7. AZ INFORMATIKA TANTÁRGY OKTATÁSÁNAK SZERVEZETI KÉRDÉSEI

7.1 Óratípusok

7.1.1 Az új ismereteket feldolgozó óra

7.1.2 Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra

7.1.3 Az ismereteket megszilárdító óra

7.1.4 Az ellenőrző óra

7.1.5 A vegyes típusú óra

7.2 Szervezeti formák

7.2.1 Az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer

7.2.2 A kabinetrendszerű (szaktantermi) szervezeti forma

7.2.3 A szakmai tanulmányi kirándulások

7.2.4 Az évközi és a nyári szakmai gyakorlatok

7.3 Munkaformák

7.3.1 A frontális osztálymunka

7.3.2 A csoportmunka

7.3.3 Az egyéni munka

FELADATOK

 

7. AZ INFORMATIKA TANTÁRGY OKTATÁSÁNAK SZERVEZETI KÉRDÉSEI

 

Az oktatási folyamat irányítása szempontjából igen fontos feladat a tanulók munkájának megszervezése. Ezek a szervezési vonatkozások nem a tanítás-tanulás tartalmi, hanem a formai oldalát jellemzik.

 

 

7.1 Óratípusok

 

Az oktatási folyamatban alkalmazott szervezeti formák legfontosabb komponense a tanítási óra. Tekintettel arra, hogy ugyanakkor az ismeret-elsajátítás alapegysége a témakör, így a tanár és a tanulók munkáját is csak témaköri méretekben lehet megfelelően elemezni és értékelni. Ezért a továbbiakban nem gondolkodhatunk elkülönült tanítási órákban, mint „iskolai” munkaalkalmakban, hanem a tanítási órák rendszerét, a témán belüli egymás utáni szekvenciáját kell figyelembe vennünk a tanítási órák felépítésénél.

 

A tanítási órák felosztásának, tipizálásának alapjául a didaktikai irodalomban az oktatási folyamat szerkezeti egységei, alapvető mozzanatai szolgálnak. Ennek megfelelően a felosztás elsődleges szempontja az a fő didaktikai feladat, amelyet a vizsgált témakör adott óráján megoldani kívánunk.

 

A tanórák típusai így a következők lehetnek:

 

1.      Az új ismereteket feldolgozó óra,

2.      Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra,

3.      Az ismereteket megszilárdító (ismétlő, rendszerező) óra,

4.      Az ellenőrző óra.

 

Ez a felosztás persze nem jelenti azt, hogy a tanítási gyakorlatban csak ilyen „tiszta” típusok léteznének. Ha ezek bármilyen részleges kombinációja is megvalósul egy tanórán, akkor

 

5.      A vegyes típusú (kombinált) óráról

 

szokás beszélni.

 

Emellett az elvi - de semmiképpen sem merev - osztályozás mellett a pedagógus szabadságát sokféle óramodell, változat alkalmazása biztosíthatja. Annyi variációt alkothatunk, amennyit az oktatás alapvető munkaformái, az említett óratípusok és a megfelelően változtatott módszerek együtteséből ki lehet választani.

 

Az informatika oktatás óratípusait emellett jelentős mértékben befolyásolja az a tény, hogy a tanórák számítógép-kabinetben vannak, és így eleve különböznek a hagyományos osztályteremben megtartott óráktól. A gépek jelentős helyet foglalnak el a tanulói munkaasztalokon, zúgnak, a monitorok takarják a tanulók elől a tábla alsó részét, stb.

 

Bár a tanórát alapvetően meghatározza az ott megoldandó didaktikai fő feladat, de az óratípuson belüli, tartalmi okokból adódó eltérések, a különböző metodikai megoldások sokféle óramodellt, változatot eredményezhetnek. Az órák tipizálása semmiképpen sem jelentheti „órasablonok” alkalmazását.

 

Amikor óratípusokról beszélünk, akkor általában arra a didaktikai feladatra gondolunk, amelyik domináns szerepet tölt be az órán. Másképpen fogalmazva, az óra típusát az dönti el, hogy van-e a tervezett vagy a megvalósított didaktikai feladatok között az időarányok alapján kiemelt feladat, vagy ezek a feladatok közel egyenrangúak. Ez utóbbi esetben lehet vegyes típusú óráról beszélni.

 

Az eddigiekből láthatóan az óra típusa részben a pedagógiai tervezéskor, részben a gyakorlati tanítás során dől el. Ez utóbbi úgy értendő, hogy az előzetesen eltervezettektől a pedagógus indokolt esetben eltérhet (például nagyfokú alkalmazásbeli zavarok esetén nem halad tovább a tananyagban).

