6. AZ INFORMATIKA TANTÁRGY OKTATÁSÁNAK FOLYAMATA

6.1 A motiváció szerepe az informatika oktatásában

6.2 A tanulók ismeretszerző tevékenységének megszervezése

6.3 Az ismeretek megszilárdítása

6.4 Az ismeretek gyakorlati alkalmazása

6.5 A tanulók tudásának ellenőrzése és értékelése

FELADATOK

 

6. AZ INFORMATIKA TANTÁRGY OKTATÁSÁNAK FOLYAMATA

 

 

 

Oktatási folyamatnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során az egyes tantárgyak éves vagy több éves tananyagának feldolgozására kerül sor. Ilyen értelemben beszélhetünk az informatika oktatásának folyamatáról is. Az oktatás folyamatában különböző didaktikai feladatokat oldunk meg, figyelembe véve mind a tanulók életkori sajátosságait, fejlettségi szintjét, mind pedig a tantárgy sajátos vonásait.

 

Ezek a didaktikai fő feladatok voltaképpen a tanítási-tanulási folyamat újra meg újra megismétlődő mozzanataihoz: a motivációhoz, a tanulók ismeretszerző tevékenységének megszervezéséhez, az ismeretek megszilárdításához, az ismeretek gyakorlati alkalmazásához, illetve az ellenőrzéshez és értékeléshez kapcsolódnak.

 

A továbbiakban ennek megfelelően az informatika tantárgy tanítás-tanulási folyamatának szerkezetét is úgy vizsgálhatjuk, mint a didaktikai fő feladatok megoldásának folyamatát. Persze a valóságban e fő feladatok - ugyanúgy, mint az oktatási folyamat mozzanatai - számos variációban jelentkeznek, tehát a tárgyalási sorrendjüket nem szabad merev sablonként és kizárólag lineárisan értelmezni.

 

 

6.1 A motiváció szerepe az informatika oktatásában

 

Az ismeretszerzésben különös jelentősége van a belső indítékoknak, a megfelelő motivációs bázis kialakításának, hiszen motiváció nélkül nincs eredményes tanulás. Az érdeklődés és a figyelem felkeltése és fenntartása, a tanulásnak az oktatás eszközeivel való motiválása olyan alapvető didaktikai feladat, amelyet az egész oktatási folyamatban szem előtt kell tartani.

 

A szakképzésben, így az informatika szakmacsoportos szakközépiskolai képzésben is érvényes az a tapasztalat, hogy a tanulók a szakmai tantárgyakban jobb eredményeket érnek el, mint a közismereti tárgyakban. A nagyobb eredményesség itt is a választott pálya iránti érdeklődéssel magyarázható.

 

Az informatika tantárgy ilyen szempontból sajátos helyzetben van: hiszen közismereti és szakmai orientációs tárgy is egyben. Mivel még a közismereti tantárgynak minősülő része is szorosan kapcsolódik a választott, napjainkban divatosnak tekinthető szakterülethez, ezért a tanulók érdeklődése eleve nagyobb iránta, mint a többi közismereti tárgy iránt.

 

A közismereti tárgyak tanításából ismeretes az a tény, hogy egy új tantárgy oktatásának első óráján motivációs tényezőként a nyomdatechnikailag jól kivitelezett, színes, problémákat felvető tankönyv jól használható. Tekintettel arra, hogy az informatika oktatásában a szakközépiskolák számára írt tankönyvekre nem támaszkodhatunk, így ez a motivációs lehetőség kevésbé érvényesíthető. Ennek megfelelően az év eleji tanulói motiválás során elsősorban a választott pálya iránti érdeklődésre építhetünk, rámutatva az informatika tárgynak a képzés szempontjából való jelentőségére.

 

A tanítás során egy-egy új témakörre áttérve az új témakörbe való beilleszkedés, az átállás biztosításához van szükség a tanulói érdeklődés felkeltésére. Ilyenkor rámutathatunk a témakörnek a mindennapi élet, a szakmai gyakorlat szempontjából való fontosságára (például a „Segédprogramok” című témakörnél a tömörítés vagy a vírusmentesítés oktatásának jelentőségére).

