7. AZ INFORMATIKA TANTÁRGY OKTATÁSÁNAK SZERVEZETI KÉRDÉSEI
7.1.1 Az új ismereteket feldolgozó óra
7.1.2 Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra
7.1.3 Az ismereteket megszilárdító óra
7.2.1 Az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer
7.2.2 A kabinetrendszerű (szaktantermi) szervezeti forma
7.2.3 A szakmai tanulmányi kirándulások
7.2.4 Az évközi és a nyári szakmai gyakorlatok
7.3.1 A frontális osztálymunka
Az oktatási folyamat irányítása szempontjából igen fontos feladat a tanulók munkájának megszervezése. Ezek a szervezési vonatkozások nem a tanítás-tanulás tartalmi, hanem a formai oldalát jellemzik.
Az oktatási folyamatban alkalmazott szervezeti formák legfontosabb komponense a tanítási óra. Tekintettel arra, hogy ugyanakkor az ismeret-elsajátítás alapegysége a témakör, így a tanár és a tanulók munkáját is csak témaköri méretekben lehet megfelelően elemezni és értékelni. Ezért a továbbiakban nem gondolkodhatunk elkülönült tanítási órákban, mint „iskolai” munkaalkalmakban, hanem a tanítási órák rendszerét, a témán belüli egymás utáni szekvenciáját kell figyelembe vennünk a tanítási órák felépítésénél.
A tanítási órák felosztásának, tipizálásának alapjául a didaktikai irodalomban az oktatási folyamat szerkezeti egységei, alapvető mozzanatai szolgálnak. Ennek megfelelően a felosztás elsődleges szempontja az a fő didaktikai feladat, amelyet a vizsgált témakör adott óráján megoldani kívánunk.
A tanórák típusai így a következők lehetnek:
1.
Az
új ismereteket feldolgozó óra,
2.
Az
új ismeretek alkalmazására szolgáló óra,
3.
Az
ismereteket megszilárdító (ismétlő, rendszerező) óra,
4.
Az
ellenőrző óra.
Ez a felosztás persze nem jelenti azt, hogy a tanítási gyakorlatban csak ilyen „tiszta” típusok léteznének. Ha ezek bármilyen részleges kombinációja is megvalósul egy tanórán, akkor
5.
A
vegyes típusú (kombinált) óráról
szokás
beszélni.
Emellett az elvi - de semmiképpen sem merev - osztályozás mellett a pedagógus szabadságát sokféle óramodell, változat alkalmazása biztosíthatja. Annyi variációt alkothatunk, amennyit az oktatás alapvető munkaformái, az említett óratípusok és a megfelelően változtatott módszerek együtteséből ki lehet választani.
Az informatika oktatás óratípusait emellett jelentős mértékben befolyásolja az a tény, hogy a tanórák számítógép-kabinetben vannak, és így eleve különböznek a hagyományos osztályteremben megtartott óráktól. A gépek jelentős helyet foglalnak el a tanulói munkaasztalokon, zúgnak, a monitorok takarják a tanulók elől a tábla alsó részét, stb.
Bár a tanórát alapvetően meghatározza az ott megoldandó didaktikai fő feladat, de az óratípuson belüli, tartalmi okokból adódó eltérések, a különböző metodikai megoldások sokféle óramodellt, változatot eredményezhetnek. Az órák tipizálása semmiképpen sem jelentheti „órasablonok” alkalmazását.
Amikor óratípusokról beszélünk, akkor általában arra a didaktikai feladatra gondolunk, amelyik domináns szerepet tölt be az órán. Másképpen fogalmazva, az óra típusát az dönti el, hogy van-e a tervezett vagy a megvalósított didaktikai feladatok között az időarányok alapján kiemelt feladat, vagy ezek a feladatok közel egyenrangúak. Ez utóbbi esetben lehet vegyes típusú óráról beszélni.
Az eddigiekből láthatóan az óra típusa részben a
pedagógiai tervezéskor, részben a gyakorlati tanítás során dől el. Ez utóbbi
úgy értendő, hogy az előzetesen eltervezettektől a pedagógus indokolt esetben
eltérhet (például nagyfokú alkalmazásbeli zavarok esetén nem halad tovább a
tananyagban).