 

Az óra típusának megtervezésekor a tantervi téma feldolgozásához megoldandó didaktikai feladatokból indulunk ki. A tematikus terv a tantervi témának a tanmenetnél részletesebb megtervezésére szolgál, módot ad a didaktikai feladatok és ezzel összefüggésben az óratípusok meghatározására is. Mivel a jelenlegi iskolai gyakorlatban a tanárok csak tanmenetet készítenek (a tematikus terv és óravázlat készítése nem kötelező), ezért a megoldandó didaktikai feladatok átgondolása a tanárra van bízva.

 

7.1.1 Az új ismereteket feldolgozó óra

 

Az új ismeretek feldolgozására szánt óra alapvető feladata az ismeretnyújtás, új fogalmak, szabályok, törvényszerűségek elsajátíttatása. Átlagosan az évi óraszám több mint a fele ebbe a típusba sorolható, mind a közismereti, mind a szakmai elméleti tárgyak vonatkozásában. Az új ismereteket feldolgozó órán a tényközlésen, elemzésen, általánosításon (fogalom- és szabályalkotás) túl az ismeretek megszilárdítása is helyet kaphat, e két utóbbi funkció persze alárendelt szerepet játszik.

 

Az új ismereteket feldolgozó óra általános menete, szerkezete a következő:

 

·        Az óra tárgyának megjelölése, (esetleg utalás a feldolgozás módjára is),

·        Az új anyag feldolgozása,

·        A legfontosabb részek összefoglalása, rögzítése,

·        A gyakorlati alkalmazás (ha szükséges),

·        A házi feladat kijelölése.

 

Az új ismereteket feldolgozó órán a tanár egyik fő feladata a fogalmak kialakítása. Az informatika tárgy oktatása során általában nemcsak a fogalom tartalmát, hanem a terjedelmét is ki kell fejteni (gondoljunk például „Az informatika alapjai” című témakörben az információ fogalmára, típusaira). A tantárgy jellemző sajátossága ezek szerint, hogy nemcsak a fogalom tartalmazta lényeges jegyeket, hanem az ahhoz tartozó logikai felosztást is oktatni kell.

 

Az új ismereteket feldolgozó óra leggyakoribb változatai a következők:

 

·        A „bevezető” óra szerepe az, hogy előkészítsük a tanulókat egy új tantárgy vagy egy új témakör feldolgozására az érdeklődés felkeltésével. Például „Az informatika alapjai” című témakörben az informatika kialakulásával, fejlődésével foglalkozó óra bevezetheti az informatika tantárgyat is és a vonatkozó témakört is.

 

·        Az órán az új ismeretanyag feldolgozása dominál, az alkalmazásra csak utalás történik. Általában valamely tantárgy vagy témakör első néhány órája ilyen típusú. Az előbb említett témakörben ilyen órák az információ fogalmával, az információ vizsgálatának szempontjaival, az információ mérésével, egységeivel, stb. foglalkozó órák.

 

·        Az órán új ismereteket dolgozunk fel, de az óra elején a bevezetőben ellenőrzést alkalmazunk. Az új ismereteket feldolgozó órák legnagyobb része ilyen szerkezetű. Az ellenőrzés az írásbeli vagy szóbeli házi feladatra irányul, és legfeljebb 15 percig tart. Az előbb említett témakörben ilyen lehet az információtovábbítás modelljével foglalkozó óra, az óra elején számon kérhetjük az addig tanult informatikai alapfogalmakat (információ, hír, adat, kód, stb.).

 

·        Az órán a szükséges rövid ismétlés-rendszerezés után új ismereteket dolgozunk fel. Általában akkor alkalmazott változat, ha az új anyag szorosan kapcsolódik a korábban tanultakhoz. Ilyen például 10. évfolyamon a „Dokumentumkészítés számítógéppel” című témakörben a multimédia prezentáció tárgyalása, hiszen itt szükség van a korábban az általános iskolában fizikából tanult elemi színtani előismeretek felelevenítésére.

 

7.1.2 Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra

 

Ennek az óratípusnak a fő feladata az alkalmazás, a gyakorlás. A tanulók jártasságainak, készségeinek kialakítása az ismeretek tudatos alkalmazását követeli meg. Az ismeretek tudatos, önálló alkalmazásához pedig csak sok gyakorlás révén lehet eljutni.

 

Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra általános menete, szerkezete a következő:

 

·        A házi feladat ellenőrzése,

·        Az óra tárgyának megjelölése, motiváció,

·        A szükséges ismeretek felidézése, ismétlése,

·        A közösen végzett gyakorlás (próbagyakorlatok),

·        Az önálló tanulói gyakorlás (esetleges előzetes közös megbeszélés alapján),

·        Az elvégzett munka ellenőrzése és értékelése,

·        A házi feladatok kijelölése.

