Valami nagyon nincs rendben az iskolai nyelvórákon, itt vannak az országos felmérés eredményei

Szabó Fruzsina • 2018. október 2.

Motiválatlan diákok, tanárhiány, módszertani-szakmai felkészületlenség, technikai eszközök hiánya, túlterhelt tanulók – több sebből vérzik az iskolai nyelvoktatás, legalábbis ez derül ki abból a kutatásból, amelynek az elkészítését 2017 nyarán rendelte el a kormány. Egy biztos: elsősorban nem a nyelvórák számával van baj, bár a kutatók szerint érdemes lenne már az általános iskola 2. vagy 3. évfolyamán megkezdeni a nyelvtanulást.

Fotó:Stiller Ákos

Miért baj, ha egy diáknak hat év alat öt-hat nyelvtanára volt? Vagy ha nincs wifi és projektor az iskolában, nincs pénz anyanyelvi lektorra és a nyelvtanárok továbbképzésére, vagy – és ez a legrosszabb eset – hónapokig tartó keresés után sem találnak senkit a gyermeket vállaló angol- vagy némettanár helyére? Többek között ilyen problémákat említettek azok az iskolaigazgatók, nyelvtanárok és diákok, akiket 2017 végén kérdeztek az iskolai nyelvtanításról.

A kormány 2017 nyarán fogadta el az idegennyelv-tanítás hatékonyságának fejlesztéséről szóló kormányhatározatot, ez tartalmazta a felmérés elkészítésének elrendelését is. Novák Katalin államtitkár akkor úgy nyilatkozott, szeretnék megnézni, mi az oka annak, hogy évről évre kevesebben szereznek nyelvvizsgát – míg 2008-ban még 174 ezer, tavaly már csak 116 ezer nyelvvizsgát regisztráltak, és ebből csak 75 ezer volt sikeres. A kérdés – mitől lehetne hatékonyabb az iskolai nyelvoktatás – már csak azért is egyre fontosabb, mert 2020-tól csak azok felvételizhetnek egyetemre vagy főiskolára, akiknek van legalább egy középfokú nyelvvizsgájuk. Csakhogy több szakmai szervezet rámutatott arra, hogy ezzel a feltétellel kiszorulnak majd a felsőoktatásból azok a diákok, akiknek a szülei nem tudják fizetni a különórákat – a tapasztalat ugyanis az, hogy a legtöbb esetben magántanár vagy nyelviskolai kurzus kell ahhoz, hogy sikerüljön a nyelvvizsga. A kutatás eredményeit néhány napja hozták nyilvánosságra az Oktatási Hivatal oldalán.

Mi a baj a nyelvoktatással?
A kutatók több mint nyolcezer hetedikes és tizenegyedikes diákot, 1118 nyelvtanárt, 149 iskolaigazgatót és kutatási koordinátort, 70 nyelvi szaktanácsadót kérdeztek az iskolai nyelvtanításról. A válaszokból nemcsak az derült ki, hogy milyen idegen nyelveket oktatnak az általános és középiskolák, milyen a heti óraszám, dolgozik-e anyanyelvi tanár az intézményekben, és hány fős csoportokban tanulnak nyelveket a diákok – a tanárok nyilatkozhattak arról, milyennek tartják a diákok motivációját, a szülők hozzáállását, a tanulók pedig a nyelvórákon szerzett tapasztalataikat oszthatták meg a felmérés készítőivel. 

Öt-hat nyelvtanár hat év alatt

A gimnáziumi és szakgimnáziumi igazgatók a legégetőbb problémának a diákok motiválatlanságát és tanulási nehézségeiket tartják, de a megfelelő tanárok is sokszor hiányoznak a rendszerből – a tanárhiány is komoly kihívások elé állítja őket, és anyanyelvi lektorokra is szükség lenne, de arra is kitértek az intézményvezetők, hogy a nyelvtanárok sokszor nem rendelkeznek megfelelő eszköztárral, hogy az összes diákot megfelelően kezeljék. A technikai eszközök és a nyelvi labor hiánya is komoly problémát jelent az iskolaigazgatók szerint, a gimnáziumokban azonban úgy látják, hogy az alacsony óraszám és a diákok túlterheltsége is csökkenti a nyelvoktatás hatékonyságát.