 

A motiváció problémája leggyakrabban az egyes tanítási órákon jelentkezik. Az érdeklődés felkeltésére az óra témája is alkalmas lehet, ha az problémafelvetést tartalmaz (például az ábra szövegbe illesztése a „Szövegszerkesztés” tanításakor). Motiváló hatású a koncentrációs lehetőségek kihasználása az üzemlátogatáson, szakmai gyakorlaton szerzett tanulói tapasztalatok, a tantárgy addig tanult témakörei vagy más tárgyak vonatkozásában (ez utóbbira ad lehetőséget például az „Algoritmusok és adatok” című 10. évfolyamos témakör és a 11. évfolyamos, többek között a C-nyelvű programozás alapjait is tanító „Számítástechnika” tárgy közötti kapcsolat bemutatása).

 

Az informatika tantárgy esetében, hasonlóan más tárgyakhoz, az érdeklődés felkeltésében és fenntartásában jelentős szerepe van a tanári személyiségnek, a kedvező tanár-diák viszonynak. A következetes, jóindulatú, de teljesítményt igénylő, igazságos tanári személyiség kedvező feltételt jelent a tanulásban.

 

 

6.2 A tanulók ismeretszerző tevékenységének megszervezése

 

Az oktatás folyamatában az érdeklődés felkeltése után a tanítási anyaggal való megismerkedés következik. A megismert tények, technológiai eljárások, folyamatok elemzésétől juthatunk el a tanítási-tanulási folyamat egyik legfontosabb mozzanatához, az általánosításhoz, a fogalmak kialakításához.

 

Az ismeretszerzés három alapvető, ismétlődő mozzanata:

·        A tények megfigyelése,

·        Az analízis, és

·        A szintézis.

 

A tényanyagnak a tanulók elé tárása kétféleképpen történhet:

 

a)      Közvetlen tanulói megfigyelés útján (ez történik például egy Novell helyi hálózat, vagy egy multimédia PC tanár általi bemutatásakor, vagy akár a zeneszerkesztő programcsomag tanulmányozásakor),

 

Közvetett tanulói megfigyelés formájában: a pedagógus magyarázata, előadása, film, ábrák, rajzok bemutatása, a tankönyv tanulmányozása útján. (például a tanórán a tanár egy program szerkezetének bemutatása céljából a táblára felrajzolja annak folyamatábráját, vagy pedig a számítógép-generációk tanításakor a tanulók megtekintik az Interneten a „Computer Museum” nevű honlap vonatkozó anyagait.

 

A szemléletesség alapvető fontosságú, mivel nélküle csak formális, alkalmazásra képtelen szabályismeret alakulhat ki.

 

Az eredményes tanulói megfigyelés érdekében célszerű bizonyos követelményeket szem előtt tartani:

a)      Világos legyen, hogy mit kell megfigyelni,

b)      Lehetőleg a teljességre (az egész technológiai folyamat, eljárás megfigyeltetésére) törekedjünk,

c)      A megfigyelés épüljön a korábban szerzett ismeretekre,

d)      A megfigyelés tudatos, tervszerű és rendszeres legyen (például megfigyelési szempontok kiadása révén), hogy az ún. AV (audiovizuális) hatás elkerülhető legyen,

e)      Gondoskodni kell a megfigyelés eredményének szóbeli megfogalmazásáról is (itt ügyeljünk a szakszerű tanulói szóhasználatra!).

 

A megfigyelés során különös jelentősége van a figyelemnek. Az önkéntelen figyelem elsősorban a tárgy érdekességéből származik. Bár arra törekszünk, hogy a tanítás érdekes legyen, nem szabad csak az „érdekes dolgok” tanítására hagyatkoznunk. A tanulóknak a kevésbé érdekes dolgokra is figyelniük kell, mégpedig tudatos figyelemmel. Ezt a tanulás motiválása útján érhetjük el (Gondoljunk például a 10. évfolyamos „Az informatika alapjai” című témakörre, a témakör jelentőségének bemutatása után ez a nem hardveres beállítottságú tanulók számára feltehetően nem túlságosan érdekfeszítő anyag is elsajátítható a tudatos figyelem segítségével.).

 

A konkrét tények megismertetése során a megfigyeléshez és az ezt követő elemzéshez szükségszerűen kapcsolódik a megfigyelés eredményeinek megállapítása, szóbeli megfogalmazása, azaz az ítéletalkotás feladata. Különösen a vállalati oktatás alacsonyabb szintjein fordul elő ennek a feladatnak az elhanyagolása. A dolgozó ilyenkor bemutatni ugyan tudja a végrehajtandó tevékenységet, de megfogalmazni már nem. E hiba elkerülése érdekében ügyeljünk arra, hogy a tanulók a megfigyeléseik eredményeit szóban vagy írásban meg tudják fogalmazni.