 

Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez az általános szerkezet sem tekinthető merev sablonnak, hiszen az adott pedagógiai szituációtól függően hol a közösen végzett gyakorlás, hol a tanulók önálló feladatmegoldása kerül előtérbe, vagy esetleg csak ezek egyike fordul elő.

 

Az ismeretek alkalmazására szolgáló órák jellegzetes eleme a próbagyakorlatok megoldása. Ekkor a tanult szabály, törvényszerűség alkalmazását illusztráló feladatot oldunk meg. Ennek kettős célja lehet: egyrészt a szabály, törvényszerűség alkalmazási módjának bemutatása, másrészt a tanulók tudásának (vagy annak esetleges hiányosságainak) felmérése. A próbagyakorlatok jellegzetes formái figyelhetők meg például a „Táblázatkezelés” vagy a „Dokumentumkészítés számítógéppel” témakörök tanítása során, hiszen az oktatott Excel vagy Word programcsomagok valamennyi fontosabb funkciójának használatára mintapéldát célszerű bemutatnunk a tanulók számára.

 

A gyakorló órák változatai a következők:

 

·        A gyakorlati alkalmazások bemutatására szolgáló órák, ahol a szükséges elméleti ismeretek felelevenítése után mutatjuk be azoknak a gyakorlatban való érvényesülését. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak a szakmai tanulmányi kirándulások és az évközi, a számítógép-kabinetben végzett gyakorlatok. Ilyen típusú órák keretében dolgozhatók fel például a már említett „Multimédia” című témakörben az alkalmazási területek.

 

·        A gyakorlati munkavégzés során előforduló tipikus számítások, programozási és szoftverkezelési feladatok elvégzésére szolgáló órák. Mivel a közismereti tárgyaktól eltérően központi kiadású feladatgyűjtemények nem állnak rendelkezésre, így csak a tanár által elkészített feladatokkal vagy a számítástechnikai kiadók által megjelentetett szakkönyvekből (ilyen például a Quick BASIC és a Turbo Pascal programozási feladatgyűjtemény, a Word for Windows szövegszerkesztőhöz írt feladatgyűjtemény, az ECDL példatár, stb.) vett feladatokkal dolgozhatunk. Ezeken a gyakorlatokon nagy jelentősége van a közösen végzett feladatmegoldásnak.

 

·        A gyakorlati munkavégzésnél használt különböző eszközök, berendezések kezelésének elsajátíttatására szolgáló gyakorlatok. Ide sorolható például a különböző számítógép-perifériák kezelése is. E gyakorlatok a számítógép-kabinetben elhelyezett eszközökkel és dokumentációjukkal eredményesen elvégezhetők. Itt nagy jelentősége van a megfelelő tanári útmutatásnak, a minták bemutatásának, illetve a balesetveszélyre vonatkozó munkavédelmi oktatásnak (például az üzemmeleg állapotban levő mátrixnyomtató nyomtatófeje forró, ezért balesetveszélyes a megérintése). Az egyes eszközök kezelésével kapcsolatban fel kell hívni a tanulók figyelmét azokra az esetekre, amikor a bekapcsolási sorrendeknek jelentősége van (például a számítógép és perifériái esetében), és ismertetni kell velük az esetleges szakszerűtlen beavatkozás következményeit (például az áram alatt levő nyomtató nyomtatófejének kézzel való mozgatása károsíthatja a nyomtató mechanizmust).

 

7.1.3 Az ismereteket megszilárdító óra

 

Az óratípus feladata a tananyag összefüggéseinek, logikai szerkezetének feltárása. Ez ismétléssel, rendszerezéssel érhető el.

 

Az ismétlő-rendszerező óra általános menete, szerkezete a következő:

 

·        Rövid számonkérés (esetleges),

·        Az óra tárgyának megjelölése, motiválás,

·        Az ismétlés-rendszerezés megvalósítása,

·        Tanári összefoglalás és értékelés,

·        Az osztály munkájának értékelése,

·        Szempontok adása a tananyag esetleges újbóli áttanulmányozásához,

·        A házi feladat kijelölése.

 

Ismétlő-rendszerező órákat alkalmazhatunk:

 

·        Az egyes nagyobb témakörök befejezésekor, év közben (a kis témáknál erre nem jut külön óra!),

·        Év elején, amikor az előző évben tanult tananyagot tekintjük át (erre például az informatika tárgy második évfolyamának megkezdésekor van szükség, a tanmenetben biztosított órakeretben),

·        Év végén, amikor az addig tanultakat tekintjük át (a tanmenetben biztosított órakeretben),

·        A több évfolyamon át oktatott tantárgyak záró évének végén (a tanmenetben biztosított órakeretben).