Az óra típusának megtervezésekor a tantervi téma
feldolgozásához megoldandó didaktikai feladatokból indulunk ki. A tematikus
terv a tantervi témának a tanmenetnél részletesebb megtervezésére szolgál,
módot ad a didaktikai feladatok és ezzel összefüggésben az óratípusok
meghatározására is. Mivel a jelenlegi iskolai gyakorlatban a tanárok csak
tanmenetet készítenek (a tematikus terv és óravázlat készítése nem kötelező),
ezért a megoldandó didaktikai feladatok átgondolása a tanárra van bízva.
Az új ismeretek feldolgozására szánt óra alapvető feladata az ismeretnyújtás, új fogalmak, szabályok, törvényszerűségek elsajátíttatása. Átlagosan az évi óraszám több mint a fele ebbe a típusba sorolható, mind a közismereti, mind a szakmai elméleti tárgyak vonatkozásában. Az új ismereteket feldolgozó órán a tényközlésen, elemzésen, általánosításon (fogalom- és szabályalkotás) túl az ismeretek megszilárdítása is helyet kaphat, e két utóbbi funkció persze alárendelt szerepet játszik.
Az
új ismereteket feldolgozó óra általános menete, szerkezete a következő:
·
Az
óra tárgyának megjelölése, (esetleg utalás a feldolgozás módjára is),
·
Az
új anyag feldolgozása,
·
A
legfontosabb részek összefoglalása, rögzítése,
·
A
gyakorlati alkalmazás (ha szükséges),
·
A
házi feladat kijelölése.
Az új ismereteket feldolgozó órán a tanár egyik fő feladata a fogalmak kialakítása. Az informatika tárgy oktatása során általában nemcsak a fogalom tartalmát, hanem a terjedelmét is ki kell fejteni (gondoljunk például „Az informatika alapjai” című témakörben az információ fogalmára, típusaira). A tantárgy jellemző sajátossága ezek szerint, hogy nemcsak a fogalom tartalmazta lényeges jegyeket, hanem az ahhoz tartozó logikai felosztást is oktatni kell.
Az
új ismereteket feldolgozó óra leggyakoribb változatai a következők:
·
A
„bevezető” óra szerepe az, hogy előkészítsük a tanulókat egy új tantárgy vagy
egy új témakör feldolgozására az érdeklődés felkeltésével. Például „Az
informatika alapjai” című témakörben az informatika kialakulásával,
fejlődésével foglalkozó óra bevezetheti az informatika tantárgyat is és a
vonatkozó témakört is.
·
Az
órán az új ismeretanyag feldolgozása dominál, az alkalmazásra csak utalás
történik. Általában valamely tantárgy vagy témakör első néhány órája ilyen
típusú. Az előbb említett témakörben ilyen órák az információ fogalmával, az
információ vizsgálatának szempontjaival, az információ mérésével, egységeivel,
stb. foglalkozó órák.
·
Az
órán új ismereteket dolgozunk fel, de az óra elején a bevezetőben ellenőrzést
alkalmazunk. Az új ismereteket feldolgozó órák legnagyobb része ilyen
szerkezetű. Az ellenőrzés az írásbeli vagy szóbeli házi feladatra irányul, és
legfeljebb 15 percig tart. Az előbb említett témakörben ilyen lehet az
információtovábbítás modelljével foglalkozó óra, az óra elején számon kérhetjük
az addig tanult informatikai alapfogalmakat (információ, hír, adat, kód, stb.).
· Az órán a szükséges rövid ismétlés-rendszerezés után új ismereteket dolgozunk fel. Általában akkor alkalmazott változat, ha az új anyag szorosan kapcsolódik a korábban tanultakhoz. Ilyen például 10. évfolyamon a „Dokumentumkészítés számítógéppel” című témakörben a multimédia prezentáció tárgyalása, hiszen itt szükség van a korábban az általános iskolában fizikából tanult elemi színtani előismeretek felelevenítésére.
Ennek az óratípusnak a fő feladata az alkalmazás, a
gyakorlás. A tanulók jártasságainak, készségeinek kialakítása az ismeretek
tudatos alkalmazását követeli meg. Az ismeretek tudatos, önálló alkalmazásához
pedig csak sok gyakorlás révén lehet eljutni.
Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra általános
menete, szerkezete a következő:
·
A
házi feladat ellenőrzése,
·
Az
óra tárgyának megjelölése, motiváció,
·
A
szükséges ismeretek felidézése, ismétlése,
·
A
közösen végzett gyakorlás (próbagyakorlatok),
·
Az
önálló tanulói gyakorlás (esetleges előzetes közös megbeszélés alapján),
·
Az
elvégzett munka ellenőrzése és értékelése,
·
A
házi feladatok kijelölése.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez az általános
szerkezet sem tekinthető merev sablonnak, hiszen az adott pedagógiai
szituációtól függően hol a közösen végzett gyakorlás, hol a tanulók önálló
feladatmegoldása kerül előtérbe, vagy esetleg csak ezek egyike fordul elő.