 

A konkrét tények megismertetése során, a tiszta, világos fogalmak kialakítása érdekében, igen lényeges a helyes képzeteknek szemléltetés, magyarázat, tanári vezetéssel folyó megbeszélés révén való létrehozása. Ennek elmulasztása például formális, alkalmazásra képtelen szabályismeretben mutatkozik meg (például a tanuló „tudja” ugyan, hogy mi a teendő vírusfertőzés elhárítása esetén, de az adott esetben cselekvésképtelenné válik).

 

Az oktatási folyamat másik visszatérő eleme az analízis, a megismert tények, a tapasztalatok részekre bontása, elemzése. Ilyenkor megvizsgáljuk a szóban forgó gép, technológiai eljárás vagy munkaművelet elemeit, kiemeljük a lényeges és a lényegtelen jegyeket, feltárjuk az ok-okozati összefüggéseket. Az analízis elvégzése után a részeket ismét egésszé állítjuk össze, azaz a szintézis műveletét végezzük el. A multimédia elemeinek tanításakor például az MPC-től (Multimedia Personal Computer) mint egésztől elindulva a részeinek (a multimédia hardver eszközeinek) ismertetésén keresztül jutunk el az egészhez, az MPC fogalmának kialakításáig.

 

A tények elemzése során nagy jelentősége van a tanár és a tanulók együttműködésének, együttgondolkodásának. Ebben meghatározó szerepet töltenek be a tanár kérdései. Úgy kell kérdeznie, hogy ennek hatására a tanulók hasonlóságokat, különbségeket fedezzenek fel, így a kérdések nyomán a tények lényegét ismerhessék fel. Az ilyen kérdések alkotó munkát igényelnek a tanulóktól, és fokozzák érdeklődésüket, aktivitásukat.

 

Az oktatási folyamat egyik legfontosabb eleme a szintézis, az általánosítás, a fogalomalkotás, hiszen egyrészt biztosítja a tudományos ismeretek alapjainak elsajátítását, másrészt a tanulók megismerő-képességének fejlesztését. A megfigyelés, tapasztalás útján összegyűjtött tényanyag ekkor a gondolkodás során összefüggő egésszé kapcsolódik össze. Az ismeretszerzésnek ebben a fázisában alakulnak ki a tanulókban a fogalmak, és ezekre támaszkodva válik lehetővé nagyobb összefüggések, törvények, szabályok elsajátítása. Az általánosítás tehát voltaképpen definíciók, törvények, szabályok, normák megfogalmazását jelenti. (A számítógépek programozásának oktatása során például megismertetjük a tanulókkal a „kifejezés” fogalmát és a műveletvégzés sorrendjére vonatkozó precedencia szabályt.).

 

Az általánosítás, fogalomalkotás szakaszában mind az indukció, mind a dedukció művelete megfigyelhető. Mindkét következtetési forma egyaránt fontos, bár - az alsófokú oktatáshoz hasonlóan - még a középfokú szakképzésben is az induktív út a gyakoribb.

 

Induktív úton jutnak el a tanulók az egyes tantárgyak szabályaihoz, törvényszerűségeihez. A deduktív út akkor fordul elő, amikor a tanuló a gyakorlás során felismeri, hogy az adott feladat, probléma megoldása során mely tanult szabályt, előírást kell alkalmaznia (például egy programozási feladat megoldása során rájön arra, hogy a sztring függvényeket célszerű használnia, vagy egy programhiba-keresési feladatban megtalálja a hibás elemeket, felismervén azt, hogy milyen szabálynak nem tesznek eleget).

 

A dedukció és az indukció szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a valóságban a dedukciót mindig megelőzi az indukció, csak esetleg nem az adott foglalkozáson belül. Az ugyanis magától értetődő, hogy a szabály érvényesülésének felismerését meg kell, hogy előzze a szabály elsajátítása.

 

Megjegyezzük, hogy a tényanyag megismertetése, az analízis és a szintézis általában nem válik el élesen egymástól. A három mozzanat szétválik akkor, ha a tények bemutatása film, videofelvétel, vagy tanulmányi kirándulás keretében történik. Oktatói magyarázat esetén az említett mozzanatok nem szoktak élesen elkülönülni.