 

Az ismétlés-rendszerezés történhet:

 

·        Feladatokon keresztül, amikor a számításos vagy gondolkodtató feladatok kiadása és megoldása révén elevenítjük fel mindazokat az ismereteket, amelyek a feladatokhoz kapcsolódnak (például a „Táblázatkezelés” című témakör befejezése után egy olyan összetett feladat megoldása révén, amelyhez használni kell az Excel táblázatkezelő által biztosított fontosabb funkciókat),

 

·        Gyakorlati alkalmazásokon keresztül, amikor a tanulókkal felsoroltatjuk a tananyag lényeges fogalmait, szabályait, majd áttekintjük ezek gyakorlati alkalmazásait. (például „Az informatika alapjai” című témakör lezárásakor),

 

·        A tanult fogalmak, összefüggések, szabályok rendszerbe foglalásán keresztül. A rendszerezést általában táblai vázlat készítésével segítjük elő. (például „Az algoritmusok és adatok” című témakör lezárásakor),

 

·        Szakmai tanulmányi kirándulás felhasználásával. Ilyenkor módunk van arra, hogy a tanult ismereteknek a technológiai folyamatban való érvényesülését szemléltessük, és ennek révén felhívjuk a tanulók figyelmét a tananyag összefüggéseire, súlyponti részeire (például a 9. évfolyamon a „Könyvtárhasználat” című témakör oktatását követően meglátogatunk egy olyan könyvtárat, ahol számítógépes katalógus működik).

 

Az ismeretek megszilárdítását szolgáló foglalkozásokon alapvető célunk, hogy a tanulók teljesítsék a tantervi követelményeket. Az ismétlő-rendszerező foglalkozások jellemző módszere a közös problémamegoldás mellett a beszélgetés, a kérdezés. Éppen ezért nagy jelentősége van a tanári kérdések helyes megfogalmazásának, a kérdések logikai menete előzetes alapos megtervezésének, a tananyag súlyponti részei átgondolásának.

 

7.1.4 Az ellenőrző óra

 

Bár a tanulók ismereteinek ellenőrzése és értékelése az oktatás egész folyamatában alapvető fontosságú, ez a tanórák nagy részénél csak másodlagos didaktikai feladatként érvényesülhet. így az oktatás gyakorlatában olyan óratípusra is szükség van, amelyet teljes egészében az ellenőrzésre és az értékelésre lehet fordítani. Az ellenőrző óra az ismétlő-rendszerező órákat követi. Feladata, hogy a tanár az osztály tudásáról minél több tanuló feleletén keresztül meggyőződhessen, és ezzel egyidejűleg a tanulók is értékelést kapjanak teljesítményükről.

 

Az ellenőrző óra általános menete, szerkezete a következő:

 

·        Az óra tárgyának megnevezése,

·        A tanulók ismereteinek, jártasságainak, készségeinek ellenőrzése, szóban vagy írásban, egyénileg vagy csoportosan,

·        Szóban történő ellenőrzésnél az osztály tudásának értékelése, tanácsadás a tanulás módszereire, illetve a hiányok pótlására,

·        A házi feladat kijelölése (az ellenőrzött anyaghoz vagy a következő óra anyagához kapcsolódóan).

 

Az ellenőrző órákat alkalmazhatjuk az egyes nagyobb témakörök végén, az ismétlés-rendszerezés után, a téma időkeretének terhére. Alkalmazzuk az éves anyag tárgyalása után, az éves ismétlést-rendszerezést követően is, az év végi ismétlés-rendszerezés időkeretének terhére is.

 

Az ellenőrző órák válfajai a következők:

 

·        Az ellenőrző óra egyik változatát a dolgozatíró és dolgozatjavító órakapcsolat képezi. E két óra szoros összefüggésben van egymással. Míg a dolgozatírás során a tanulók önálló, egyéni munkát végeznek, addig a dolgozatjavítás feladata az egyéni és a kollektív teljesítmények részletes értékelése és elemzése. Ilyenformán az ellenőrzés és értékelés két óra alatt valósul meg.

 

·        Az ellenőrző óra másik változata a feleltető óra egyéni feleletek meghallgatásával.

 

·        Az ellenőrző óra további változata a feleltető óra az egész osztály bevonásával, és végül egyéni teljesítmény-értékeléssel.