Az ismeretek alkalmazására szolgáló órák jellegzetes
eleme a próbagyakorlatok megoldása. Ekkor a tanult szabály, törvényszerűség
alkalmazását illusztráló feladatot oldunk meg. Ennek kettős célja lehet:
egyrészt a szabály, törvényszerűség alkalmazási módjának bemutatása, másrészt a
tanulók tudásának (vagy annak esetleges hiányosságainak) felmérése. A
próbagyakorlatok jellegzetes formái figyelhetők meg például a „Táblázatkezelés”
vagy a „Dokumentumkészítés számítógéppel” témakörök tanítása során, hiszen az
oktatott Excel vagy Word programcsomagok valamennyi fontosabb funkciójának
használatára mintapéldát célszerű bemutatnunk a tanulók számára.
A gyakorló órák változatai a következők:
· A gyakorlati alkalmazások bemutatására szolgáló órák, ahol a szükséges elméleti ismeretek felelevenítése után mutatjuk be azoknak a gyakorlatban való érvényesülését. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak a szakmai tanulmányi kirándulások és az évközi, a számítógép-kabinetben végzett gyakorlatok. Ilyen típusú órák keretében dolgozhatók fel például a már említett „Multimédia” című témakörben az alkalmazási területek.
·
A
gyakorlati munkavégzés során előforduló tipikus számítások, programozási és
szoftverkezelési feladatok elvégzésére szolgáló órák. Mivel a közismereti
tárgyaktól eltérően központi kiadású feladatgyűjtemények nem állnak
rendelkezésre, így csak a tanár által elkészített feladatokkal vagy a
számítástechnikai kiadók által megjelentetett szakkönyvekből (ilyen például a
Quick BASIC és a Turbo Pascal programozási feladatgyűjtemény, a Word for
Windows szövegszerkesztőhöz írt feladatgyűjtemény, az ECDL példatár, stb.) vett
feladatokkal dolgozhatunk. Ezeken a gyakorlatokon nagy jelentősége van a
közösen végzett feladatmegoldásnak.
·
A
gyakorlati munkavégzésnél használt különböző eszközök, berendezések kezelésének
elsajátíttatására szolgáló gyakorlatok. Ide sorolható például a különböző
számítógép-perifériák kezelése is. E gyakorlatok a számítógép-kabinetben
elhelyezett eszközökkel és dokumentációjukkal eredményesen elvégezhetők. Itt
nagy jelentősége van a megfelelő tanári útmutatásnak, a minták bemutatásának,
illetve a balesetveszélyre vonatkozó munkavédelmi oktatásnak (például az
üzemmeleg állapotban levő mátrixnyomtató nyomtatófeje forró, ezért
balesetveszélyes a megérintése). Az egyes eszközök kezelésével kapcsolatban fel
kell hívni a tanulók figyelmét azokra az esetekre, amikor a bekapcsolási
sorrendeknek jelentősége van (például a számítógép és perifériái esetében), és
ismertetni kell velük az esetleges szakszerűtlen beavatkozás következményeit
(például az áram alatt levő nyomtató nyomtatófejének kézzel való mozgatása
károsíthatja a nyomtató mechanizmust).
Az óratípus feladata a tananyag összefüggéseinek, logikai szerkezetének feltárása. Ez ismétléssel, rendszerezéssel érhető el.
Az ismétlő-rendszerező óra általános menete,
szerkezete a következő:
·
Rövid
számonkérés (esetleges),
·
Az
óra tárgyának megjelölése, motiválás,
·
Az
ismétlés-rendszerezés megvalósítása,
·
Tanári
összefoglalás és értékelés,
·
Az
osztály munkájának értékelése,
·
Szempontok
adása a tananyag esetleges újbóli áttanulmányozásához,
·
A
házi feladat kijelölése.
Ismétlő-rendszerező órákat alkalmazhatunk:
·
Az
egyes nagyobb témakörök befejezésekor, év közben (a kis témáknál erre nem jut
külön óra!),
·
Év
elején, amikor az előző évben tanult tananyagot tekintjük át (erre például az
informatika tárgy második évfolyamának megkezdésekor van szükség, a tanmenetben
biztosított órakeretben),
·
Év
végén, amikor az addig tanultakat tekintjük át (a tanmenetben biztosított
órakeretben),
·
A
több évfolyamon át oktatott tantárgyak záró évének végén (a tanmenetben
biztosított órakeretben).