 

 

6.3 Az ismeretek megszilárdítása

 

Az oktatási folyamat következő eleme az ismeretek megszilárdítása, rögzítése, mint az oktatómunka sikerének egyik fontos előfeltétele. A koncentrációs lehetőségek kihasználása érdekében a tanárnak ugyanis mindig a már eddig tanultakra kell építenie az új ismereteket. Ehhez azonban a tanított ismeretek megszilárdítása szükséges.

 

A megszilárdítás főbb formái:

·        Az elsődleges rögzítés,

·        Az otthoni tanulás,

·        Az ismétlés.

 

Az elsődleges rögzítés a lényeg megszilárdítására irányul táblai vázlat, az áttekintést megkönnyítő felosztás (például a „Multimédia” témakörnél az információ megjelenési formáinak ábrája) és a hozzá kapcsolódó szóbeli megszilárdítás segítségével. A szavakban való megfogalmazás a már meglévő, régi ismeretekre támaszkodva a fogalmak tisztázására, rendszerezésére készteti a tanulót. A táblai vázlat és a szóbeli kifejtés együttes alkalmazása ugyanakkor a párhuzamos információ-felvétel révén elősegíti a megszilárdítást.

 

A tanítási órán az ismeretek megszilárdításában fontos a részösszefoglalással való rögzítés, ezt szakaszos rögzítésnek is szokás nevezni. Ilyenkor elsősorban azokat a lényeges jegyeket emeljük ki, amelyek az általánosításhoz szükségesek. A részösszefoglalás általában tanári lényegkiemeléssel vagy kérdezéssel történhet. Ha a vonatkozó tananyag terjedelme lehetővé teszi, akkor feladatmegoldás is elképzelhető.

 

Elsődleges rögzítésnek tekinthető az óra végi összefoglalás, ismétlés, rendszerezés is, amellyel a rögzítésen túl még azt is eldönthetjük, hogy milyen szinten értették meg, illetve sajátították el a tanulók a tananyagot. Az óra végi összefoglalás történhet tanári összegzéssel, kérdezéssel vagy akár feladatmegoldással is.

 

A megszilárdítás második lépcsője az otthoni tanulás. A tanórán elhangzott tananyag illetve a megfigyelésből szerzett tapasztalatok felidézése a tanulók írásbeli feljegyzéseinek, a tankönyvek, illetve a számítástechnikai szakkönyvek szövegének tanulmányozása, valamint a házi feladatként végzett gyakorlás jelentik a másodlagos rögzítést az ismeretek megszilárdításában.

 

A megszilárdítás harmadik lépcsője az oktatás folyamatában az ismétlés, amelynek alapvető célja, hogy felfrissítse, szilárdan emlékezetbe vésse és rendszerezze az alapvető tényanyagot, illetve az azokhoz kapcsolódó általánosításokat. A tantervi órakeret egy részét célszerű erre fordítani. A korábbi szakképzési tantervek az év végi, illetve a több évfolyamos tantárgyak esetében az előző évben tanultak felelevenítése céljából az év eleji ismétlésre is külön órakeretet biztosítottak.

 

Az ismétlés szorítkozhat a feldolgozás alatt álló témakör anyagára, több tematikus egység anyagára, vagy az új ismeretekhez szükséges régi ismeretek, fogalmak rendszeres felfrissítésére is.

 

A rögzítés befejező fázisaként kap helyet a témakör végi, illetve az év végi ismétlés. Ezen utóbbi ismétlési formákban elsősorban a rendszerezés kap hangsúlyt. Az ismétlés általában tanári kérdezéssel, vagy rendszerezést igénylő feladatmegoldással valósul meg.

 

A megszilárdítás különböző lépcsőinél a tanár irányító szerepe eltérő módon érvényesül. Az elsődleges rögzítés során a tanári irányítás a legintenzívebb, hiszen itt a tanulók értelmi képességeinek fejlesztésén van a hangsúly. Ugyanakkor a tanár logikus vázlata az otthoni tanulásnak, mint másodlagos rögzítésnek az alapjául is szolgál. Az otthoni tanulás során a tanulók a saját értelmi erőikre támaszkodnak, a tanár irányító szerepe itt csak közvetetten, a füzetben meglevő vázlat révén érvényesül. A jó vázlat nagymértékben csökkentheti a tanulók otthoni tanulásának időtartamát, mert intenzívebbé teszi azt. Az ismétlés során a tanár irányító szerepe újra előtérbe kerül. A tananyag homályos részeinek újbóli megvilágítása, a rendszerezés során az eddig esetleg összefüggéstelennek tűnő ismeretek kapcsolódási pontjainak feltárása elképzelhetetlen a pedagógus közreműködése és irányító szerepe nélkül.