 

Megjegyezzük, hogy az informatika tantárgyban a tananyag sajátosságai miatt az ellenőrző órán a feladatlapok alkalmazása a leggyakoribb ellenőrzési forma, így az említett óraváltozatok „tiszta” formában ritkán érvényesülnek.

 

7.1.5 A vegyes típusú óra

 

A kombinált órán a többi óratípustól eltérően nem egy kiemelt didaktikai feladat megoldására törekszünk, hanem több, közel egyenrangú feladat megvalósítására teszünk kísérletet.

 

A vegyes típusú óra általános menete, szerkezete a következő:

 

·        A házi feladat ellenőrzése, feleltetés,

·        Az új anyag feldolgozása,

·        Az új ismeretek megszilárdítása (elsődleges rögzítés),

·        Az új ismeretek alkalmazása, gyakorlás,

·        Összefoglalás

·        A házi feladat kijelölése.

 

Megjegyezzük, hogy az említett egyes szerkezeti elemek esetlegesek, az óra feladatától függően szerepelnek.

 

Bár itt közel azonos fontosságú didaktikai feladatok megoldásáról van szó, mégis az új anyag feldolgozása tekinthető az óra súlyponti részének.

 

A kombinált típusú órafelépítés előnye, hogy rugalmas, változatos. Főként a szakmai elméleti tárgyaknál jellemző az alkalmazása.

 

Rendszeres, szinte kizárólagos felhasználása mindenesetre a tanári tervezőmunka átgondolatlanságára hívja fel a figyelmet. Vegyes óratípus betervezésekor a kivitelezés során gyakran lépnek fel indokolatlan arányeltolódások, mivel a tanár úgy érezheti, hogy nem kötik a többi óratípusra jellemző időarányok. A főleg a félév illetve az év vége előtti szokásos „osztályzathiány” esetében a vegyes típusú óra szerkezete egyoldalúan elbillenhet a feleltetés javára, formálissá változtatván az óra végi rendszerezést, összefoglalást.

 

 

7.2 Szervezeti formák

 

 

Az informatika oktatásában számos szervezeti forma alkalmazható. Ezek közül a legfontosabbak az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer, a kabinetrendszer, a szakmai tanulmányi kirándulások, valamint az évközi és a nyári szakmai gyakorlatok.

 

7.2.1 Az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer

 

E rendszer kiemelkedő szerepet tölt be az oktatás szervezeti formái között.

 

Az osztályrendszer az intézmény megközelítően azonos életkorú és fejlettségű tanulóit szervezi közösséggé az évfolyamon belül. Az osztály ennek ellenére értelmi képességek és szorgalom szempontjából is heterogén.

 

A tantárgyrendszerben az iskolai tananyagot a képzési célnak megfelelően összefüggő egységekbe, tantárgyakká szervezve sajátítják el a tanulók.

 

A tanórarendszer az oktatási folyamat intézményesített és bevált szervezeti formája, amelyben a tanár a tantervi anyagot a szekvenciálisan kapcsolódó tanórák sorrendjében dolgozza fel a tanulókkal. A tanítási óra a tanítás időbeli alapegysége, ez általában 45 perc.

 

Az osztály- tantárgy- és tanórarendszer ugyanezen szervezeti forma különböző oldalait jelenti. Ez a rendszer alkotja az informatika oktatás alapját is, azzal a különbséggel, hogy a foglalkozásokat eszközigényességük miatt általában számítógép-kabinetben kell megtartani. Itt kell megjegyezni azt, hogy az osztály-, tantárgy- és tanórarendszer eredeti formájában csak a kevéssé eszközigényes tantárgyak oktatására alkalmas.

 

7.2.2 A kabinetrendszerű (szaktantermi) szervezeti forma

 

Az oktatás tárgyi feltételeinek tervszerű fejlesztése a legcélszerűbben a kabinetrendszerű szervezeti forma keretében oldható meg. Itt olyan speciális tantermek létrehozásáról van szó, amelyek felszerelése mindazokat az eszközöket tartalmazza, amelyek az adott (esetünkben az informatika) tantárgy elsajátításához szükségesek.

 

Az informatika kabinet alapvető felszerelését a számítógép-labor jelenti, kiegészítve a tantervben felsorolt hardver és szoftver eszközök közül azokkal, amelyek az adott témakör feldolgozásához szükségesek. Ezeket korábban, az informatika-oktatás eszközrendszerével foglalkozó fejezetben már ismertettük.

 

A kabinetrendszer lényeges előnyei, hogy a kialakított szaktantermi környezet motiváló hatású, a szükséges felszerelés előkészítése nem vesz el időt sem az órákból, sem az óraközi szünetekből, ugyanakkor a szaktantermi helycserék (a szünetben való kényszer- tanulói „vándorlástól” eltekintve) változatosságot jelentenek a tanulók számára.