Az ismétlés-rendszerezés történhet:
·
Feladatokon
keresztül, amikor a számításos vagy gondolkodtató feladatok kiadása és
megoldása révén elevenítjük fel mindazokat az ismereteket, amelyek a
feladatokhoz kapcsolódnak (például a „Táblázatkezelés” című témakör befejezése
után egy olyan összetett feladat megoldása révén, amelyhez használni kell az
Excel táblázatkezelő által biztosított fontosabb funkciókat),
·
Gyakorlati
alkalmazásokon keresztül, amikor a tanulókkal felsoroltatjuk a tananyag
lényeges fogalmait, szabályait, majd áttekintjük ezek gyakorlati alkalmazásait.
(például „Az informatika alapjai” című témakör lezárásakor),
·
A
tanult fogalmak, összefüggések, szabályok rendszerbe foglalásán keresztül. A
rendszerezést általában táblai vázlat készítésével segítjük elő. (például „Az
algoritmusok és adatok” című témakör lezárásakor),
·
Szakmai
tanulmányi kirándulás felhasználásával. Ilyenkor módunk van arra, hogy a tanult
ismereteknek a technológiai folyamatban való érvényesülését szemléltessük, és
ennek révén felhívjuk a tanulók figyelmét a tananyag összefüggéseire, súlyponti
részeire (például a 9. évfolyamon a „Könyvtárhasználat” című témakör oktatását
követően meglátogatunk egy olyan könyvtárat, ahol számítógépes katalógus
működik).
Az ismeretek megszilárdítását szolgáló foglalkozásokon alapvető célunk, hogy a tanulók teljesítsék a tantervi követelményeket. Az ismétlő-rendszerező foglalkozások jellemző módszere a közös problémamegoldás mellett a beszélgetés, a kérdezés. Éppen ezért nagy jelentősége van a tanári kérdések helyes megfogalmazásának, a kérdések logikai menete előzetes alapos megtervezésének, a tananyag súlyponti részei átgondolásának.
Bár a tanulók ismereteinek ellenőrzése és értékelése az oktatás egész folyamatában alapvető fontosságú, ez a tanórák nagy részénél csak másodlagos didaktikai feladatként érvényesülhet. így az oktatás gyakorlatában olyan óratípusra is szükség van, amelyet teljes egészében az ellenőrzésre és az értékelésre lehet fordítani. Az ellenőrző óra az ismétlő-rendszerező órákat követi. Feladata, hogy a tanár az osztály tudásáról minél több tanuló feleletén keresztül meggyőződhessen, és ezzel egyidejűleg a tanulók is értékelést kapjanak teljesítményükről.
Az ellenőrző óra általános menete, szerkezete a következő:
·
Az
óra tárgyának megnevezése,
·
A
tanulók ismereteinek, jártasságainak, készségeinek ellenőrzése, szóban vagy
írásban, egyénileg vagy csoportosan,
·
Szóban
történő ellenőrzésnél az osztály tudásának értékelése, tanácsadás a tanulás
módszereire, illetve a hiányok pótlására,
·
A
házi feladat kijelölése (az ellenőrzött anyaghoz vagy a következő óra anyagához
kapcsolódóan).
Az ellenőrző órákat alkalmazhatjuk az egyes nagyobb témakörök végén, az ismétlés-rendszerezés után, a téma időkeretének terhére. Alkalmazzuk az éves anyag tárgyalása után, az éves ismétlést-rendszerezést követően is, az év végi ismétlés-rendszerezés időkeretének terhére is.
Az ellenőrző órák válfajai a következők:
·
Az
ellenőrző óra egyik változatát a dolgozatíró és dolgozatjavító órakapcsolat
képezi. E két óra szoros összefüggésben van egymással. Míg a dolgozatírás során
a tanulók önálló, egyéni munkát végeznek, addig a dolgozatjavítás feladata az
egyéni és a kollektív teljesítmények részletes értékelése és elemzése.
Ilyenformán az ellenőrzés és értékelés két óra alatt valósul meg.
·
Az
ellenőrző óra másik változata a feleltető óra egyéni feleletek
meghallgatásával.
·
Az
ellenőrző óra további változata a feleltető óra az egész osztály bevonásával,
és végül egyéni teljesítmény-értékeléssel.