A pedagógushiányt és a gyakori tanárcserét egyébként a saját bőrükön érzik a diákok. Erről árulkodik, hogy a 11. évfolyamosok átlagos „tanárszáma” – vagyis hogy a nyelvtanulás megkezdése óta hány nyelvtanáruk volt – négy. Sőt minden negyedik megkérdezett gimnazista arról számolt be, hogy négy, öt, hat vagy ennél is több pedagógus tanította őket az első idegen nyelvre, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden tanévben új nyelvtanárt kaptak.

Az általános iskolai igazgatók szerint a nyelvoktatás akkor is hatékonyabbá válna, ha a tárgyi és a technikai feltételek adottak lennének, például lenne wifi és működő okostábla a tantermekben – így például online feladatokat is meg tudnának oldani a diákok, videókkal és hanganyagokkal dolgozhatnának az órákon. A második legtöbbet említett zavaró tényező az általános iskolákban is a tanulók motiválatlansága, de a tanárhiány és a pedagógusok módszertani felkészültségének hiányosságai és a magas csoportlétszám is komoly problémát okoznak az általános iskolákban.

„A tanárok szerint a nyelvtanítás gyengébb eredményei részint a tanulók belső motivációjának hiányával, közepes nyelvérzékével és olyan külső körülményekkel magyarázható többek között, mint az iskola vagy a szülők nem mindig elégséges támogatása” – olvasható a kutatási összefoglalóban, amely azt is kiemeli: a megkérdezett pedagógusok a nyelvórák hatékonyságának kulcsát az óraszám növelésében és a csoportlétszám csökkentésében látják, és az is segítene, ha mind a tanárok, mind a diákok egyéb terhei csökkennének.

Ki beszél többet nyelvórán? A tanár vagy a diák?

Pedig a nyelvórákon sem minden úgy történik, ahogy kellene – legalábbis a diákok szerint kevés a páros és a csoportmunka, sokat beszélnek az órákon magyarul, és még mindig alig jut idő arra, hogy egy-egy diák megszólaljon az adott idegen nyelven.

A kutatásban részt vevő 11. évfolyamosoknak kevesebb mint fele biztos abban, hogy a nyelvi órákon többet beszélnek az adott idegen nyelven, mint magyarul, ráadásul minden második gimnazista úgy gondolja, hogy nem a diákok, hanem a tanár beszél a többet. „Ha a tanári megnyilvánulások aránya valóban nagyobb a nyelvórán, nem nehéz elképzelni, hogy milyen kevés idő áll az egyes diákoknak a rendelkezésére, hogy idegen nyelven megszólaljanak az órán” – olvasható az összefoglalóban, amely arra is kitér, hogy a diákok majdnem felének véleménye szerint nem a páros vagy a csoportmunka a domináns módszer az órákon. Pedig ezekkel lehetne leginkább növelni azt az időt, amit a tanulók az idegen nyelv aktív használatára fordíthatnának.

A szakgimnáziumokban rosszabb a helyzet, mint a gimnáziumokban – legalábbis ez derül ki a diákok válaszaiból. A szakgimnazisták még nagyobb arányban gondolják úgy, hogy a tanár beszél a legtöbbet az órákon, és kevesebben számoltak be arról, hogy az órákon főleg párban és csoportban oldanak meg feladatokat. „Így az általában sem túl kedvező kép a szakgimnáziumokban folyó nyelvoktatást vizsgálva még kedvezőtlenebb képet mutat” – olvasható az összefoglalóban.

Szomorú eredmények a magyar diákok nyelvtudásáról: nagy a lemaradás a kisebb településeken

Még mindig hatalmas a különbség a budapesti és a községi általános iskolákban tanulók nyelvtudása között - derül ki a 2017-ben végzett idegen nyelvi mérés eredményeiből. Ráadásul a falvakban élő szülők közül sokan szembesülnek azzal, hogy a munkaerőpiacon hiába alapelvárás az angoltudás, gyerekeik a helyi iskolában nem tanulhatnak angolul.