 

7.2.3 A szakmai tanulmányi kirándulások

 

Ezek a tanítási órától eltérő szervezeti formában lezajló foglalkozások teljes értékű tanulmányi munkának tekinthetők megfelelő előkészítés és kivitelezés esetén. Lehetőséget nyújtanak a technológiai folyamatok, berendezések valóságos környezetben való megfigyelésére, értékes tapasztalatok szerzésére.

 

A szakmai tanulmányi kirándulások szervezése során alaposan át kell gondolni (olyan több éves tárgy esetében, mint amilyen az informatika, hosszabb távra is) hogy az ország mely nevezetes, a képzési cél szempontjából érdekes létesítményét célszerű meglátogatni úgy, hogy az illeszkedjék a tantervi anyag elsajátításához.

 

A szakmai tanulmányi kirándulások didaktikailag három fázisra bonthatók.

 

Ezek a fázisok a következők:

 

·        Az előkészítés,

·        A levezetés, és

·        Az értékelés.

 

Az első fázisban a tanár meghatározza a kirándulás célját, helyét és időpontját, valamint elkészíti a látogatás tervezetét. Ebben felvázolja a kapcsolódó tananyagot, a megfigyelendő jelenségeket és az időbeosztást. A kirándulás előtt a tanulókat is fel kell készítenie a szükséges ismeretek felfrissítése révén.

 

A második fázisban a kirándulást az elkészített terv szerint bonyolítja le, ügyelve arra, hogy a tanulók ne merüljenek el a részletekben, hanem a teljes megfigyelendő technológiai folyamatot tanulmányozzák. Ehhez biztosítani kell a szükséges rendet és fegyelmet.

 

A harmadik fázisban kerül sor a kiránduláson összegyűjtött tapasztalatok értékelésére. Erre általában külön tanórát célszerű fordítani. Ekkor a tanár irányításával a tanulók megfogalmazzák a látogatás során szerzett tapasztalataikat, majd elemzik és rendszerezik a látottakat. A megszerzett ismeretek írásban, füzetben való rögzítéséről, feljegyzések, rajzok készítésével gondoskodni kell.

 

A szakmai tanulmányi kirándulásra jó példa lehet az, amikor a „Dokumentumkészítés számítógéppel” című témakörhöz kapcsolódóan olyan újság nyomdáját látogatjuk meg, ahol a munka nem az iskolában szokásos IBM PC kompatibilis személyi számítógépeken, hanem például az Apple cég Macintosh márkajelű gépein folyik. A hardver és a szoftver különbözőségei értékes szakmai tapasztalatokhoz juttathatják a tanulókat.

 

7.2.4 Az évközi és a nyári szakmai gyakorlatok

 

A szakközépiskolai képzés jellegzetessége, hogy a tananyag elsajátításához általában évközi és nyári szakmai gyakorlatokra van szükség a megfelelő mennyiségű és minőségű gyakorlási és tapasztalatszerzési lehetőség biztosítása érdekében.

 

Az évközi szakmai gyakorlatok általában a tanterv által előírt időkeretben, órarendbe illesztve folynak le. Ezeken a foglalkozásokon általában az elméleti órákon tanultak gyakorlati alkalmazását sajátíthatják el a tanulók. Az évközi szakmai gyakorlatok órakeretében van mód a szakképző intézmény székhelyén levő szakmai intézmények technológiai folyamatainak, berendezéseinek tanulmányozására, ha ez a tananyag elsajátításához szükséges.

 

Az informatika szakmacsoport tantervének jellegzetessége, hogy a korábbi tantervektől eltérően nem tüntet fel külön elméleti és gyakorlati óraszámokat. Ennek ellenére megállapítható, hogy a tananyag eredményes elsajátítása érdekében mindenképpen szükség van arra, hogy a tanulóknak évközi gyakorlási lehetőséget biztosítsunk. Erre a számítógép-kabinetekben meghirdetett konzultációs jellegű, a kötelező órarenden kívüli, tanári felügyelettel folyó foglalkozásokon nyílik lehetőség.

