendszerezze az alapvető tényanyagot, illetve az azokhoz
kapcsolódó általánosításokat. A tantervi órakeret egy részét célszerű erre
fordítani. A korábbi szakképzési tantervek az év végi, illetve a több
évfolyamos tantárgyak esetében az előző évben tanultak felelevenítése céljából
az év eleji ismétlésre is külön órakeretet biztosítottak.
Az ismétlés szorítkozhat a feldolgozás alatt álló
témakör anyagára, több tematikus egység anyagára, vagy az új ismeretekhez
szükséges régi ismeretek, fogalmak rendszeres felfrissítésére is.
A rögzítés befejező fázisaként kap helyet a témakör
végi, illetve az év végi ismétlés. Ezen utóbbi ismétlési formákban elsősorban a
rendszerezés kap hangsúlyt. Az ismétlés általában tanári kérdezéssel, vagy
rendszerezést igénylő feladatmegoldással valósul meg.
A megszilárdítás különböző lépcsőinél a tanár
irányító szerepe eltérő módon érvényesül. Az elsődleges rögzítés során a tanári
irányítás a legintenzívebb, hiszen itt a tanulók értelmi képességeinek
fejlesztésén van a hangsúly. Ugyanakkor a tanár logikus vázlata az otthoni
tanulásnak, mint másodlagos rögzítésnek az alapjául is szolgál. Az otthoni
tanulás során a tanulók a saját értelmi erőikre támaszkodnak, a tanár irányító
szerepe itt csak közvetetten, a füzetben meglevő vázlat révén érvényesül. A jó
vázlat nagymértékben csökkentheti a tanulók otthoni tanulásának időtartamát,
mert intenzívebbé teszi azt. Az ismétlés során a tanár irányító szerepe újra
előtérbe kerül. A tananyag homályos részeinek újbóli megvilágítása, a
rendszerezés során az eddig esetleg összefüggéstelennek tűnő ismeretek
kapcsolódási pontjainak feltárása elképzelhetetlen a pedagógus közreműködése és
irányító szerepe nélkül.
A gyakorlati alkalmazás az oktatási folyamat
következő komponense. A gyakorlatban való alkalmazni tudás az ismeretek
elsajátításának igazi próbaköve. Éppen ezért az ismeretek gyakorlati
alkalmazhatósága feltételezi azok megalapozott, tartós és tudatos jellegét.
Az ismeretek gyakorlati alkalmazása, illetve az erre
a célra szolgáló gyakorlás révén alakítjuk ki a különböző jártasságokat és
készségeket.
Ennek
legfontosabb komponensei a tanár által erre a célra összeállított feladatok:
a)
Olyan
feladatok, amelyeknek a célja a különböző készségek beidegzése (például a
számítógép és különböző perifériái kezelése),
b)
Önálló
megoldást kívánó feladatok (például adott programozási feladat
folyamatábrájának elkészítése),
c)
A
közvetlen gyakorlati munkával kapcsolatos feladatok (például mágneslemez
formázása vagy vírus-mentesítése, adatbázis-kezelés, stb.),
d)
Az
ismeretek gyakorlati alkalmazását igénylő felismerési feladatok (például adott
programszövegben a hibás részletek megkeresése).
Az ismeretek gyakorlati alkalmazásának mozzanata számos problémát vet fel a pedagógiai irányítás és a tanulók önállósága szempontjából. A gyakorlás során a tanár ugyanis a tanulók önálló munkájára épít leginkább, számítva a tanulók önellenőrzésére és emellett, főleg a saját munkája eredményességének vizsgálatára, annak tudatosságát biztosítandó alkalmazza a nevelői ellenőrzést.
Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a
tanulók önellenőrző képessége csak folyamatosan alakul ki, a gyakorlás során
szerzett sikerélményeik illetve az adott tárgyban való előrehaladásuk hatására.
Ezért a nevelői ellenőrzés kezdetben a tanulói önellenőrzés pótlására,
kiegészítésére is szolgál.
Az oktatási folyamat következő alkotóeleme a tanulók
ismereteinek, jártasságainak és készségeinek ellenőrzése és értékelése. A
tanítási-tanulási folyamat természetéből következően annak minden egyes
mozzanatát át kell szőnie a tanári ellenőrzésnek (új ismeretanyag elsajátítása
előtt ugyanis mindig meg kell győződni arról, hogy a tanulók rendelkeznek-e az
annak megértéséhez szükséges tudással).
Az előzőekben szó volt az ellenőrzésnek a tanári munka tudatossága szempontjából vett jelentőségéről, illetve a tanulói önellenőrzés fejlesztésében betöltött szerepéről. Ilyen módon az ellenőrzés és az ezt követő értékelés mind a tanár, mind a tanuló számára visszacsatolást (például megerősítést) biztosít.
Az ellenőrzés során a tanulók különböző fejlettségi
mutatóit vizsgálhatjuk.
Vizsgálhatjuk a tanulók:
·
Emlékezetbeli
teljesítményeit,
·
Gondolkodását,
valamint
·
Ismereteinek
gyakorlati alkalmazását, a jártasságok és készségek kialakulását.