Megjegyezzük, hogy az informatika tantárgyban a tananyag sajátosságai miatt az ellenőrző órán a feladatlapok alkalmazása a leggyakoribb ellenőrzési forma, így az említett óraváltozatok „tiszta” formában ritkán érvényesülnek.
A kombinált órán a többi óratípustól eltérően nem
egy kiemelt didaktikai feladat megoldására törekszünk, hanem több, közel
egyenrangú feladat megvalósítására teszünk kísérletet.
A vegyes típusú óra általános menete, szerkezete a
következő:
·
A
házi feladat ellenőrzése, feleltetés,
·
Az
új anyag feldolgozása,
·
Az
új ismeretek megszilárdítása (elsődleges rögzítés),
·
Az
új ismeretek alkalmazása, gyakorlás,
·
Összefoglalás
·
A
házi feladat kijelölése.
Megjegyezzük, hogy az említett egyes szerkezeti
elemek esetlegesek, az óra feladatától függően szerepelnek.
Bár itt közel azonos fontosságú didaktikai feladatok
megoldásáról van szó, mégis az új anyag feldolgozása tekinthető az óra
súlyponti részének.
A kombinált típusú órafelépítés előnye, hogy rugalmas, változatos. Főként a szakmai elméleti tárgyaknál jellemző az alkalmazása.
Rendszeres, szinte kizárólagos felhasználása mindenesetre a tanári tervezőmunka átgondolatlanságára hívja fel a figyelmet. Vegyes óratípus betervezésekor a kivitelezés során gyakran lépnek fel indokolatlan arányeltolódások, mivel a tanár úgy érezheti, hogy nem kötik a többi óratípusra jellemző időarányok. A főleg a félév illetve az év vége előtti szokásos „osztályzathiány” esetében a vegyes típusú óra szerkezete egyoldalúan elbillenhet a feleltetés javára, formálissá változtatván az óra végi rendszerezést, összefoglalást.
Az informatika oktatásában számos szervezeti forma alkalmazható. Ezek közül a legfontosabbak az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer, a kabinetrendszer, a szakmai tanulmányi kirándulások, valamint az évközi és a nyári szakmai gyakorlatok.
E rendszer kiemelkedő szerepet tölt be az oktatás
szervezeti formái között.
Az osztályrendszer az intézmény megközelítően azonos
életkorú és fejlettségű tanulóit szervezi közösséggé az évfolyamon belül. Az
osztály ennek ellenére értelmi képességek és szorgalom szempontjából is
heterogén.
A tantárgyrendszerben az iskolai tananyagot a
képzési célnak megfelelően összefüggő egységekbe, tantárgyakká szervezve
sajátítják el a tanulók.
A tanórarendszer az oktatási folyamat
intézményesített és bevált szervezeti formája, amelyben a tanár a tantervi
anyagot a szekvenciálisan kapcsolódó tanórák sorrendjében dolgozza fel a
tanulókkal. A tanítási óra a tanítás időbeli alapegysége, ez általában 45 perc.
Az osztály- tantárgy- és tanórarendszer ugyanezen szervezeti forma különböző oldalait jelenti. Ez a rendszer alkotja az informatika oktatás alapját is, azzal a különbséggel, hogy a foglalkozásokat eszközigényességük miatt általában számítógép-kabinetben kell megtartani. Itt kell megjegyezni azt, hogy az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer eredeti formájában csak a kevéssé eszközigényes tantárgyak oktatására alkalmas.
Az oktatás tárgyi feltételeinek tervszerű
fejlesztése a legcélszerűbben a kabinetrendszerű szervezeti forma keretében
oldható meg. Itt olyan speciális tantermek létrehozásáról van szó, amelyek
felszerelése mindazokat az eszközöket tartalmazza, amelyek az adott (esetünkben
az informatika) tantárgy elsajátításához szükségesek.
Az informatika kabinet alapvető felszerelését a számítógép-labor jelenti, kiegészítve a tantervben felsorolt hardver és szoftver eszközök közül azokkal, amelyek az adott témakör feldolgozásához szükségesek. Ezeket korábban, az informatika-oktatás eszközrendszerével foglalkozó fejezetben már ismertettük.
A kabinetrendszer lényeges előnyei, hogy a
kialakított szaktantermi környezet motiváló hatású, a szükséges felszerelés
előkészítése nem vesz el időt sem az órákból, sem az óraközi szünetekből,
ugyanakkor a szaktantermi helycserék (a szünetben való kényszer- tanulói
„vándorlástól” eltekintve) változatosságot jelentenek a tanulók számára.