 

 

6.4 Az ismeretek gyakorlati alkalmazása

 

A gyakorlati alkalmazás az oktatási folyamat következő komponense. A gyakorlatban való alkalmazni tudás az ismeretek elsajátításának igazi próbaköve. Éppen ezért az ismeretek gyakorlati alkalmazhatósága feltételezi azok megalapozott, tartós és tudatos jellegét.

 

Az ismeretek gyakorlati alkalmazása, illetve az erre a célra szolgáló gyakorlás révén alakítjuk ki a különböző jártasságokat és készségeket.

 

Ennek legfontosabb komponensei a tanár által erre a célra összeállított feladatok:

 

a)      Olyan feladatok, amelyeknek a célja a különböző készségek beidegzése (például a számítógép és különböző perifériái kezelése),

 

b)      Önálló megoldást kívánó feladatok (például adott programozási feladat folyamatábrájának elkészítése),

 

c)      A közvetlen gyakorlati munkával kapcsolatos feladatok (például mágneslemez formázása vagy vírus-mentesítése, adatbázis-kezelés, stb.),

 

d)      Az ismeretek gyakorlati alkalmazását igénylő felismerési feladatok (például adott programszövegben a hibás részletek megkeresése).

 

Az ismeretek gyakorlati alkalmazásának mozzanata számos problémát vet fel a pedagógiai irányítás és a tanulók önállósága szempontjából. A gyakorlás során a tanár ugyanis a tanulók önálló munkájára épít leginkább, számítva a tanulók önellenőrzésére és emellett, főleg a saját munkája eredményességének vizsgálatára, annak tudatosságát biztosítandó alkalmazza a nevelői ellenőrzést.

 

Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a tanulók önellenőrző képessége csak folyamatosan alakul ki, a gyakorlás során szerzett sikerélményeik illetve az adott tárgyban való előrehaladásuk hatására. Ezért a nevelői ellenőrzés kezdetben a tanulói önellenőrzés pótlására, kiegészítésére is szolgál.

 

 

6.5 A tanulók tudásának ellenőrzése és értékelése

 

Az oktatási folyamat következő alkotóeleme a tanulók ismereteinek, jártasságainak és készségeinek ellenőrzése és értékelése. A tanítási-tanulási folyamat természetéből következően annak minden egyes mozzanatát át kell szőnie a tanári ellenőrzésnek (új ismeretanyag elsajátítása előtt ugyanis mindig meg kell győződni arról, hogy a tanulók rendelkeznek-e az annak megértéséhez szükséges tudással).

 

Az előzőekben szó volt az ellenőrzésnek a tanári munka tudatossága szempontjából vett jelentőségéről, illetve a tanulói önellenőrzés fejlesztésében betöltött szerepéről. Ilyen módon az ellenőrzés és az ezt követő értékelés mind a tanár, mind a tanuló számára visszacsatolást (például megerősítést) biztosít.

 

Az ellenőrzés során a tanulók különböző fejlettségi mutatóit vizsgálhatjuk.

 

Vizsgálhatjuk a tanulók:

 

·        Emlékezetbeli teljesítményeit,

·        Gondolkodását, valamint

·        Ismereteinek gyakorlati alkalmazását, a jártasságok és készségek kialakulását.

 

Az ellenőrzés formája lehet szóbeli, írásbeli illetve gyakorlati jellegű és mindig kapcsolódnia kell az értékeléssel, a megfelelő tanulói aktivitás illetve előrehaladás biztosítása érdekében.

 

A szóbeli ellenőrzés általában feleltetés révén valósul meg. A feleltetés történhet a felszólított tanuló helyén, a táblánál, illetve körkérdéses formában. A feleltetésnél mindig ügyeljünk arra, hogy a tanár kérdését és a tanuló válaszát mindenki hallhassa. A felelőt úgy bírhatjuk rá arra, hogy érthetően beszéljen, hogy nem tartózkodunk a közvetlen közelében. A körkérdéses megoldás előnye az, hogy az egész csoport figyelmét képes lekötni, a helyes és a helytelen válaszokat azonban nehézkes regisztrálni. A táblán ugyan lehet jeleket elhelyezni a felírt névsor mellé, de ez kissé megtöri a kérdezés lendületét. A szóbeli ellenőrzés előnye a párbeszédes jellegében van, hátránya viszont az, hogy adott idő alatt csak kevés tanuló felkészültsége ellenőrizhető. A szóbeli feleltetést célszerű összekapcsolni tanulói értékeléssel, illetve önértékeléssel is. A tanulói értékelésnél az érdemjegy mellett annak indoklására is szükség van (mit tudott a felelő és mit nem).