Az ellenőrzés formája lehet szóbeli, írásbeli illetve gyakorlati jellegű és mindig kapcsolódnia kell az értékeléssel, a megfelelő tanulói aktivitás illetve előrehaladás biztosítása érdekében.
A szóbeli ellenőrzés általában feleltetés révén valósul meg. A feleltetés történhet a felszólított tanuló helyén, a táblánál, illetve körkérdéses formában. A feleltetésnél mindig ügyeljünk arra, hogy a tanár kérdését és a tanuló válaszát mindenki hallhassa. A felelőt úgy bírhatjuk rá arra, hogy érthetően beszéljen, hogy nem tartózkodunk a közvetlen közelében. A körkérdéses megoldás előnye az, hogy az egész csoport figyelmét képes lekötni, a helyes és a helytelen válaszokat azonban nehézkes regisztrálni. A táblán ugyan lehet jeleket elhelyezni a felírt névsor mellé, de ez kissé megtöri a kérdezés lendületét. A szóbeli ellenőrzés előnye a párbeszédes jellegében van, hátránya viszont az, hogy adott idő alatt csak kevés tanuló felkészültsége ellenőrizhető. A szóbeli feleltetést célszerű összekapcsolni tanulói értékeléssel, illetve önértékeléssel is. A tanulói értékelésnél az érdemjegy mellett annak indoklására is szükség van (mit tudott a felelő és mit nem).
Az írásbeli ellenőrzés általában röpdolgozat vagy
ún. nagy dolgozat formájában valósul meg. Előnye a tömeges jellegében van,
viszont az írásos forma kizárja a tanári közbekérdezés lehetőségét. Az is
elképzelhető, hogy egy vagy több tanuló a táblánál old meg eltérő típusú
feladatokat, ez a forma viszont csak kevés tanuló felkészültségének
ellenőrzését teszi lehetővé.
Mivel az informatika tantárgy oktatása
számítógép-kabinetben történik, ezért a helyi hálózat lehetőséget biztosít a
számítógéppel végzett feleltetés alkalmazására. A hálózati szerverbe betöltött
feladatsort a tanulók megoldják, majd megoldásaik a szerver háttértárolóján
tanulmányozhatók, értékelhetők. A számítógépes feleltetés nagy előnye a tömeges
jellegében van, azaz egy időben valamennyi jelenlevő tanuló felkészültségéről
képet tudunk alkotni.
A gyakorlati ellenőrzés gyakorlati feladatok
megoldásának ellenőrzésére szolgál. Mivel az informatika tárgy esetében ezek
általában számítógép-használattal kapcsolatosak, így célszerűen a
számítógép-kabinetben valósul meg. Jól működő helyi hálózat esetén óvakodjunk a
megoldandó feladatok mágneslemezen való kiadásától. Még új számítógépek esetén
is gondot okozhat, ha néhány lemez nem olvasható. A mágneslemezek használatának
lehetősége pedig eleve növeli az egymással való összejátszás lehetőségét.
Az írásbeli ellenőrzés a gyakorlatban sokszor
kapcsolódik gyakorlati feladatok számítógépen való megoldásához. A programozás
tanítása során a dolgozatok általában két részből állnak: van egy papíron
megoldandó feladatsor és van egy vagy több számítógépen megoldandó, kisebb
terjedelmű gyakorlati feladat. Ilyenkor természetesen a dolgozatok beszedése is
két lépcsőben történik, két külön, előre megadott időpontban.
Az értékelés lehetséges formái a szóbeli vagy
írásbeli szöveges értékelés, valamint az osztályozás. A szóbeli szöveges
értékelés elsősorban a szóbeli feleletek tanári illetve tanulói minősítésére
szolgál. Az írásbeli szöveges értékelés főleg a dolgozatok és az írásbeli
feladatok esetében fordul elő. A szöveges értékelést általában osztályozás
kíséri.
A dolgozatírást követő foglalkozáson az érdemjegyek
ismertetésén túl célszerű kitérni az elkövetett típushibákra is. A helyes
megoldást mindenképpen célszerű ismertetni a tanulókkal. Ha van rá idő, akkor
ezt úgy is végezhetjük, hogy lépésről lépésre közösen oldjuk meg a feladatokat.
1.
Mit
értünk az informatika oktatásának folyamatán?
2.
Ismertesse
a motiváció szerepét az informatika oktatásában!
3.
Melyek
a fontosabb motivációs lehetőségek?
4.
Ismertesse
a tanulók ismeretszerző tevékenységének mozzanatait!
5.
Melyek
a tények bemutatásának lehetőségei?
6.
Melyek
a tanulói megfigyeléssel kapcsolatos követelmények?
7.
Ismertesse
az ismeretek megszilárdításának fontosabb formáit!
8.
Ismertesse
az ismeretek gyakorlati alkalmazása során alkalmazható feladattípusokat!
9.
Milyen
fejlettségi mutatókat vizsgálhatunk a tanulók tudásának ellenőrzése során?
10.
Ismertesse
az ellenőrzés formáit!
11.
Mire
kell ügyelni szóbeli feleltetés során?
12.
Mire
kell ügyelni a gyakorlati ellenőrzés során?
13.
Ismertesse
az értékelés formáit!
14.
Mire
kell ügyelni a tanulói értékelés/önértékelés során?