1. BEVEZETÉS

 

 

 

Főiskolánkon a módszertani felkészítés a nappali tagozaton korábban (a 70-es évek közepétől kezdve) a közlekedésgépész műszaki pedagógusképzés céljait szolgálta. Az iskolarendszerű szakképzés területén a műszaki alaptárgyak (műszaki rajz, mechanika, anyagismeret és technológia) és a közlekedésgépészeti szaktárgyak (gépjármű-szerkezettan, gépjármű-villamosságtan), valamint a szakmai gyakorlatok oktatására készítette fel a hallgatókat. Emellett a 80-as évektől foglalkoztunk a vállalati oktatás módszertani kérdéseivel is. Az általános képzés területén ekkor egyedül a technika tárgy oktatásának módszertana szerepelt a kínálatban, választható tantárgyként.

 

A levelező tagozaton a pedagógusjelöltek szakmai előképzettségüktől függően tanulták a gépészeti, a vasútüzemi vagy a postaüzemi alap- és szaktárgyakat, illetve az ipari szakmai gyakorlatok oktatásának módszertanát.

 

A képzési profil a 90-es években megváltozott: a levelező képzés megszűnt, a nappali tagozaton pedig megindult az informatikus mérnöktanár-képzés. Ez egy új módszertan, az informatika oktatásának módszertana kidolgozását tette szükségessé.

 

„Az emberi erőforrások fejlesztése” világbanki projekt „A szakmai tanárképzés fejlesztése” című alprogramja keretében az együttműködő felsőoktatási intézmények 1994-ben kidolgozták az új rendszerű, kompetencia-alapú szakmai tanárképzés kerettantervét. E kerettanterv alapján készültek el az egyes felsőoktatási intézmények tantervei és tantárgyprogramjai. A módszertan tantárgyprogramok kialakítása során értelemszerűen figyelembe kellett venni a vonatkozó szakközépiskolai szakmacsoportok (gépész és informatikai) tantervének tartalmát. Jegyzetünk első kiadása is az informatika szakmacsoportos szakközépiskolák tantervét vette alapul 1995-ben.

 

A világbanki programban részt vevő szakközépiskolák tananyaga újszerű volt, a korábbi, meglehetősen eklektikus tartalmú, egységes tantervi koncepcióval nem rendelkező számítástechnika oktatástól lényeges eltéréseket mutatott. Ez a tény a módszertan-oktatás számára is komoly kihívást jelentett, hiszen a tanárjelölteket már ezekben az új típusú szakközépiskolákban való nevelőmunkára kellett felkészíteni.

 

A módszertan-oktatás e kihívásnak csak úgy tudott megfelelni, ha tartalmában megújul, figyelembe véve a megfelelő, új típusú szakközépiskolai szakmacsoportok tantárgyai oktatásának célját és feladatait, tananyagát, illetve eszközrendszerét.

 

A világbanki programban részt vevő szakközépiskolák „informatika” tantárgya teljesen új tárgynak volt tekinthető, így vele kapcsolatban oktatási tapasztalatok még alig halmozódtak fel. Bár korábban is oktattak már a szakközépiskolákban számítástechnikát, illetve elektronikát, az eltérő tantervi célok és a tartalmi különbözőségek miatt azok tanításának tapasztalati anyaga csak részben volt használható. Ebből következik az, hogy egy teljesen új módszertan létrehozására kellett kísérletet tennünk.

 

A világbanki program első üteme az első négy évfolyam tantervének elkészítését tűzte ki célul. A tantervek a Profil nevű oktatástervező szoftver formátumában készültek el 1993-94-ben. A tantervi követelményrendszert de Block taxonómiája alapján kellett volna megfogalmazni. A világbanki programiroda azonban nem tudta vagy nem is akarta elérni, hogy a tantervkészítésben korábban járatlan középiskolai tanárok megfelelő színvonalú tanterveket állítsanak össze. A tantervi követelményrendszer ennek következtében elnagyolt, nem elég szakszerű. Az érettségi utáni technikusképzés tanterveinek elkészítését eleve egy későbbi, második ütemre halasztották.

 

Mivel a tervezett második ütem indítása éveket késett, az iskolák egyénileg, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő számítástechnikai képesítések követelményei alapján készítették el a helyi tanterveiket és tanmeneteiket. Ennek következtében a „világbanki tanterv” napjainkra már a múlté, eredeti formájában már nem használják. Helyette - központi szabályozás hiányában - évről évre változó iskolai tanmenetekkel lehet találkozni.

 

Időközben, többszöri átdolgozás után 1995-ben megjelent a Nemzeti Alaptanterv (NAT). A NAT megfogalmazta az informatika elnevezésű műveltségi terület (számítástechnika, könyvtárhasználat) tananyagát, fejlesztési követelményeit és minimális követelményszintjét. Mivel a NAT nem határozott meg tantárgyakat, így az egyes iskolák tantervei továbbra sem közeledtek egymáshoz.

 

Magyarország 1997-ben csatlakozott az Európai Unió által támogatott ECDL (European Computer Driver Licence) mozgalomhoz. Az ECDL jogosítvány megszerzése fokozatosan divattá vált. Az iskolák a beiskolázások növelése érdekében 1998-tól az ECDL vizsgákra való felkészítést is céljaik közé iktatták. Ez csak a tanmenetek további, néha nehezen indokolható átalakításával volt lehetséges.

 

Napjainkban már zajlik a világbanki program második üteme, és végre elkészültek a közismereti tárgyak központi kerettanterv-tervezetei is. Mivel az informatika tantárgy közismereti tárgy, ezért a kerettantervek kiadása várhatóan az egységesítés irányában hat. A kimenet-orientált szabályozás viszonyai között egyelőre ennél többre nem lehet számítani.

 

Ebben a jegyzetben arra vállalkozunk, hogy a Nemzeti Alaptanterv, a ráépülő kerettantervek, az informatika szakmacsoportos szakközépiskolák tanterve, az OKJ és az ECDL vizsgák követelményei alapján elemezzük az informatika tantárgy oktatásának néhány jellegzetes módszertani problémáját, hozzájárulva ezzel egy új módszertan alapjainak lerakásához.

 

Az elektronikus jegyzet a terjedelmi korlátok miatt csak vezérfonalul szolgálhat az egyéni felkészítéshez. Az itt leírtak kiegészítésére, bővebb kifejtésére az előadásokon nyílik lehetőség. A vizsgákon az előadások anyaga hangsúlyozottan szerepel.

 

A jegyzet minden fejezetének a végén tartalmaz megoldandó feladatokat (önellenőrző kérdéseket). Ezekkel a zárthelyikre és a félévvégi számonkérésre való felkészülést kívántuk elősegíteni.

 

 

Győr, 2000-07-08

 

 

                                                            A szerző