Ezek a tanítási órától eltérő szervezeti formában
lezajló foglalkozások teljes értékű tanulmányi munkának tekinthetők megfelelő
előkészítés és kivitelezés esetén. Lehetőséget nyújtanak a technológiai
folyamatok, berendezések valóságos környezetben való megfigyelésére, értékes
tapasztalatok szerzésére.
A szakmai tanulmányi kirándulások szervezése során
alaposan át kell gondolni (olyan több éves tárgy esetében, mint amilyen az
informatika, hosszabb távra is) hogy az ország mely nevezetes, a képzési cél
szempontjából érdekes létesítményét célszerű meglátogatni úgy, hogy az
illeszkedjék a tantervi anyag elsajátításához.
A szakmai tanulmányi kirándulások didaktikailag három fázisra bonthatók.
Ezek a fázisok a következők:
· Az előkészítés,
· A levezetés, és
· Az értékelés.
Az első fázisban a tanár meghatározza a kirándulás
célját, helyét és időpontját, valamint elkészíti a látogatás tervezetét. Ebben
felvázolja a kapcsolódó tananyagot, a megfigyelendő jelenségeket és az
időbeosztást. A kirándulás előtt a tanulókat is fel kell készítenie a szükséges
ismeretek felfrissítése révén.
A második fázisban a kirándulást az elkészített terv szerint bonyolítja le, ügyelve arra, hogy a tanulók ne merüljenek el a részletekben, hanem a teljes megfigyelendő technológiai folyamatot tanulmányozzák. Ehhez biztosítani kell a szükséges rendet és fegyelmet.
A harmadik fázisban kerül sor a kiránduláson
összegyűjtött tapasztalatok értékelésére. Erre általában külön tanórát célszerű
fordítani. Ekkor a tanár irányításával a tanulók megfogalmazzák a látogatás
során szerzett tapasztalataikat, majd elemzik és rendszerezik a látottakat. A
megszerzett ismeretek írásban, füzetben való rögzítéséről, feljegyzések, rajzok
készítésével gondoskodni kell.
A szakmai tanulmányi kirándulásra jó példa lehet az, amikor a „Dokumentumkészítés számítógéppel” című témakörhöz kapcsolódóan olyan újság nyomdáját látogatjuk meg, ahol a munka nem az iskolában szokásos IBM PC kompatibilis személyi számítógépeken, hanem például az Apple cég Macintosh márkajelű gépein folyik. A hardver és a szoftver különbözőségei értékes szakmai tapasztalatokhoz juttathatják a tanulókat.
A szakközépiskolai képzés jellegzetessége, hogy a
tananyag elsajátításához általában évközi és nyári szakmai gyakorlatokra van
szükség a megfelelő mennyiségű és minőségű gyakorlási és tapasztalatszerzési
lehetőség biztosítása érdekében.
Az évközi szakmai gyakorlatok általában a tanterv
által előírt időkeretben, órarendbe illesztve folynak le. Ezeken a
foglalkozásokon általában az elméleti órákon tanultak gyakorlati alkalmazását
sajátíthatják el a tanulók. Az évközi szakmai gyakorlatok órakeretében van mód
a szakképző intézmény székhelyén levő szakmai intézmények technológiai
folyamatainak, berendezéseinek tanulmányozására, ha ez a tananyag
elsajátításához szükséges.
Az informatika szakmacsoport tantervének jellegzetessége,
hogy a korábbi tantervektől eltérően nem tüntet fel külön elméleti és
gyakorlati óraszámokat. Ennek ellenére megállapítható, hogy a tananyag
eredményes elsajátítása érdekében mindenképpen szükség van arra, hogy a
tanulóknak évközi gyakorlási lehetőséget biztosítsunk. Erre a
számítógép-kabinetekben meghirdetett konzultációs jellegű, a kötelező órarenden
kívüli, tanári felügyelettel folyó foglalkozásokon nyílik lehetőség.
A nyári szakmai gyakorlatok hármas funkcióval
bírnak. A tanterv által előírt program szerinti megfigyelések végzése egyrészt
elősegíti az abban a tanévben tanultak megértését, elmélyítését, másrészt
tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít a következő évben sorra kerülő
elméleti anyag tanulásához, megértéséhez. E két említett funkció mellett a
nyári szakmai gyakorlatoknak még további, korrekciós funkciója is van, hiszen
módot ad az év közben hiányosan megtanultak kiegészítésére, elmélyítésére is. A
nyári szakmai gyakorlatok eredményessége a tapasztalatok szerint egyrészt az iskola
által előírt programon, másrészt azon múlik, hogy a fogadó intézmény tud-e
megfelelő szakembert biztosítani a tanulókkal való rendszeres foglalkozásra.