 

Az írásbeli ellenőrzés általában röpdolgozat vagy ún. nagy dolgozat formájában valósul meg. Előnye a tömeges jellegében van, viszont az írásos forma kizárja a tanári közbekérdezés lehetőségét. Az is elképzelhető, hogy egy vagy több tanuló a táblánál old meg eltérő típusú feladatokat, ez a forma viszont csak kevés tanuló felkészültségének ellenőrzését teszi lehetővé.

 

Mivel az informatika tantárgy oktatása számítógép-kabinetben történik, ezért a helyi hálózat lehetőséget biztosít a számítógéppel végzett feleltetés alkalmazására. A hálózati szerverbe betöltött feladatsort a tanulók megoldják, majd megoldásaik a szerver háttértárolóján tanulmányozhatók, értékelhetők. A számítógépes feleltetés nagy előnye a tömeges jellegében van, azaz egy időben valamennyi jelenlevő tanuló felkészültségéről képet tudunk alkotni.

 

A gyakorlati ellenőrzés gyakorlati feladatok megoldásának ellenőrzésére szolgál. Mivel az informatika tárgy esetében ezek általában számítógép-használattal kapcsolatosak, így célszerűen a számítógép-kabinetben valósul meg. Jól működő helyi hálózat esetén óvakodjunk a megoldandó feladatok mágneslemezen való kiadásától. Még új számítógépek esetén is gondot okozhat, ha néhány lemez nem olvasható. A mágneslemezek használatának lehetősége pedig eleve növeli az egymással való összejátszás lehetőségét.

 

Az írásbeli ellenőrzés a gyakorlatban sokszor kapcsolódik gyakorlati feladatok számítógépen való megoldásához. A programozás tanítása során a dolgozatok általában két részből állnak: van egy papíron megoldandó feladatsor és van egy vagy több számítógépen megoldandó, kisebb terjedelmű gyakorlati feladat. Ilyenkor természetesen a dolgozatok beszedése is két lépcsőben történik, két külön, előre megadott időpontban.

 

Az értékelés lehetséges formái a szóbeli vagy írásbeli szöveges értékelés, valamint az osztályozás. A szóbeli szöveges értékelés elsősorban a szóbeli feleletek tanári illetve tanulói minősítésére szolgál. Az írásbeli szöveges értékelés főleg a dolgozatok és az írásbeli feladatok esetében fordul elő. A szöveges értékelést általában osztályozás kíséri.

 

A dolgozatírást követő foglalkozáson az érdemjegyek ismertetésén túl célszerű kitérni az elkövetett típushibákra is. A helyes megoldást mindenképpen célszerű ismertetni a tanulókkal. Ha van rá idő, akkor ezt úgy is végezhetjük, hogy lépésről lépésre közösen oldjuk meg a feladatokat.

 


 

FELADATOK

 

 

1.      Mit értünk az informatika oktatásának folyamatán?

 

2.      Ismertesse a motiváció szerepét az informatika oktatásában!

 

3.      Melyek a fontosabb motivációs lehetőségek?

 

4.      Ismertesse a tanulók ismeretszerző tevékenységének mozzanatait!

 

5.      Melyek a tények bemutatásának lehetőségei?

 

6.      Melyek a tanulói megfigyeléssel kapcsolatos követelmények?

 

7.      Ismertesse az ismeretek megszilárdításának fontosabb formáit!

 

8.      Ismertesse az ismeretek gyakorlati alkalmazása során alkalmazható feladattípusokat!

 

9.      Milyen fejlettségi mutatókat vizsgálhatunk a tanulók tudásának ellenőrzése során?

 

10.  Ismertesse az ellenőrzés formáit!

 

11.  Mire kell ügyelni szóbeli feleltetés során?

 

12.  Mire kell ügyelni a gyakorlati ellenőrzés során?

 

13.  Ismertesse az értékelés formáit!

 

14.  Mire kell ügyelni a tanulói értékelés/önértékelés során?