Túl kevés a nyelvóra? Nem biztos, hogy ez a baj

A kutatás arra is rámutat: ahogy azt korábban sejteni lehetett, elsősorban nem az órák számával, hanem az oktatás hatékonyságával lehet baj. Az általános iskolákban 504 tanórát ülnek végig a diákok (ez nagyjából a V4-országok átlagának felel meg), a középiskolákban további 432 tanórán vesznek részt a diákok.

Márpedig ennyi órának – elvileg – elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy egy diák legalább a tantervben megjelölt B1-es vagy a B2-es szintet elérje. Az Association of Language Testers in Europe nevű szervezet szerint az alapfokú nyelvvizsgáig 350-400 60 perces órával el lehet jutni – miközben egy átlagos magyar diák minimum 936 nyelvórán vesz részt az iskolában. „Ennek ellenére a magasabb óraszám jelenthet segítséget, de csak abban az esetben, ha ehhez a nyelvtanárok, intézmények központi segítséget (továbbképzés stb.) kapnak, mert úgy tűnik, nálunk az órai hatékonyság jelent gondot leginkább” – emelik ki a kutatás készítői, akik szerint a nyelvi órák számát inkább a nyelvtanulás kezdésének előrehozásával lenne érdemes növelni – a 9-10 éves kori kezdéssel egyébként is nagyon hátul vagyunk az európai országok sorában.

Jól beszélnek angolul a diákok?

Az alaptanterv a 8. évfolyam végére az A2-es, a középiskola végére pedig a B1-es szintet jelöli ki minimumként – ami furcsa, hiszen 2020-tól csak azok a diákok felvételizhetnek egyetemre vagy főiskolára, akik legalább B2-es, vagyis középfokú nyelvtudással rendelkeznek, így elvileg a középiskolák feladata lenne, hogy legalább eddig a szintig eljuttassák a tanulókat.

A tantervi elvárás alapján a 6. évfolyam végére A1-es szintre kellene eljutni – a kutatásban részt vevő hetedikes nyelvi csoportok 67 százalékában ezt a szintet jelölték meg, a csoportok 24 százaléka azonban már az A2-es, négy százalékuk pedig a B1-es szintnél jár. A 11. évfolyamon már nagyobbak a különbségek: az első idegen nyelvből a csoportok 36 százaléka A2-es, vagyis az elvárásnál alacsonyabb szinten áll, míg a csoportok 28 százalékában már B2-es vagy annál magasabb szinten járnak a diákok. A mostani felmérés eredményeit – hívják fel a figyelmet a kutatás készítői – fenntartásokkal kell kezelni, konkrét nyelvi tesztet ugyanis nem töltettek ki a diákokkal, a csoportok nyelvtudásának szintjét a pedagógusok határozták meg.

A jelenlegi alaptanterv a 4. évfolyamtól teszi kötelezővé az idegen nyelv oktatását, ám a kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a diákok több mint kétharmada már korábban megkezdte az ismerkedést az első idegen nyelvvel. Igaz – emelik ki a kutatók – a korai nyelvtanulás „nagyrészt szülői indíttatású”, vagyis elsősorban azok az iskolák különítenek el erre órakeretet, ahol a szülők igénylik, emiatt pedig sérül az esélyegyenlőség. A kutatás készítői szerint érdemes lenne a 2. évfolyamra előrehozni a nyelvtanulás kezdését, de már az is jó lépés lenne, ha a 3. évfolyamon megjelennének a nyelvórák – kötelezően, az összes iskolában.

Jön a feketeleves 2020-tól: több tízezren mondhatnak le az egyetemi felvételiről

Több tízezren szorulhatnak ki a felsőoktatásból 2020-tól, két év múlva ugyanis csak azok kerülhetnek be egyetemre vagy főiskolára, akiknek van legalább egy középfokú nyelvvizsgájuk. Az MTA adatai azt mutatják, a jelentkezők több mint fele még mindig nyelvvizsga nélkül vág neki a felvételinek, az iskolai nyelvoktatás a legtöbb esetben ugyanis nem készíti fel a diákokat a nyelvvizsgára.