 

A nyári szakmai gyakorlatok hármas funkcióval bírnak. A tanterv által előírt program szerinti megfigyelések végzése egyrészt elősegíti az abban a tanévben tanultak megértését, elmélyítését, másrészt tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít a következő évben sorra kerülő elméleti anyag tanulásához, megértéséhez. E két említett funkció mellett a nyári szakmai gyakorlatoknak még további, korrekciós funkciója is van, hiszen módot ad az év közben hiányosan megtanultak kiegészítésére, elmélyítésére is. A nyári szakmai gyakorlatok eredményessége a tapasztalatok szerint egyrészt az iskola által előírt programon, másrészt azon múlik, hogy a fogadó intézmény tud-e megfelelő szakembert biztosítani a tanulókkal való rendszeres foglalkozásra.

 

Az informatika szakmacsoport tanterve nyári szakmai gyakorlatokról nem tesz említést. Ennek oka lehet az, hogy a jelenlegi helyzetben a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy az amúgy is szabadságolásokkal terhelt nyári időszakban tanulókat fogadjanak. Ez persze az informatika oktatás esetében nem zárja ki azt, hogy a szükségesnek ítélt nyári tapasztalatszerzési lehetőséget a képző intézmény biztosítsa, megfelelő oktatói felügyelet mellett, a saját számítógép-kabinetjeiben.

 

 

7.3 Munkaformák

 

Az oktatási folyamat szervezésében azonban a munkaformák mellett még további differenciálás is lehetséges, attól függően, hogy a tanár a tanítási-tanulási tevékenységbe a tanulók mekkora csoportját kívánja bevonni. Ilyen értelemben beszélhetünk az oktatás munkaformáiról: a frontális osztálymunkáról, a csoportmunkáról és az egyéni munkáról is.

 

A hagyományos osztályfoglalkozás differenciálása különösen a szakképzésben válik indokolttá, hiszen itt a tanítási órákon, a szakmai gyakorlatokon meghatározott szakmai munkatevékenységre kell felkészíteni a tanulókat. A szakmában való munkavégzés különböző helyzeteket állít a tanulók elé: ezért fontos, hogy mind a nagyobb közösségben végzendő, mind az egyéni, és mind a csoportmunkára való képességet ki lehessen alakítani bennük. E képességek kifejlesztésének fontos eszközei az oktatás különböző munkaformái: a frontális osztályfoglalkozás, a csoportmunka és az egyéni munka.

 

7.3.1 A frontális osztálymunka

 

A frontális osztálymunka eredetileg az osztályrendszerre, mint szervezeti formára alapozott munkaszervezési mód. Egyaránt alkalmazható az osztálytermi foglalkozásokon, a szakmai kabinetekben, az évközi és a nyári gyakorlatokon, valamint a szakmai kirándulásokon.

 

A jelenlegi pedagógiai gyakorlatban domináns szerepet tölt be, mivel mutatós, változatos, didaktikailag a legjobban kidolgozott, így a pedagógusoktól (különösen a pályakezdőktől) a legkevesebb külön energia-ráfordítást igényli. Ugyanakkor nyilvánvaló fogyatékosságokkal is rendelkezik, hiszen nem tudja figyelembe venni a különböző képességű, fejlettségű, szorgalmú és munkatempójú tanulók közötti eltéréseket, vagyis a közepesekhez méretezett átlaghoz igazodik.

 

Fogyatékosságai és előnyei ismeretében mégis a közismereti és a szakmai elméleti tárgyak jellemző tanári irányítási formája. Így az informatika tantárgy esetében is uralkodó óraszervezési formának tekinthető. Ebben persze közrejátszik az is, hogy ez az új szakterület módszertani útmutatókkal, feladatgyűjteményekkel, munkafüzetekkel, munka- és feladatlapokkal nincsen ellátva. Emellett említésre érdemes az is, hogy a különböző szoftverek kezelésének bemutatására nagyon alkalmas munkaforma.

 

Mindezek ellenére a frontális osztálymunka elsősorban a közösségben végzett tevékenység, a versenyszellem, a közösségi szellem erősítése miatt érdemes a figyelemre. A frontális osztálymunka során kibontakoztatható viták jelentős szerepet töltenek be a tanulók közéleti szereplésre, a különböző szakmai fórumokon való fellépésre való előkészítésében is.

 

7.3.2 A csoportmunka

 

A csoportmunka, a frontális osztálymunkához hasonlóan a közös munkára alapozza előnyeit. Jellegzetes vonása, hogy a tanár az osztály tanulóit kisebb, kb. 3-6 fős csoportokra bontja. A csoportok tagjai közösen dolgoznak a kitűzött feladatok megoldásán.

 

Minden csoportnak olyan munkafeladatot kell kiadni, amelyet munkamegosztással lehet csak eredményesen megoldani. Ha több csoport kap azonos feladatot, akkor ezt (feltéve, hogy a nyugodt, elkülönített munkavégzés lehetőségét biztosítani tudjuk), a versenyszellem erősítésére is fel lehet használni.