Az informatika szakmacsoport tanterve nyári szakmai gyakorlatokról nem tesz említést. Ennek oka lehet az, hogy a jelenlegi helyzetben a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy az amúgy is szabadságolásokkal terhelt nyári időszakban tanulókat fogadjanak. Ez persze az informatika oktatás esetében nem zárja ki azt, hogy a szükségesnek ítélt nyári tapasztalatszerzési lehetőséget a képző intézmény biztosítsa, megfelelő oktatói felügyelet mellett, a saját számítógép-kabinetjeiben.
Az oktatási folyamat szervezésében azonban a
munkaformák mellett még további differenciálás is lehetséges, attól függően,
hogy a tanár a tanítási-tanulási tevékenységbe a tanulók mekkora csoportját
kívánja bevonni. Ilyen értelemben beszélhetünk az oktatás munkaformáiról: a
frontális osztálymunkáról, a csoportmunkáról és az egyéni munkáról is.
A hagyományos osztályfoglalkozás differenciálása különösen a szakképzésben válik indokolttá, hiszen itt a tanítási órákon, a szakmai gyakorlatokon meghatározott szakmai munkatevékenységre kell felkészíteni a tanulókat. A szakmában való munkavégzés különböző helyzeteket állít a tanulók elé: ezért fontos, hogy mind a nagyobb közösségben végzendő, mind az egyéni, és mind a csoportmunkára való képességet ki lehessen alakítani bennük. E képességek kifejlesztésének fontos eszközei az oktatás különböző munkaformái: a frontális osztályfoglalkozás, a csoportmunka és az egyéni munka.
A frontális osztálymunka eredetileg az
osztályrendszerre, mint szervezeti formára alapozott munkaszervezési mód.
Egyaránt alkalmazható az osztálytermi foglalkozásokon, a szakmai kabinetekben,
az évközi és a nyári gyakorlatokon, valamint a szakmai kirándulásokon.
A jelenlegi pedagógiai gyakorlatban domináns
szerepet tölt be, mivel mutatós, változatos, didaktikailag a legjobban
kidolgozott, így a pedagógusoktól (különösen a pályakezdőktől) a legkevesebb
külön energia-ráfordítást igényli. Ugyanakkor nyilvánvaló fogyatékosságokkal is
rendelkezik, hiszen nem tudja figyelembe venni a különböző képességű,
fejlettségű, szorgalmú és munkatempójú tanulók közötti eltéréseket, vagyis a
közepesekhez méretezett átlaghoz igazodik.
Fogyatékosságai és előnyei ismeretében mégis a
közismereti és a szakmai elméleti tárgyak jellemző tanári irányítási formája.
Így az informatika tantárgy esetében is uralkodó óraszervezési formának
tekinthető. Ebben persze közrejátszik az is, hogy ez az új szakterület
módszertani útmutatókkal, feladatgyűjteményekkel, munkafüzetekkel, munka- és
feladatlapokkal nincsen ellátva. Emellett említésre érdemes az is, hogy a
különböző szoftverek kezelésének bemutatására nagyon alkalmas munkaforma.
Mindezek ellenére a frontális osztálymunka elsősorban a közösségben végzett tevékenység, a versenyszellem, a közösségi szellem erősítése miatt érdemes a figyelemre. A frontális osztálymunka során kibontakoztatható viták jelentős szerepet töltenek be a tanulók közéleti szereplésre, a különböző szakmai fórumokon való fellépésre való előkészítésében is.
A csoportmunka, a frontális osztálymunkához
hasonlóan a közös munkára alapozza előnyeit. Jellegzetes vonása, hogy a tanár
az osztály tanulóit kisebb, kb. 3-6 fős csoportokra bontja. A csoportok tagjai
közösen dolgoznak a kitűzött feladatok megoldásán.
Minden csoportnak olyan munkafeladatot kell kiadni,
amelyet munkamegosztással lehet csak eredményesen megoldani. Ha több csoport
kap azonos feladatot, akkor ezt (feltéve, hogy a nyugodt, elkülönített
munkavégzés lehetőségét biztosítani tudjuk), a versenyszellem erősítésére is
fel lehet használni.