 

A csoportokat vagy szociometriai felmérés alapján, vagy a tanulók javaslataira építve célszerű kialakítani. A képességek szerint homogén csoportok kialakítása általában célszerűtlen, mivel az egyes csoportok munkatempójában jelentős különbségeket okoz, ez pedig fegyelmezési problémákhoz vezet.

 

A tanár a csoport vezetőjével tartja fenn a szükséges munkakapcsolatot. Neki adja ki a feladatot és a megoldásához szükséges segédleteket, és neki kell beszámolnia a végzett munka eredményéről is (ha nem szerepjátékról van szó).

 

A csoportmunka során a jó tanulók munkatempója magával ragadhatja a többieket is. A közös munkatervhez való alkalmazkodás munkafegyelemre nevelheti a közösséget (feltéve persze, hogy a tanulmányi feladatok elvégzésében a csoport minden tagja egyaránt érdekelt).

 

A csoportmunkának az informatika oktatásában való alkalmazását elsősorban a szükséges központi kiadású segédletek, munkalapok hiánya akadályozza. Alkalmazásához így a pedagógus egyéni ötletességére, a tananyag csoportmunkában való feldolgozhatóságának elemzésére van szükség. Mivel ez a frontális osztálymunkához képest jelentős többlet-energia ráfordításokat igényel, így csak ritkán fordul elő.

 

A jelentős mennyiségű tananyag feldolgozásának kényszere sem kedvez e munkaforma elterjedésének. A csoportmunka ugyanis a frontális osztálymunkánál több időt igényel. Mivel nagyon kevés az e téren hasznosítható tapasztalat, ezért e munkaforma alkalmazását további (gondosan előkészített) kísérletekkel kell megalapozni.

 

7.3.3 Az egyéni munka

 

Az egyéni munka a munkaformák harmadik változatát képviseli. A tanulók itt az új anyag feldolgozását a saját munkatempójuknak megfelelően végzik. Az individualizált munka rendszerint feltételezi segédanyagok (programozott tananyagok, feladatlap, munkafüzet, feladatgyűjtemény, stb.) és segédeszközök (egyénileg hozzáférhető képmagnó, személyi számítógép, stb.) alkalmazását.

 

Az egyéni munkaforma nagy előnye, hogy a tanulók a saját egyéni munkatempójuk szerint dolgozhatnak, és a tanár egyéni bánásmódot alkalmazhat. Éppen ebben rejlik e munkaforma alkalmazásának nehézsége is, hiszen gondosan kidolgozott programozott segédanyagokat kíván, ilyenek azonban a szakképzés jelenlegi helyzetében nem állnak rendelkezésre. Alkalmazása a tanórákon főként az egyéni feladatmegoldásnál, vagy az otthoni tanulás keretében képzelhető el a tanulónak az órán készített feljegyzései és a tankönyv alapján. Ez azonban nem tekinthető igazi egyéni munkának, hiszen ahhoz oktatóprogramokra, programozott tankönyvekre, oktató videó anyagokra volna szükség.

 

Az individualizált oktatás kevésbé tanári energia-ráfordítás igényes jól kidolgozott segédanyagok esetén, mint a csoportmunka. Megjegyzendő viszont, hogy éppen ez a sajátossága csábíthatja a pedagógusokat felületességre, az órák felkészületlenül való megtartására.

 


 

FELADATOK

 

 

1.      Mi a tanórák tipizálásának alapja?

 

2.      Ismertesse az új ismereteket feldolgozó óra szerkezetét!

 

3.      Ismertesse az új ismereteket feldolgozó óra leggyakoribb változatait!

 

4.      Ismertesse az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra szerkezetét!

 

5.      Ismertesse a gyakorló órák változatait!

 

6.      Ismertesse az ismereteket megszilárdító óra szerkezetét!

 

7.      Ismertesse az ismétlő-rendszerező órák változatait!

 

8.      Ismertesse az ismétlés-rendszerezés lehetséges módozatait!

 

9.      Ismertesse az ellenőrző óra szerkezetét!

 

10.  Ismertesse az ellenőrző órák válfajait!

 

11.  Ismertesse a vegyes típusú óra szerkezetét!

 

12.  Melyek a kombinált óratípus előnyös és hátrányos oldalai?

 

13.  Melyek az informatika oktatásában alkalmazott fontosabb szervezeti formák?

 

14.  Melyek a kabinetrendszer előnyös és hátrányos oldalai?

 

15.  Melyek a tanulmányi kirándulások didaktikai fázisai?

 

16.  Milyen munkaformák alkalmazhatók az informatika oktatásában?