A csoportokat vagy szociometriai felmérés alapján,
vagy a tanulók javaslataira építve célszerű kialakítani. A képességek szerint
homogén csoportok kialakítása általában célszerűtlen, mivel az egyes csoportok
munkatempójában jelentős különbségeket okoz, ez pedig fegyelmezési problémákhoz
vezet.
A tanár a csoport vezetőjével tartja fenn a
szükséges munkakapcsolatot. Neki adja ki a feladatot és a megoldásához
szükséges segédleteket, és neki kell beszámolnia a végzett munka eredményéről
is (ha nem szerepjátékról van szó).
A csoportmunka során a jó tanulók munkatempója
magával ragadhatja a többieket is. A közös munkatervhez való alkalmazkodás
munkafegyelemre nevelheti a közösséget (feltéve persze, hogy a tanulmányi
feladatok elvégzésében a csoport minden tagja egyaránt érdekelt).
A csoportmunkának az informatika oktatásában való
alkalmazását elsősorban a szükséges központi kiadású segédletek, munkalapok
hiánya akadályozza. Alkalmazásához így a pedagógus egyéni ötletességére, a
tananyag csoportmunkában való feldolgozhatóságának elemzésére van szükség.
Mivel ez a frontális osztálymunkához képest jelentős többlet-energia
ráfordításokat igényel, így csak ritkán fordul elő.
A jelentős mennyiségű tananyag feldolgozásának
kényszere sem kedvez e munkaforma elterjedésének. A csoportmunka ugyanis a
frontális osztálymunkánál több időt igényel. Mivel nagyon kevés az e téren
hasznosítható tapasztalat, ezért e munkaforma alkalmazását további (gondosan
előkészített) kísérletekkel kell megalapozni.
Az egyéni munka a munkaformák harmadik változatát képviseli. A tanulók itt az új anyag feldolgozását a saját munkatempójuknak megfelelően végzik. Az individualizált munka rendszerint feltételezi segédanyagok (programozott tananyagok, feladatlap, munkafüzet, feladatgyűjtemény, stb.) és segédeszközök (egyénileg hozzáférhető képmagnó, személyi számítógép, stb.) alkalmazását.
Az egyéni munkaforma nagy előnye, hogy a tanulók a
saját egyéni munkatempójuk szerint dolgozhatnak, és a tanár egyéni bánásmódot
alkalmazhat. Éppen ebben rejlik e munkaforma alkalmazásának nehézsége is,
hiszen gondosan kidolgozott programozott segédanyagokat kíván, ilyenek azonban
a szakképzés jelenlegi helyzetében nem állnak rendelkezésre. Alkalmazása a
tanórákon főként az egyéni feladatmegoldásnál, vagy az otthoni tanulás
keretében képzelhető el a tanulónak az órán készített feljegyzései és a
tankönyv alapján. Ez azonban nem tekinthető igazi egyéni munkának, hiszen ahhoz
oktatóprogramokra, programozott tankönyvekre, oktató videó anyagokra volna
szükség.
Az individualizált oktatás kevésbé tanári
energia-ráfordítás igényes jól kidolgozott segédanyagok esetén, mint a
csoportmunka. Megjegyzendő viszont, hogy éppen ez a sajátossága csábíthatja a
pedagógusokat felületességre, az órák felkészületlenül való megtartására.
1.
Mi
a tanórák tipizálásának alapja?
2.
Ismertesse
az új ismereteket feldolgozó óra szerkezetét!
3.
Ismertesse
az új ismereteket feldolgozó óra leggyakoribb változatait!
4.
Ismertesse
az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra szerkezetét!
5.
Ismertesse
a gyakorló órák változatait!
6.
Ismertesse
az ismereteket megszilárdító óra szerkezetét!
7.
Ismertesse
az ismétlő-rendszerező órák változatait!
8.
Ismertesse
az ismétlés-rendszerezés lehetséges módozatait!
9.
Ismertesse
az ellenőrző óra szerkezetét!
10.
Ismertesse
az ellenőrző órák válfajait!
11.
Ismertesse
a vegyes típusú óra szerkezetét!
12.
Melyek
a kombinált óratípus előnyös és hátrányos oldalai?
13.
Melyek
az informatika oktatásában alkalmazott fontosabb szervezeti formák?
14.
Melyek
a kabinetrendszer előnyös és hátrányos oldalai?
15.
Melyek
a tanulmányi kirándulások didaktikai fázisai?
16.
Milyen
munkaformák alkalmazhatók az informatika oktatásában?